Main menu
Nincsenek események
  • 2011-12-28 Szerda. A mai nap, habár az időjárás és a terepviszonyok engedtek volna egy kellemes motorozást, Barnabást kivéve senki nem élt a lehetőséggel.

     

  •  

    Összeszedtem, hogy eddig milyen motorokkal volt szerencsém kicsit jobban összeismerkedni. A listát aluról kezd felfelé nézni, hogy lásd a fejlődést és a  visszafejlődést... ;)

     

       
       
     

    Suzuki DR 350

     

    2017 év végén a haverok unszolására úgy döntöttem, hogy a kis DR250 mellé bepróbálok egy DR350-et is. A Beta Alp 4.0-nál már a blokkja bizonyította, hogy alkalmas terepezésre, de a Betáéhoz képest a DR350-nek a futóműve is komolyabb rugóutakkal bír. Mivel az egyik haver épp megválni készült a már 4-5 éve csak a garázsban álló gépétől. Lecsaptam rá.

    Relatíve jó áron jutottam hozzá egy rendszámos, önindítós 98-as DR350-hez. Sajnos az első komolyabb átvizsgálás elég sok gázos problémára rávilágított. A teljesség igénye nélkül: nem belevaló kereket (kapott új elős, hátsó kereket), a hátsó hiba egyik csavarjáról hiányzott az anya, emiatt úgy kiszoknyásodott a felfogatási pont, hogy csak nagy gányolással lehetett helyrehozni, aminek következtében sok mindent be is kellett áldozni... Kapott egy új önindítót, de a szabadonfutója is lassan csereérett lesz. Jelenleg ami nagyon fáj, az az, hogy a kormány ütközőket valami barbár konkréten lefelexelte, így a kormány tanktól-tankig tekeredik. Terepen képtelenség kormánynál fogva felállítani a motort, mert behorpasztja a tankot - ÁLLAT!!

    Na, szóval még nem vagyunk a helyre állítás végén, de azért már tettem bele egy-két igen kellemes túrát. Eddigi érzéseim:

    - a motorja nagyon pöpec, teljesítmény leadása példás.

    - a futóműve szintén jó, de az első telószárak kb. 8-10 cm-rel a tengely alatt érnek véget, így minden szűkebb átjáróban beakadok teleszkópszárvéggel. Gáz.

    - valami iszonyat nehéz ez a motor. Az első komolyabb sarazásnál a napvégére konkréten már meg se tudtam emelni a hátulját. Emiatt a gyári kipufogó dobot lecseréltem egy könnyű sport dobra, de ettől nem lett érezhetően könnyebb. Szóval - az 600-650-es gépeket se nehezebb arrébb rakni. Miből van ez?? Ólom? ;)

    - nagyon meglepőt, hogy a tankja mindössze 8 literes... a kis dr250-é meg 11... hogy fogok így terepet bejárni vele? Vettem egy nagyobb tankot rá, de még nem volt időm kipróbálni.

    - az is érdekes, hogy a dr250-en (és a Beta Alp 4.0-n is) hatos váltó volt, a dr350-en viszont csak egy 5-ös váltó van. Emiatt az egyese túl hosszú, a vége meg túl rövid... ugye... ;)

    Sachs motoros bicikli

      A Dongó motoros bicikli után mindig is vágytam valami hasonlóra. Sajnos mivel az ilyen Dongó motoros biciklik (itt most a kínaiakról beszélünk) 50, illetve 80 köbcentis formában kaphatók, így ők bőven átlépik a 0.3 KWattos határ, amikor még kerékpárnak lehetne minősíteni (ezek valójában mínimum 2 KW-osak, ami az előírtnak kb. a 6-7 szerese. Szóval csak idő és rendőr kérdése, hogy felszámolják őket (mint bicikliket... segédmotorként meg nem értelmezhetőek, mert semmi gyári papírjuk nincs, soha nem ütnék bele az SM számot).
    Na, a lényeg: a Sachs - agymotoros kerékpárjairól az a hír járta, hogy minden szempontból legálisak. Mindössze 35 köbcentis kis motor hajtaj és ha lekapcsol, kerékpárként is ultraszuper.

    Hát persze, hogy vettem egyet.

    De ha már veszek, akkor olyat, amin alapban van a bicajos részen váltó is, hiszen én szeretek bicajozni is.... Nem volt egyszerű, de egyszer csak megjelent egy hirdetés. Mintha nekem szánták volna. Nem mondom, hogy jó vétel volt, de vágytam rá.

    Hát először is tisztázzuk: ezek 350 wattosak, szóval bizony ezek is átlépik a jogi 300 wattos határt. Még ha csak egy hangyányit is. Szóval - a rendőr ebbe is beleköthet.

    Valami iszonyat tömege van a motornak - nem vagyok egy gyenge ember, de alig tudom mozgatni. (A kínai dongót felszerelve, alig lehetett észre venni).

    A motort leállítva közel se kapunk teljes értékű kerékpárt. A hátsó hajtás képtelenség úgy beállítani, hogy ne fogja kicsit a motor. Nálam már olyan lazára van állítva minden, hogy félő, hogy a kóválygó kerék fog gondot okozni, de még mindig nem az igazi a biciklis része - bár tény: már-már okés. (A kínai dongónál, ha levettem a lácot, akkor tökéletes bicaj volt...)

    Na, de mondjak jót is:

    Nagyon gyenge a motor, de még így is simán viszi a GPS szerintei 25-28-at. Ha hajlandó vagy lábbal segíteni, akkor a 28-as utazó megvan.

    A váltó miatt egész meredek feljárókra is fel lehet vele jutni - természetesen csak ha lábbal is segíted az előre jutást.

    A fogyasztása szinte nem mérhető.

    Még megvan, de hogy meddig? Nem tudom. Nem szerelmesedtem belé, de nem is utáltam meg.

     

    Babetták

     

     A IX. Budapest-Szeged offroad mopedrally-ra úgy döntöttem, hogy egy Babetta nyergébe vágok neki. Na, de Babettából egy rakat típust gyártottak. Melyiket válasszam? 

    Hát ha már kihívás, akkor legyen nagy kihívás - így a legalkalmatlanabbnak titulált mellé tettem a voksomat.

    Legyen egy merev vázas, nagy kerekű - az úgy nevezett Babetta 28 vagy Babetta 228-as. Hamarjába le is csaptam egyre - nem szép, nem gyors, nem erős, de mindene eredeti. ;)

    A végsebessége is... 28 km/h... egy órás karbiálligatás után ezt sikerült feltornáznom 40-re. Na, így már jó lesz. Erre nem elment a szikra... jaj. Feladom... Vagy mégse? ;)

     

    Közbe kéz alól jött még egy 207-es is - na az még jó. ;)

     

    A 228 és a 207 összehasonlításából - sajnos - egyértelműen a 207 jön ki nyertesen. Bár azt meg kell, hogy említsem, hogy nem túl sokkal. Mert hiába van jobb futóműve - a 228 se rossz, sőt: meglepően kényelmes. Amiben viszont egyértelműen alul marad, az a kb. használhatatlan fékrendszere - szinte semmit nem lassít. Életveszélyes.

    A forumokon olvastam egy kis átalakításon, mellyel már-már használhatóvá lehetett varázsolni, de akkor is: ezeket ilyen fékekkel hagyták forgalomba állni?? ;)

    A végsebességük kb. egy forma: kicsit több mint 40 (GPS-szel mérve), de a 228 inkább csak olyan 30 környékén érzi magát jól, ezzel szemben a 207 már-már végsebességgel is szépen duruzsol.

    A 207 világítás egyszerűen isteni - simán veri a mai robogók jelentős részét.

    Megnéztem: a 228-on csak egy világító tekercs van, a 207-en talán három? Nem túl drága - lehet, hogy venni kellene a 228-ra is még és akkor talán az is okés lesz.

    _______________________

    2018. év elején megváltam az összes Babettától - ennek leginkább az volt az oka, hogy a 2017-es őszi mopedrally-ra a felső képen látható kis babszival akartam menni. Sajnos a próba úton kb. 30 km megtétele után beállt a gép. Mivel előtte már elég sokat foglalkoztam vele, így úgy döntöttem, hogy ehhez én kevés vagyok. Használja inkább olyan ember, aki ért is hozzá. Mentek.

    De a 2018-as Budapest Szeged Offroad MopedRally-n jött a meglepetés.

    Tibor, aki megvette a csótányokat, a fenti pirost felkészítette a Rally-ra. Idén ő azzal jön... majd indulás előtt egy-két nappal úgy döntött, hogy mégis inkább a Tomosos csapatot erősítené, így egy Tomossal indul (meg is kapták a rally vándorserlegét!) A lényeg: felajánlotta, hogy ha bevállalom, hogy elindulok a rally-n a Babettával, akkor kölcsönadja. Sőt! Ha célba érek vele, akár meg is tarthatom... Hát lehet egy ilyen ajánlatot visszautasítani?? ;)
    Így aztán elindultunk. Én és a Babetta... Az, hogy a hátsó fék konkréten semmit nem csinált, csak segítette az előre jutásomat... ;)
    Na, nem húzom a végtelenségig: egy karbitisztítással (kapott Tibortól egy öreg delortó karbit a futamra, plusz egy 210-es hengert), egy gyertya tisztítással és a cél előtt 1 km-rel egy kis benzinkunyerálással simán végig csinálta velem az utat. Persze eszembe se jutott elfogadni és haza vinni - de végre: egy 207-es Babetta is megtette a MopedRally távját. ;)

     

     

    Yakimoto 150 4T ATV, Quad

     

    Az Super Kawa kis quad - magam sem hittem volna - de nagyon a szívemhez nőt. Még egy éve sincs, hogy megváltam tőle, de már nagyon hiányzik. A kutyák sétáltatása a felázott feketeföldön - embert próbáló. ;) Egy-egy ilyen akció után a bicikli vagy a simson kerekeinek, sárvédőinek a kitakarítása órákat vett igénybe, nem beszélve arról, hogy fizikailag is nagyon megpróbáló. Alig haladsz - csak szopsz.

    Kell nekem újra quad, de akkor már olyan aminek normális sárvédője van, hogy ne rám hányja a sarat... Sokat nézegettem, keresgéltem. A végén már a sárvédő se lett volna fontos. ;)
    De ha már veszek, akkor legyen egy kicsit erősebb, mint a régi. Az 110 köbcentis volt. Mivel pénz az nem nagyon van, így max. a 150 köbösök jöhettek szóba. 200e alatt minden hirdetőnek írtam, hogy 100e... ;)

    Nagyon sokáig nem kart quadom lenni. De most már itt van - és túl van az első próbán. Erő az van - nem sok, de épp annyi, ami nekem kell... a hasmagassága egyszerűen csodás - lehetetlen vele felfeküdni. Mindenen átmegy - imádom. Sajnos a kerekek kb. 5 cm-rel szélesebbek mint a sárvédő - így természetesen tele van sárral a zsebem (szemem, szám) egy jó gurulás végére, de egye kutya... belefér. Robogó blokkos - csak irány váltó van rajta - elég nehézkes, de nem is használom, berakom előre menetbe és kész - így marad, ennyi. Az önindítója nagyon szépen dolgozik, de van rajta berúgó is. Leginkább dísznek, mert azzal még nem sikerült életet lehelnem bele, pedig próbáltam - ha már van. ;)

    2018-ban megpróbáltam tőle megválni, mert nem használom... ennek az lett a vége, hogy jól felújítottam és azóta is ott porosodik a garázsba, de alapvetően jól megy, szépen indul és a hasmagasságától, terepképességétől még mindig el vagyok ájulva. ;)

     

     
     

    Suzuki DR250 Djebel

     

    Alkalmi vétel volt - lecsaptam rá, de már elkelt... :(

    Már le is mondtam róla, amikor 3-4 hónap múlva hívott a srác, hogy az új tulaj kedvesének olyan betegsége lett, amitől belátható időn belül nem fog motorozni, így eladnák. Természetesen lecsaptam rá. Megegyeztünk. Előleg átutalva - ismerős. Majd májusba járnak erre - akkor elhozza.

    Ha itt lesz - írok róla bővebben, csinálok képet, videót. Addig csak az érzés van meg.

     

    Megjött - 2016.04.18. - kipróbáltam... nem ájultam el tőle. Azért valahol csak tudomásul kell venni, hogy ez egy 28 lóerős 250 köbös kis gép. Alapvetőn 80 környékén érzi magát a legjobban és kb. 120-ig lehet vele gyorsítani. Tettem ár egy viszonylag nagy plexit - izgatottan várom a felfedező utakat vele... ;)

     

    2017. év végén eladtam Tamás barátomnak, aki azóta sok-sok kiránduláson van túl vele... Az eladás oka leginkább az volt, hogy ha olyan lácszettet tettem rá, amivel bírta a hosszabb távokat aszfalton, akkor terepen vált használhatatlanná és viszont.

     

    Simson S51E Enduró

      

    A mopedrally-k valahogy rajtam ragadtak, így úgy döntöttem, hogy a sok-sok éves tapasztalatok alapján én is beruházok egy olyan motorra, amellyel ezeket simán lehet tejesíteni. Előbb egy S51B-t vettem - ez bordó színű és három sebességes.

     

    De mivel Peti fiam elkezdte és nem sokára be is fejezi a segédmotoros tanfolyamot. És ha robogóval vizsgázna, akkor a vezetői engedélyébe is bekerülne az automata váltós korlátozás, így ezzel a motorral járt a tanfolyra, megszerette... szóval ezért vettem egy másikat is - magamnak.

    És ha már magamnak és ha már mopedrally, akkor eredeti endurót kerestem - szerencsére teláltam is egyet. 12 Voltos, tirisztoros, 4 sebességes... Kicsit lelakott, kicsit erőtlen is már - de majd megszereljük.

    Szeretem.

    El sem hittem volna, hogy ebben az ezeréves techniába ilyen sok fantázia van. A III. Őszi Mopedrally-t már ezzel csináltam meg.

    Mivel nagyon jól teljesített, így már el is döntöttem, hogy jövőre (2015) június végére szervezek egy erdélyi offorad túrát - csak mopedeseknek... ;)

    Az erdélyi túra nagyon jó lett - ld. http://www.takacsek.hu/index.php/mopedrally/372-erdelyi-mopedtura-2015

     

    2018-ra már egyik Simson sincs meg. A bordót az unokatesómnak adtam el, aki a 2017-es Őszi MopedRallyn már ezzel ment végig, de ezt követően egy-két komolyabb esés után észrevette, hogy megnyílt a motor váza - most vázcserére vár. Amúgy hibátlan gép.

    Zöldike jól teljesített két erdélyi mopedtúrát is, de kénytelen voltam megállapítani, hogy minden komolyabb megterhelést egy komolyabb felújítással kellett megköszönnöm neki. Ami nem is lett volna gáz - az alkatrész árak a béka feneke alatt... de nekem nincs türelmem évente bejáratni egy motort 500-1000 km kímélő üzemmód, hogy aztán max. 5e-ig húzhassam a fülét. Szóval, amikor a Babettákat eladtam, ment ez is.
    Amúgy nagyon kedveltem - ha vennék, újra ilyet vennék.


     

    Beta 260 triál

      

    Mivel a léghűtéses aprilia triál nem jött be, kénytelen voltam alami hasonló áru, de azért kicsit ütősebb triál túra után nézni, mert a rehabilitásom környékén nem szerettem volna súlyos endurókkal barangolni a srácokkal.

    Ez már vízhűtéses,  viszonylag modern technika. Különösebben nem jött be, de legalább boldogulunk egymással.

    4 liter plusz benzint víve kb. kibír egy naps endurós túrát. A saját tartálya 3,5 literes.

    Nem volt hosszú életű nálam, hajtókaros lett - szabadultam tőle.

     

     

    Honda Pantheon 150 2T

      
     

    Volt egy nagy utánfutóm, abba számítottam be ezt a Honda Pantheon 150 kétütemű fotelrobogót. Már nagyon régóta szemezgettem ezzel a modellel, mert a 4T-k annyira nem jöttek be.
    A motor végsebessége óra szerint olyan 120-130 közt van valahol (GPS-szel nem mértem még be). Normál használat mellett (90-100 km/h utazó mellett) vegyes használatban kicsit kevesebb mint 4 litert fogyaszt. Tisztán városban használva nekem 3.5-re jött ki a fogyasztása. Ami majnem megegyezik az 50-es 2t robogóim fogyasztásával (csak ugye őket ilyenkor full gázon kell használni).

    Elég rosszak voltak a gumijai. A hátsó fék használata az elsőre is hatással van... nyálkás úton simán meg tudtam csúsztatni az elejét csak a hátsó használata mellett... majd összeszartam magam. Így aztán kapott két új gumit - azóta álom vele motorozni. Megszerettem.

    A nagy túra plexi miatt iszonyat kényelmes, szélmentes rajta utazni. Az ember mellkasát semmilyen formában nem éri a menetszél. Novemberben is simán járok vele dolgozni - mindenféle plusz védelem nélkül is komfortos.

    Az erélyi mopedtúra terepes nyomvonalát megpróbáltam vele bejárni (ha már kapott új - kicsit magasabb, bütykösebb) gumiszettet. De sajnos a saras meredélyeken a kuplungja meg-megcsúszott, így kénytelen voltam feladni. Szóval - nem terepre való a gép. :(

    Lehet, hogy le fogom cserélni valami magasabb építésűre - ha van valakinek, aki beszámítaná... keressen. ;)

    Közbe sikerült GPS-szel is bemérni: 110 a végsebessége. 100-zal szeret menni - ez már közel full gáz, de tényleg szereti. Ilyenkor 4.7litert eszek - ez a legtöbb, amit le lehet tolni a torkán. Viszont elég bőségesen fogyasztja a 2t-t.

     

    2017-ben visszavette a régi tulaja, mert mivel ebben már két picurt kellett iskolába hordanom, így okafogyottá vált a nagyrobogó - ellenben elkezdett hiányozni egy kis városi autó (ebből lett egy Lanos - nagy melléfogás).

    A velem töltött időre mindig jó szívvel fogok visszaemlékezni. (Hiába - Honda)

     

     

    Yamaha jog next zone

      

    Az asszony azt mondta, hogy nem tetszik neki a Why... így gyorsan vettem neki egy 92-es, enyhén sérült Jog-ot... Remélem, hogy ez már kellően kicsi és kezes lesz neki.

    Első tapasztalatok: az első motorom, amelynek a kilométerórája kevesebbet, mutat mint a GPS. Haza jövet meghajtottam kicsit. Óra szerint olyan 55 körül kezdett belasulni - ez GPS-en már 62 volt... ez végülis nem rossz egy ilyen kis szutyoktól. Csak ne villogna folyamatosan 45 felett a SPEED lámpája... ;)

    Valami hihetetlen, hogy milyen hamar lent van döntésnél a középsztender - főleg balra kanyarodva.... A lámpája is halovány kicsit, de legalább teljesértékű tompított és országútija van. A tanksapkájának a levételehéze pajszer kell - egyenlőre nem tankoltunk.

    Kicsit megijedtem a kilométer számlájó szerinti 65xxx számon, de lehet, hogy csak 6500 lett volna? Na, az még rosszabb, mert akkor már egyszer biztos átfordult.... ;) De valahol meg is nyugatott, mert ha egy ilyen szutyok robogó kibír 65e km-t, akkor az a 97e, ami a Tenerémbe van meg sem kottyan neki.... :))

    Amúgy nagyon szép a motor hangja, erősen húz, jól gyorsul... jobban, mint a Why... Tetszik. Kis méregzsák... a futóműve tuti, hogy kapott már a sorstól és amúgy is csak 10 collosak a kerekei... szóval - ez van.

    Hát ennyit 10 km után. ;)

    Közben eltelt egy bő év - az asszony a kis kereke miatt nem nagyon szerette meg, de használja. Mindig elsőre indul, megy, teszi a dolgát.

    Aztán egyik kanyarban elfektette - be lett tolva a garázsba... majd pár hónap porosodás után lényegében elajándékoztuk.

     

    Yamaha Why 50

      

    2014. május 15-én a kis Piaggio Free-t egy jó állású Why-be beszámították. A felújítás előtt álló Free után meglepően jó a teljesítménye... GPS-szel még nem mértem be, de saját órája szerint 75 km/h-val képes menni. Érzésre ez bőven 60 feletett jelent, de majd bemérem. Azon 100 km-ren, amíg haza hoztam sok tapasztalatom nem lett, de az tuti, hogy a 7 literes benzintartály (több mint 6.5-t tankoltam bele elsőre...) és a nagy kerekek, na meg az ehhez társuló kellően erős blokk miatt szeretni fogom.

    Az ülés alatt szinte egyáltalán nincs tároló rekesz - max. egy kesztyű férne oda. Így az első utam egy motoros boltba vitt, ahol vettem rá egy hatalmas dobozt. Ha lesznek infóim, majd folytatom.

    Na, akkor eltelt egy nap - már sokkal okosabb vagyok. Pl. az a kép, amit itt látsz - az a hírdetés képe. Tök érdekes, hogy mire elhoztam már nem volt rajta az a csomagtartó. Pedig nézegetés közben elég sokat döntött a latba... Na, mindegy. Mára elfosta magát a hátsó teleszkóp is... ej-ej... jól kezdődik.

    Bemértem GPS-szel. 66 km/h az, amit szeret és bármikor el is megy - végsebességre. De egy kis hátszél vagy lejtő és bizony 75 let a teljes távon a vmaxom. A fogyasztása: sok-sok full gázos országút, kevesebb város: 3.7 Ez nem rossz, mert ennél csak szolidabb bánásmódba lesz része. Ez azt jelenti, hogy 175 km-t tuti, hogy lemegyek egy tankkal... Na, ezt sűrgősen le kell ellenőrizni. ;)

    2014-06-21

    Leellenőrizve - simán megy 170 km-t egy tankkal. És igazából 3.5-re jön ki az átlag.
    Vettem rá egy oldalsztendert és kicseréltem a hátsó rugóstagot egy tájvani újra... 18e Ft... Már csak a kormánycsapágyat kellene helyre tenni, esetleg egy elsőgumi... és kész a gépsárkány.

    2015. nyarán eladtam - túl úri motor ez nekem...

     

    Aprilia TR240

      

    A sikertelen montesa túrásítási projekt végén eladtam a triál motoromat. A 2014. áprilisában combtörésemből lábadozva, úgy gondoltam, hogy a talpraállásomat nagyban elősegítené egy könnyű, de ütős hárdenduró. Na, ebből lett ez a veterán öreg, léghűtéses triál motor. Még csak nem is láttam eddig - mert amíg sántítok, addig minek hozzam haza. De már az enyém. ;)

     

     

    Ez az egymázsám cipeléséhez harmatgyengének bizonyult, így a harmadik kísérlet után elcseréltem egy Beta triálra.

     

     

    Yamaha XT600 Tenere

      

    És végül eljutottunk odáig, hogy a nagy Dr650RSE eladásából kapott pénzen sikerült egy rendes papíros túraendurót vennem. Egy igazi veterán legendát. Egy 1986-os gyártású Yamaha XT600 Tenere-t.

    Azért esett erre a motorra a választásom - őszintén - mert csak erre futotta a pénzemből. Persze dönthettem volna úgyis, hogy nem veszem meg, kivárok egy másokat, de a Tenere csapattal már évek óta olyan jókat motorozunk, hogy szinte nem is volt kérdés - ha a motornak nincs nagyobb baja, akkor jöhet. Nem volt neki. Jött.

    Első érzéseim:

    - nagyon magas ez a gép. El sem tudom képzelni, hogy Kardos Robi barátom hogyan fogja ezt úgy leültetni, hogy én is leérjek róla...

    - valami iszonyat billegős. Ezt a 23 literes tankjának és a magas súlypontjának köszönheti, ezt valahogy meg kell szoknom. A nagy dr sokkal stabilabb volt...

    - van rajta önindító (és berúgókar is), ami egy ilyen idős gépnél alapban dicséretes.

    - ez egy svájci modell, ami elvileg kevesebbet eszik, de ezt majd meglátjuk.

     Azóta már túl vagyunk pár közös túrán.

    Eleinte szívatott a nehezen indulással, néha azonnal, néha csak kínlódva. Sok mindent kipróbáltunk, de végül a gyújtásalaplap csere oldotta meg a dolgot. Most imádom - minden szép, minden jó.

    Vételkor kapott egy új láncszettet, hátra 45 fogas lánckerék került. Így folyamatosan kalapálta a lánc az első, felső láncvezetőt. Marhára idegesített. De terepre kell a rövid áttétel. Aztán visszaraktam a gyári 49-est hátra. Csodás csend lett... lehet, hogy terepen is bepróbálom ezzel?? ;)

    Ez a motor nálam fog megrohadni. ;)

     

    Hát nem jött össze... már mint a megrohadás. ;)
    2017 év végére már semmi nem kötött a tenere márkához, így végig gondolva a DR650RSE sokkal jobb érzésket keltett bennem, így amikor felszámoltam a kapcsolatomat a tenere klubbal, neki is mennie kellett... kis ráfizetéssel becseréltem egy Suzuki DR650RSE-re.

     

    Suzuki DR250

      

    2014.01.06-án sikerült alkalmi vétellel megszereznem egy balesetet szenvedett Suzuki Dr250-et, pont olyat, mint amilyet nem rég adtam el. A gépet alaposabban átnézve úgy tűnt, hogy talpra állítható. Megvettem és elkezdtem a talpraállítást. Nem lesz egyszerű, de a lakatos haver szerint sima ügy. Na, kíváncsian várom.

    2014.05.06 Eddig lényeges dolgok nem történtek. Kapott egy komplett új első futóművet, és átfűzettem az első kereket is... A lakatosra várunk, aki kb. 3 hónapja ígérte, hogy jövőhétre kész.... na azóta sem kezdte el.

     

    2014.11.08.
    Mivel a kedvenc lakatosomnak nem sikerült kiegyengetni a vázat, így kénytelen voltam elvinni a Budapestre a Sima Béla féle motorváz egyengető műhelybe... Megcsinálták - tök jó lett.
    Nem sokára össze lesz rakva - csak kap még előbb egy alapos fényezést.

    2016.02.21

    Össze lett rakva, már kb egy bő éve - nagyon tuti kis gép lett.

    Rengeteget mentünk együtt. Annyit, hogy azóta kapott már egy új dugót, gyűrűsort is... Imádom ezt a kis gépet.

     

    2018.05.29.

    Hosszas gondolkodás után kénytelen voltam belátni, hogy a 250-es harci kategóriát kihíztam, így fájószívvel megváltam tőle. Átlovagoltam a dr 350-es kategóriára.

     

     

    Beta Alp 4.0

      

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    Méltó utódot kerestem a Suzuki DR250-nek. Mivel normális dr350 nem volt a piacon - ugye nálam az önindító alapkövetelmény, a forgalmi meg előfeltétel. Sajnos csak papírtalan és berúgókaros motorokat hírdettek, így újra el kezdtem nézegetni a Beta Alp 4.0-kat, amikről köztudot, hogy eredeti Suzuki dr350-es blokkal vannak szerelve.

    Találtam is egyet a használtautókon, de olyan áron, hogy fel sem mertem hívni... hagytam...

    Így telt el három hónap, amikor is egyszercsak a hirdtésben szereplő elképesztő ár egyik napról a másikra elképesztő zuhanáson ment keresztül. Nosza telefon és két nap múlva már a garázsomba volt eme ékszer.

    Mivel nagyon-nagyon jól nézett ki és én ugye nem igazán fagyizásra szántam így azzal a lendülettel leszedtem róla mindent mi törhető. így nagy átalakuláson estünk át. Azonnal öregedett vagy 10 évet... :)

    Tapasztalatok:

    Iszonyat nehéz ez a gép, ellenben kellően alacsony is. A leérő lábak szinte mindenütt kárpótoltak a többlet súlyért. Kiváló gépezet. Megtartom. :)

    Jelenleg 2000 közös kilométeren vagyunk túl és saras terepezésnél mutatott tehetetlenségén kívül semmi negatívum nem jut az eszembe.

    2015.11.

    5600 km-rel adtam el. Amióta elkészült a kis DR250, azóta ezzel alig-alig mentem. Pedig erősebb, jobban tol. De valahogy a kis dr-t jobb szeretem terepen, nem beszélve arról, hogy ezzel a motorral törtem el a combnyakamat.

    Amúgy észrevételek:

    A tankja az egy csődtömeg. Aki ezt kitalálta az még soha nem motorozott. Gondoljatok bele: a tanbeöntő nyílása lentebb van, mint a tanksapka. Így ha leveszed a tanksapkát, akkor a menet közben a tanksapka peremén megakadt szutyok behullik a tankba... Ha eldől a motor, a tanksapkánál ömlik a benzin. Ez a leggyengébb láncszem. Egy másik ilyen motor tulajdonosa mesélte, hogy nála a karbi aljába sok-sok homokot találtak, ami a tankból került oda... pfujjjj... Amúgy nem rossz gép. Országúton 130 körül van a vége. 120 körül kezd kicsit szitálni az eleje. Egy tankkal 100-as körül 240 km-t megy. A hátsó traktust sűrűn kell zsírozni, de amúgy okés!

    Így ez csak állt a garázsba, benne meg a sok-sok pénz... beforgattam egy DR250-es Djebelbe, amit majd 2016 májusába fogok hazahozni. ;) (és amitől már meg is váltam ld. fentebb).

     

     

    Apilia Rally 50 LC

      

    A 2013-as mopedrally bejárásra elkísért egy Aprilia Rally 50-es robogóbal Karcsi barátom... annyira megtetszett a gépe, hogy tettem neki egy visszautasítható ajánlatot, amit ő vissza is utasított. De pár hónappal később felhívott, hogy menne külföldre dolgozni, így mégis eladná a kis gépet.

    Így került hozzám a vízhűtéses kis gépezet, ami 50-es létére meglepően szedte a lábait (70 km/h), de az is tény, hogy ilyenkor már 4 liter felett evett. Amikor 50 környékével mentem simán beérte 2.5-tel is, de az volt az alapbaj vele, hogy képes volt ennél jóval többel is menni - így aztán én mindig többel mentem, így aztán ő mindig sokat evett. Így eladtam - vagyis leginkább beszámítattam a XT600 tenerébe...

    Hát ennyi volt vele a kalandom. A motorról: kb. 5.5 literes a tankja, amit nagyon meghajtva 100-120 km alatt akár ki is ürít. Ha tényleg lassan mész vele, akkor viszont simán bír 200-at is menni vele. A szpot lámpái leginkább dísznek jók... A gyári 15wattos hagyományos körte ízzók nagyon gyengék. Vettem bele halogén - nem sokat javult. Aztán vettem bele 25 vagy 30 wattos körtét - na akkor már-már lehetett vele akár látni is. Azt mondták, hogy ettől tönkre fog menni a foncsor - pár hónapig használtam így, addig nem volt vele gond.

    Egyszer megjártam vele az őszi mopedrally-t is - tök jól viselkedett terepen is. Talán annyi zavaró volt benne, hogy ha nagyon lelassult, akkor eltűnt belőle a tűz és csak nehezen szedte össze magát újra, de ha nem hagytuk lelassulni, akkor mint állat. ;)

    Végül az első fék által kikoptatott teleszkópszár javíthatatlansága lett az eladós oka - beszámították a Tenere 600-ba.

     

    Romet peda 50 crs 4T

      

    2013.02.20. körül vettem egy ilyen szörnyűséget, abban bíztom, hogy a quadomhoz hasonló kínai csodával fogok újra találkozni... Hát nem.

    Kb. két hónap kemény küzdelem után már-már odaig jutottam, hogy visszaviszem az előző gazdájának, hogy szenvedjen vele ő tovább. Egyszerűen képtelenség volt beállítani, hogy kis gázzal is és nagy gázzal is jól menjen. Ha az alcsonyfordulaton szépen dolgozott, akkor nagyon lett darabos és fordítva.

    Végül talán mostanra sikerült elérni azt, hogy ha kellő ideig hagyom bemelegedni, akkor már-már elfogadhatóan működik.

    Kezdem megszokni.

    Ezt az eredményt a shubertű beosztáson felüli emelésével értem el (ami egy kisebb anyacsavar, mint alátét behelyezésével oldottam meg). Plusz az elős és a hátsó lánckerék drasztikus módosításával sikerült a végsebességemit is 55-60 km/h magasságába feldolgozni. Ami még mindig nem túl sok, de ha figyelembe vesszük az eredeti 42 km/h-ás max. sebességet, akkor már-már elfogadható. Amúgy az gép gyári órája több mint 15 km/h-val mutat többet a GPS-szel mért értéknél. Szóval jelengleg a motorom óraszerint akár 75 km/h-val is képes száguldani...

    Ellenben mindezek ellenére kb. tele a tököm a géppel. Egy jó robogóért bármikor elcserélném.

    Végül 100e-ért adtam el - örültem, hogy megszabadultam tőle. Ilyet SOHA többé!!!! Eddig a legszarabb motorom.

     

     

    Suzuki Dr650Rse

      

    Már igen régóta keresek egy megbízható nagyobb enduróra... Végre sikerült összeszednem a rávalókat, azt hittem. Így aztán 2011. decemberében gyorsan le is foglalóztam egy Suzuki Dr650Rse-t. Aztán 2012. áprilisára nagy nehezen csak sikerült összeszednem a hiányzó részt. Így meglett.

    Nagyon tetszik, végre egy motor, amelyik viszonylag jól megy és szinte alig eszik valamit. Eddig nem túl sokat motoroztunk együtt, de ami késik - nem múlik.

    Mindenesetre most már semmi akadálya, hogy nagyobb enduróknak tervezett túrákat is be tudjak vállalni. Pl.

    http://www.takacsek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=241%3Abalnatura&catid=35%3Aminden-ami-az-endurozassal-kapcsolatos&Itemid=58&showall=1

    2012.02.01 - véget ért a rendszámtalan motorozás - meghírdettem és pikk-pakk eladtam a nagy Dr-t. Pedig nagyon-nagyon elégedett voltam vele. Eddig a nagy endurók közül a legjobb választás ez volt. Az én 170 cm-es magaságomhoz tökéletes kényelmet és stabilitást nyújtott aszfalton és terepen egyaránt. Kicsit félek az utódtól, de igen - a garázsban már ott figyel egy yamha xt 600-as tenere.

     

    Piaggio Free 50 2T

      
     

    2011. augusztus végén Rudó barátommal elcseréltem a CO hegesztőt erre a csoda masinára... A motor meglepően szépen dolgozik, de azért vannak neki hibái is...

    Főbb jellemzői:

    - 50 köbcentis, 94-es gyártmány

    - 3.5 literes üzemanyagtartály - ez igen csekély.

    - 65km/h-ás végsebesség... az 55-60 környékét még szereti is. Ha 50-55 között használja az ember, akkor 2.5 literes fogyasztás, de a 3.5-t is meg lehet vele etetni.

    - nagy kerekek, hibátlan futómű

    - ennek elől még dobféke van, de az is tökéltes

    - önindító, berúgó...

    - az ülés alatt meglepően kicsi rekesz, de a liberty-jénél azért látványasan nagyobb.... a Centro-jét meg meg sem közelíti.

     

    2012.11.08:

    Frissítés: még mindig nagyon elégedett vagyok a kis motorral... Sajnos a sok-sok offroadozást megsínylette a kilométeróra meghajtója és mivel 12e körül van hozzá az új, így mostanában nem mér az óra. De ettől eltekintve hibátlanul teszi a dolgát.

    2013.06.15:

    Frissítés: sajnos az utóbbi időban két relytéjes dolog is árnyat vetette az eddig ragyogó megbízhatóságra... Az egyik egy teljesen kiszámíthatatlan és véletelenszerű megállás volt. Aminek az okára csak több hetes huzafona után jöttünk rá. Mégpedi a benzimcsap vákuum csöve volt úgy megrepedve, hogy csak néha szívott falsott - és olyankor menetközben zárta el a csapot... Olcsó volt a javítás - ellenben idegörlő, hogy csak a 3. átvizsgálásnál találtuk meg a hibát.

    Ezek után viszont elkezdte a gyertyákat fogyasztani... na, mondjuk nem vitte túlzásba, de kettőt simán lenyelt. Aztán megállt. Teljes elektronikus felújítás lett a vége. Alaplapcsere mi egymás... - ez jelenleg is folyamatban van.

    Már hiányzik...

    2014.02.01 - Kiderült, hogy az elektormos résszel volt baj - komplett csere, a baj elszállt... Mostanában az asszony kapott rá - nekem már alig-alig van lehetőségem rátenni a seggem... Egy igazi igás ló. Ha újra robogót kéne vennem, akkor hosszan hezitálnék a Centro hatalmas tankja és a Free csekély tankja között...

    2014.05.15 - Az elmúlt majdnem három év nem tűnt el nyomtalanul... lassacskán megérett egy felújítás. Bizony az utolsó pár száz kilométer alatt a kis Free égtelen étvágyra gerjedt. Gyakrabban evett 6 liter felett, mint alatt. És a végsebessége is leesett - már csak szép napokon ment GPS szerint 55 km/h felett - ideje volt megválni tőle. Egy Yamaha Why-be beszámították. Nagyon sok közös emlék - köszönet érte.

    Közbe 2017-ben vettem egy free-t nosztalgiából... Majd még ugyanebben az évben egyet az asszonynak is... és végül egy harci free-t magamnak is. Nagyon bírom ezeket az igénytelen gépeket. Iszonyat helyeken voltam már.

    De a 3.5 literes benzintanktól még mindig falra tudok mászni. A harci szerkerem kerek 6 litert eszik 100-on... el tudjátok képzelni... Így kapott egy pót tankot a csomagtartóra - azóta ő az istenkirály.

    Azóta már kétszer megjártam vele a Nagy Bihart, át a Zarnándon, a Rally-kon is aktívan mennek... nagyon tutik a gépek.

     

     

    Malaguti Centro 50 SL

      
     

    2011-re meghírdettem Magyarország talán leghülyébb túráját: Mopedekkel 80 óra alatt Magyarország határia mentén címmel... Igaz ugyan, hogy a 125 köbös motorok részvételét is engedélyeztük, de azért én szeretném ezt a túrát is segédmotorral végig csinálni. A kis bravó évről-évre szépen helytálla a Budapest-Szeged offroad mopedrally-n, de azért egy 2100 km-es aszfaltos túrára nem szívesen vágtam volna neki vele. Mivel az előző Centrom-ról csak pozitív emlékeim voltak, így úgy döntöttem, hogy beújjítok egy ilyenre újra. Nagyon olcsón sikerült egy ismerős szerelő által rendbehozott példányhoz jutnom... egy-két apróságot megcsináltam még rajta és jelenleg izgatottan várjuk az indulást.

    A túra után egy részletesebb ismertetőt is tartok erről a mociról.

    >>

    Az elmúlt 2-3 hónapban már úgy ahopgy siekrült megismernem a kis malagutit... Hát nem a száguldásáról lesz híres az biztos... 65 km/h a lejtőn, hátszélben elkövetett legnagyobb sebessége. Igazából önerőből az 50-55 közötti tempót bírja. A fogyasztásáról nem tudok sokat mondani, mert a számlálója nem működik, de így érzésre nem ájultam el tőle... mondjuk egy hátast sem dobtam.

    >>

    Na visszaértünk az országkerülőről... 2000 km környékét töltöttem a Centor nyergében. A motor hibátlanul és minden gondnélkül teljesítette a távot. Meglepően egyszerűen vette az akadályokat. Erre az útra rászereltem az DRZ-t is megjárt univerzális pleximet, ami  nagyon jó hatással volt a motor végsebességére és a fogyasztására is. Így aztán elmondhatom, hogy most már simán ment 60 km/h felett önerőből is... és bizony (a többi motor miatt) ha a barátságos 55km/h-ás sebességnél sehol nem mentünk többet, akkor bizony a fogyasztása 2.2 l/100km-re is képes volt lecsökkeni. A 2T olajból 1 litert kb. 1600-1800 km között pusztította el. Az ülése kifejezetten kemény - de valahogy mégis tök kényelmes volt a napi 6-700km-es távolságokon is, ami már egy-egy túramotornak is a becsületére vált volna. A motor világítása kb. a katasztrofális jelzővel lehet a leginkább jellemezni, bár kellő bátorsággal azért sötétben is bevállalható vele egy-egy út (én egy egész éjszkát motoroztam vele végig, hát nem volt egy leányállom). 

    Az ülés alatti rekesz mérete, a hatalmas üzemanyagtartály (8 liter) viszont teljesen kiemelgető a kategóriájában.

    Jelenleg árulom a motort, mert teljesen leszoktatott a biciklizésről... ;)

    Elkelt.

     
     

    Suzuki DR250 Dupla vezérmű tengelyes változat

      

    2010. decemberében vettem egy kis suzuki dr250-est (és ezzel egyidőben meghírdettem eladásra a kis pamperát). A vásárlás fő oka az volt, hogy szerettem volna egy 4 ütemű igen alacsony motort, aminek a teljesítménye is lehetővé tenné a kicsit keményebb használatot is. Kedves motorostársammal az utóbbi időkben úgy jártunk endurózni, hogy ő egy ilyen kis dr-rel volt, én a pamperával - ezen túrák alatt a kis dr meggyőzőtt arról, hogy az általa nyújtott 27 LE bőven elegendő mindenhova, a felmenő benzinárak miatt meg jól jön a kismotor takarékossága. Azért azt meg kell, hogy jegyezzem, hogy ezek nem a hagyományos dr250-esek, hanem egy új, korszerűbb motorral szereltek. Két vezérműtengelyesek, lég- olajhűtésesek és elvileg 115kg tömegűek.

    Az első próba útján azonnal bevittem a málnásba... engem meggyőzött. Az állatkodásra vágyó fiataloknak valószínűleg nem ez lenne a kedvence, de egy olyan vén rókának, mint én vagyok, tökéletesen elegendőnek bizonyúlt.

    >>

    Ezzel a motorral vágtunk neki Boci barátommal egy 2400 km-es offroad kalandtúrának - Aradtól a Fekete-tengerig. Ezek alapján ismét írnék pár mondatot a gépsárkányról. Mindenek előtt szeretném tisztázni, hogy a híresztelésekkel ellentétben azért ez nem egy pehelykönnyű enduró, ellenben az tény, hogy a kategóriájában az egyik legjobb trakcióva bíró gépezet, amit leginkább az alacsony ülésmagasságával ér el. Ha ütős terepen akarjuk hasznáni, akkor a 42-es átsó lánckerékhez illik elől felrakni a már-már triálosan kicsi 12-est. Országútra ilyenkor simán átrakható a 14-est, ekkor csak a láncfeszítőt kell útána állítani.

    És most tessék kapaszkodni: lemértem a motornak gyárilag 10.5 literes tankja van, amibe egy lehelet híján bele lehet erőszakolni kb. 11 litert. Tartalékra kapcsolásnál kerek 8 liter elfogyasztásánál kell. A román túrán nagyon barátságos tempónál (sehol nem mentünk 70 km/h felett, és csak kisebb terheléseket vállaltunk be...) szóval több mint 380 km-t mentünk úgy, hogy még nem kapcsoltuk át tartalékra!!! Ez olyan 2.2 liter/100km-es fogyasztást sejtet. És a teljes távon többször is simán mentünk 2.5-2.6 literes fogyasztással.

    2013.06.14:

    Ma - kb. két és félév - közös életünk végére értünk... Fájó szívvel, de megváltam a kis dokitól. Kérdezhetitek, hogy miért, amikor csak jót tudok róla mondani... Igazából én sem tudom értemesen megindokolni, de ha már az asszonyt nem, akkor legalább a gépeimet hadd cserélgessem már sűrűbben.

    Még nem tudom, hogy mi fogja átvenni a szerepét. Leginkább egy beta alp 4.0-ra vágynék, de irreális áron találtam csak a piacon... Így aztán a dr350-eseket is nézegetem, köztök meg nagyon nehéz jó állapotút találni... Szóval úgy tűnik, hogy egyenlőre marad a triál motor túrásosítása projekt.

     
     

    Gyerek motor

      
     

    Időközben Peti fiam kinőtte a kis TT-R 50-et és kénytelen voltam valami nagyobb motort venni neki. A Balaton legtávolabbi partján akadtam rá egy olcsó kis kínai csoda gépre, amit be mertem kockáztatni... Lassacskán egy éve használjuk. Igazából mindig elsőre indul, szépen jár, keveset eszik...

    Kell ennél több? Ha így haladunk, akkor hamarosan ezt is kinővi a gyerek. (12 collos hátsó kerék, 14 collos első kerék, 120 köbcentis 4 ütemű blokk)

    2012-re a gyerek kinőtte - könnyes búcsú.

     
     

    Moszkva K55

      

    A mopedrally nyomvonalára szerveztem egy kicsit nagyobb motoroknak egy túrát - erre az alkalomra gondoltam, hogy rendbe rakom egyik haveromtól ajándékba kapott K55-t. Sajnos nem voltam tisztába, hogy milyen nehéz feladatba kezdtem.

    Rengeteg időt és pénzt áldoztam a gépre - alig kapni hozzá elfogadható alkatrész, ha meg találtam valamit, arról kiderült, hogy olyan méretbeli különbségek vannak, hogy mindig esztergályoshoz kellett rohangálni. De végül csak elkészült.

    2010 évvégén egy pécsi illető vette meg.

    A túrára még sem ezzel mentem, mert a nagy esőzések miatt szinte járhatatlanok lettek az utak. De azért a teszt körök megvoltak. Az első pár karbantartásokat igénylő kör után mára eljutottunk oda, hogy szinte bárhova el merek vele indulni: megbízható, üzembiztos. A kis 125-ös blokja kevés benzinnel beéri és meglepő nyomatékot tálal. A lengőülése már-már kényelmesebb mint a kortársmotoroké. Tetszik.

    Tetszik, tetszik... de valahogy 20-30 km után mindig tolás lett a vége, így végül inkább leadtam egy gyűjtőnek.

     
     

    Piaggio Liberty 50 4T

      
     

    2009 kora tavaszán annyira belelkesültem a Malaguti Centro robogó fajintos viselkesésén, hogy úgy döntöttem - mégis kell nekem egy robogó. De akkor már nagyobb kerekű és 4T. Igy ez lett belőle. A motor kifejezetten jól ment, aztán elszállt a gyújtás vezérlő elektronikája, amit végül 28e-t sikerült pótolni, de azzal már nem akart 50 felett menni. A neten végül megtaláltam, hogy hogyan kell meg hekkelni, hogy ezzel is vigye a 70-75-t (GPS szerint!!). A fójtás eltjávolításról egy kis iromány: itt.

    Nagyon szerettem a kis mocit. Csendes járású, elégséges dinamikával, alacsony fogyasztással. Aki ilyenre vágyik, ne habozzon! Végül 2010 nyarán váltam meg tőle, amikor is rájöttem, hogy alig használom és ahhoz azért kicsit drága volt.

     
     

    Suzuki DRZ400E

      

    2009 január közepén visszavásároltam a DRZ400E-met. Hiányzott. :)
    Most egy túrásító projektbe kezdtem, szeretném nagyobb üzemanyagtartállyal, jobb szélvédelemmel és hatékonyabb hátsó csomagtartóval felszerelni és ezentúl országuti túrákra használni... Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő.
    Az átalakítás kezd testet ölteni... Kapott egy Aprilia Tuareg Rally 125-ös üzemanyagtartályt és a hozzá való ülést. A hátsó segédvázat egy karosszáriással újra legyártattam, erősebb és hosszabb lett. Magában foglalja az ormótlan csomagtartót is, amit két kis csavar és az elektornika leoldásával egyszerűen eltávolítható és visszakapjuk a drz e rövid vázát. Ma-holnap megérkezik a drz sm hatékonyabb világítást biztosító első lámpája is.
    Azóta már lecseréltem a tuareg tankot egy drz-re utángyártott 15 literes túratankra, mert zavart, hogy a tuareggel nem lehetett állni... Igy vissza raktam a gyári ülést is. A plexit csak hosszabb túrákra teszem vissza - kb. 2 perc a szerelés.
    Egy régebbi országuti gurulás ezzel a motorral 2007. május 30-31-én "Egy tank benzinnel"...

    Köben kénytelen voltam megállapítani, hogy a motor a legjobb teljesítményét a gyári állapotra visszaalakítva hozta... Igy visszaállítottam gyári állapotba - jelenleg kihasználatlanság miatt árulom.

    >>

    2011. áprilisában végül mégis megváltam ettől a motortól is... eddigi éltem leghosszabb ideig megtartott darabjáról van szó, bár az is igaz, hogy az utóbbi 2-3 évben már alig-alig használtam.

    Mindenesetre mindig emlékezni fogok a 4 liter (akár alatti!) körüli átlagfogyasztására... az utazóban is 100 km/h-ás sebességére... és a megbízhatóságára. Kicsit sajnálom, kicsit bánom... de remélem, hogy egy másik tulajnak is fog annyi örömet és élményt nyújtani mint nekem.

     

     
     

    Segédmotorok

      

     

     

     

    2009 évvége, 2010 éveleje a Mopedrallyra való felkészülés jegyébe telt.

    Az idei gurulást megpróbáltam kicsit retrósítani így vettem egy Riga 16-os csoda járgányt. Kisebb javításokat eszközöltem rajta, de az egyes és a kettes sebesség fokozat között tátongó űrt nem sikerült eltüntetnem - így kénytelen voltam megállapítani, hogy ezzel a motorral képtelenség normálisan terepen közlekedni. Hatalmasat bukva rajta adtam el...

    Közben ráakadtam a vaterán egy Romet Kadetsegédmotorra, amit izibe le is ütöttem. Ami az egyik legkellemesebb csalódás volt eddig a motorjaim között... Egy kis takarítás után egy kifejezetten kezes jószághoz jutottam - tetszett. De mivel ez nem betekerős ezért a mopedrallyra mégsem ezzel mentem - de kifejezetten bírta volna. Jók a sebesség elosztások, elfogadható a rugózása...

    A lényeg: a riga veszteségeit csökkentő - ezt is eladtam. A két motor eladását együtt vizsgálva kb. egálba vagyok. :)

    Közbe a mopednél maradva vettem egy piaggio bravot, ami már variátoros - na majd ez lesz az igazi alapon. Sajnos a variátor nagyon nem jött be. 35 km/h-s utazót szereti, a végsebessége 40km/h, de ilyenkor már szétesik úgy pörög... Nagy csalódás - elég nagy bukással sikerült ettől is megszabadulnom.

     
     

    SuperKawa 110 quad

      

    2008. évvégén a Motorteken belelkesülve csak vettem egy ujabb quadot, de most már ragaszkodtam a 4T-hez. A gép feladata: Peti fiammal történő motorozgatások alkalmából ezzel a szerkenyűvel fogom elkövetni a kísérő szerepet - remélem mindketten bírni fogjuk.
     

    Időközben elhagytam a gyári ülést - utánfutón szállítás közben egyszerűen lefújta a menetszél... vettem bele egy erősebb aksit, így az indítása már-már elfogadható. Elégedett vagyok vele.

    >> azóta ismét túlvagyunk egy télen. A kis kínai csoda quad még mindig teszi a dolgát - sőt, azt hiszem, hogy mostanára elmondható, hogy bejáródott. Már a harmadik sebesség fokozatot is lehet használni rajta, amiben eddig inkább csak nyögött. Sok-sok kutya sétáltatáson és gyerek altatáson vagyunk már túl vele. 

    Mostanában jelentkezett az első komolyabb hiba a gépen (2011 év elején): az önindító kapcsolója nem műxik... direktre kötve teker, indul - de a kis gombra néma marad.

    >>

    Az önindítót nem javítattam meg - első tolásra indul... Számomra kellemes csalódás ez a kínai kis quad... az első pár hetes csavar cserélgetés után - teszi a dolgát.

    >> 2014. februát - még mindig szeretjük egymást... :))

    >> 2015. nyarán olcsó pénzért eladtam, majd lesz másik alapon. Az eladás oka leginkább a sárvédők hiánya, a sár állandó felcsapása volt.

     
     

    Piaggio Bravo 50 2T

      

    2008 évvégén a Budapest-Szeged offroad mopedrallyara vettem egy másik Bravot, hogy ne a tavalyival kelljen ismét megcsinálni a távot. Az új moped kicsit többet ment végsebességre, mint a régi. Most már akár 53km/h-val is képes voltam haladni.

    Kisebb javításokat eszközölve a motor még mindig megvan, de én időközben visszaszoktam a másik kismotorra.

    2016-ban az összes mopedemet eladtam - átnyergelek Babettára? ,)

     
     

    Malaguti Centro 50 2T

      

    Gondoltam ezer éve nem volt már egy normálisabb robogóm - veszek egyet. Egy kedves nagykátai ismerőstől vettem - ő hozta be olaszból. Nagyon baba volt a gép. Egyedüli hátrányként talán a két első lámpa igen gyenge teljesítményét lehet felróni és talán a kissé magas fogyasztását... De mondjuk a teljesítményéhez képes elfogadható (4liter 100km-en). Mentem vele hosszabb országúti túrát is - kényelmes. És mentem vele terepen is - kifejezetten jó.

    Végül az új piaggio bravóért csak tudtam ésszerűen lemenni, hogy ezzel mentem fel Pestre ott eladtam és az új bravóval jöttem vissza... Mint kiderült az új tulajtól már másnap ellopták. :(

     
     

    Yamaha TT R-50 gyerekmotor

      

    2008. augusztusában vettem a kisfiamnak egy yamaha TT R50 gyerek motort. Mára (2010. ápr. kinőtte. Így szépen megtakarítottam, lezsíroztam és várja az új gazdáját vagy, hogy Hugó fiam belenőjön... ő még csak 3 hónapos - igy aztán még sokáig kell várnia.)

    Amúgy a motor egy háromfokozatú, félautomata váltóval bíró, igazi japán minőség. Nagyon tuti. Nem beszélve az önindítóról és a 4T nyomaték gazdagságáról.

    Tanuló motornak ennél jobbat el sem lehet képzelni. Ezzel még az is megtanulhat motorozni, aki amúgy nem is akar. ;)

     


    Ime egy közös gurulás.Jó magam a Piaggio Si-vel voltam még.

    >>

    idén is átesett a kismotor a kötelező szervizén... olajcser, karbitisztítás... és várja, hogy a picúrok fölnőjenek hozzá...

    >>

    2013. szeptemberében megváltam tőle.

     

     
     

    Gas-Gas Pampera 280 2T

      

    2008. szeptembere környékén vettem és még mindig ezzel nyomulok.
    Ez egy kifejezetten alacsony triál alapokra épített enduró. Sajnos a nem egészen 6 literes tankaja és a kézzel keverendő kétüteműsége miatt nem igazán lopta be magát a szívembe. Szerencsére ezért a kiváló kapaszkodó képessége és a nyomatékos, pörgős 2T motorja, alacsony ülés magassága kárpótol. Vele voltam például az AEME-sek és a DR350-esek által közösen szervezett téli guruláson Nagykáta környékén.
    Időközben a kényelmetlenül keskeny és kemény ülését egy kicsit kitömettem. Így se lett egy fotel, de már-már használható.

    >> sajnos az utolsó gurulásunkon sikerült megfőznöm a hengerfejét, és szétbontva látszott, hogy még ennél is nagyobb a baj. Így most rendeltem bele új dugót, komplett főtengelyt és egy vízhőmérséklet mérő gombát... a gas-gastól megszokott igen borsos áron.

    >>>

    A nagyjavítás 250e forintomba kerül (végül a kapott egy új kuplungot is) ezek után részt vettem a gasgas expedición a mocival, ahol is a vízpumpa szimeringje szállt el, ezt menet közben javítottuk, de aztán a hátsó kerék csapágya adta meg magát...

    Elkezdtem árulni és közben néha-néha még mentem is vele. Az egyik ilyen alkalommal elszállt a váltóban valami. A szerviz felsorolta a cserélendő alkatrészeket: 271 euro... Na, itt telt be a pohár. A motort egy képletes összegért elajándékoztam - gasgas-tt soha többé. Ez egy kárászéletű konstrukció, amíg megy addig csodás - de aztán... jobb nem beszélni róla.

     

     
     

    MotorTek 50 2T ATV, Quad

      

     

    2008. nyarán szerencsétlenül eltörtem a sípcsontomat, hosszú-hosszú lábadozás igértek az orvosok ezért beszereztem egy 50 köbös kis quadot, ami a városi közlekedésre tökéletesen alkalmasnak bizonyult. Lábadozásomat nagyban elősegítette az általa nyújtott kibővült mozgótér. Kisfiammal rengeteget motoroztunk a lábadozásom ideje alatt.
    Veriátiros Yamaha Jog blokkal szerelt, német piacra szánt, végsebessége kb. 45km/h.
    Még évvége előtt eladtam, mivel a jogiszabályzás miatt 2009. januárjától már csak hatósági azonosítóval ellátott quadok vehetnének részt a közlekedésbe... én meg szép lassan visszaszoktam az autóra.

     

     
     

    Derbi Xtreme 50 2T

      

    2007. karácsonyára megleptem magam egy nagyon akciós kis endóróval felidézendő az 50 köbösök nyújtotta élményt. A döntésemet nagyba befolyásolta, hogy a Budapset-Makó rallyra szerettem volna motorral nevezni. A motor bejáratása után, a fojtás eltávolításával viszont egy olyan erővel szembesültem, amely egyértelművé tette, hogy ezekkel a modern 50 köbös endurókkal semmi kunszt nincs 70-80-as utazót tartani és még terepen is megállják a helyüket. Szóval rallyn nem indultam, hiszen semmi kihívás nem lett volna benne. Jelenleg kb. 4000 km van a motorba teljes megelégedéssel használom.
    Végsebessége kb. 85km/h, fogyasztása 4 liter/100km, tankja kb. 6 literes.
    Ezen a gurulásona kis derbivel voltam, a videók között láthatsz egy fájintos ugratást is...
    2010. januárjában kihasználatlanság miatt megváltam tőle.

    >>

    közben az országkerülőre el kezdtem keresgélni egy ehhez hasonló kis endurót, de végül lebeszéltem magam róla. Motort inkább csak Japánból...

     

     
     

    Piaggio SI 50 2T

      

    Mivel nem bíztam benne, hogy a Bravóval sikerül a moped rally-t megcsinálni, így beszereztem egy olcsó, de variátoros alternatívát. A kis Si iszonyatosan nyomatékos volt, de ezért a 42 km/h-ás maximum végsebességgel fizettünk meg. Sajnos ekkor már annyira pörgött a motorja, hogy én inkább nem használtam. 2008 telén sikerült tőle megszabadulni...
    Elől-hátul variátoros, betekerős, végsebessége kb. 42km/h, fogyasztása 2,7l/100km, tankja kb. 3 literes.
    Íme egy a kevés közül.

    Azóta vettem egy variátoros Piaggio Bravót is, aminél sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy pont ugyan olyan rossz a variátora, mint a Si-nek volt.

    Így azt sem sikerült megszeretnem - ha érdekel valakit, eladó.

    Alkatrésznek vette meg valaki.

     

     
     

    Dongo+ segédmotoros bicikli

      

     

    2007-ben egy régi álmomat valósítottam meg, amikor is ráakadtam erre a csoda járgányra. Egy biciklire szerelhető ici-pici 50 köbös kétütemű kínai motor, ami lánc-áttétellel hajtja a hátsó kereket. Ez volt az egyetlen olyan szerkentyű, ami az így átalakított kerékpárt nem tette tönkre... vagyis átalakítás után is teljes értékű bicikli maradt a szerkentyű. Az össztömeg persze így kb. 8-10 kg-mal megnőtt.


    Betekerős, egysebességes, száraz kuplungos csodagép. 45km/h végsebességgel..
    Sajnos a balesetem derékba törte a bejáratási terveimet, de a rehabilitációmban ennek is nagy szerepe volt. Vele terepeztem először. Ott is jól boldogul. :)

     

    Itt olvashatsz egy kicsit részletesebben a Dongó+ motoros bicajomról...

    _____________________

     Idén (2014. október végén) sok-sok kihasználatlanság után megváltam tőle - alapvetően elajándékoztam. Remélem, hogy az új helyen használni is fogják.

     
     

    Aprilia Tuareg 70 2T

      

     

    Még mindig az 50-esek bűvkörében vettem egy endurót is. Pár hónap alatt rájöttem, hogy ezt a motort még sem nekem találták ki és tovább is adtam. De alapvetően az érzés bennem maradt és így év végén mégis bevásároltam még egy hasonszőrűt, amit azóta sem adtam tovább.
    4 sebességes, végsebessége kb. 90km/h, fogyasztása 4-5 l/100km.

     

     
     

    Piaggio Bravo 50 2T

      

     

    2007. nyarán vettem egy piaggio bravo 50 köbös kis mopedet, a moped rallyra szántam, de mivel nagyon gyengének tűnt a váltónélküli motorja ezért rövid időn belül vásároltam egy Si-t is. Végül mégis a Bravo-val mentem, mert igaz ugyan, hogy nehezebben indult, mint a Si, de aztán jobban tudta tartani a sebességet.
    Egysebességes, betekerős, végsebessége kb. 48km/h, fogyasztása 2,7l/100km, tankja kb. 3 literes.
    Jelenleg is megvan, a következő moped rally-ra vár.

    2016-ban az összes mopedemet eladtam, átnyergelek Babettára...

     

     
     

    Honda Montesa Cota 250 4T triál

      

    2007 év elején nem bírtam már tovább a srácok nyakrágását és végül csak rászántam magam egy tirál gép beszerzésére.
    Nem csalódtam benne. Ez egy iszonyatosan jó gép, ezért természetesen epedezve várja, hogy ismét motorképes legyek.
    Egy rövid video az ismerkedésről és az általunk kitalált "triátúrá"-ról...

    >>azóta ez a gép vette át a "túra" motor szerepét... persze ez elég morbidul hangzik, de tudni kell, hogy nálunk a túrázás nem a kilométerek falásáról szól, hanem arról, hogy minél tartalmasabban tudjuk eltölteni egy napt (mivel többre nincs időnk) a természet lágy ölén - persze motorokkal felfegyverkezve.

    Úgy, hogy amióta megvan, azóta új fogalmat vezettünk be a triálozás világába: triáltúra.

    A kis montesanak amúgy 2literes a tankja, így hátizsákba kell vinni mindig még elgalább ugyanennyi benzint - és ezzel a 4 literrel már meg is van a teljes napos erezd el a hajam...

    >>

    Idén (2011.04) lecseréltem a már kicsit elöregedett hátsó gumit és a megnyúlt láncot... a szokásos olajcseréken kívül egyenlőre ennyiben van a fenntartása... ;)

    >>

    2014.01.10. Hosszas hezitálás után megváltam a Montesától. Ennek leginkább az volt az oka, hogy az utóbbi hónapokban (kb. egy év) szinte rá sem "ültem" - újra el kezdtünk endurózni... Mindettől függetlenül hálás vagyok az együtt eltöltött 6 évért - jó volt, sokat tanultam, köszönöm!

     

     
     

    Yamaha XTZ 750 Super Tenere

      

    2006-ba vásároltam végre egy normális túra motort főleg az erdélyi túrázások élménydúsabb megcélzása végett és a fazerek nyújtotta országúti száguldozások felidésére.
    Sokat vacilláltam ezzel a géppel, mert igazából nagyon ritkán tudtam csak vele gurulni, így kicsit feleslegesnek éreztem. Épp ezért próbáltam minél többet motorozni vele - bízonyítandó a létjogosultságát. Sajnos ez okozta a vesztemet. Az egyik nagy tereptúrára ezzel a motorral vágtam neki és egy szerencsétlen esés következtében csúnyán eltörtem a sípcsontomat. Ez volt az a momentum, ami megbélyegezte az xtz sorsát - mennie kellett. Az eladása nem ment simán. Végül kénytelen voltam becserélni a fentebb látható pamperára.
    Amúgy megjártam vele Olaszországot, Erdélyt. Aszfalton jól kezelhető, jól dönthető. Terepen is meglepően jól viselkedik.
    Nagy tömegű 235kg száraz súlyú túraenduró. A fogyasztása valami tragikus 7 liter alatt szinte soha. Végsebessége 180 km/h felett.
    Itt megnézheted a HCC Vertical Ride Across Hungary Országszelés keresztbe túrán és a kórházban készült képeket....

    Mint a balesetem okozóját - meghirdettem és eladtam. Azóta is visszasírom, mert az egyik legjobb túra motorom volt, bár ha eszembe jut a 7-8literes fogyasztása, akkor már nem is sírok annyira...

     

     
     

    Yamaha XT225 4T Serow

      

     

    2006 nyarán vettem a kedvesemnek egy endurót, megpróbálva rászoktatni a két-kerekezés örömére.
    Sajnos a kedvesem nem repdesett az örömtől. Az elkezdett motorvezetői tanfolyamot sem fejezte be, így kénytelen voltam én használni a motort. De a DRZ mellett sajnos labdába sem tudott rúgni, így a sorsa megpecsételődött.
    Tömege 112 kg, végsebessége kb. 110 km/h, ülés magassága 81cm - ezzel a legalacsonyabb nagykerekű enduró címét vívta ki. Ezzel a motorral gurultam le csupa nagy-nagy enduró társaságában a Kóbor bakancsos emléktúrát.
    2007-ben fájó szívvel, de megváltam tőle.

     

     
     

    Suzuki DRZ400E

      

    2005 októberében végre megvettem az első igazán ütős motoromat, a DRZ400 verseny változatát.
    Az vásárlást követő telet végig motoroztam. Életem legjobb motoros telét tudhattam magam mögött.
    Majd szép lassan megismerkedtem a helyi endurós társasággal és egyre többet motoroztam velük. Eleinte kis hazánkba, majd a környezet védelmi előírások szigorítása miatt egyre gyakrabban külhonba. 2-3 év kemény endurózás után a kemény mag kezdett egyre inkább átpártolni a triálozásra és egy-egy endurós túránk már-már annyi triál szakaszt foglalt magába, hogy végül mindenki átpártolt a tirálra. Ezt tettem én is és 2007 év vége felé megváltam a DRZ-től és átpártoltam a már előbb megvásárolt Montesára.
    Tömege papír szerint 119kg, de ennél jóval nehezebbnek érződik, valószínűbb a 130kg környéke. Végsebessége 150 km/h körül van az országúti áttétellel. Fogyasztása 4-6 liter között van, 90km/h körül 3.8-as fogyasztással is beéri.
    Rengeteg közös gurulás ebből szemezgetve: 2007-es évedzáró. Vagy egy országutas: Egy tank benzinnel.

     

     
     

    Suzuki DRZ400S

      

    A nagy fezer után egy kicsit lassabb motorra vágytam. Időközben a Cagivát átadtam egyik havernak, de maradt a nevemen. Mivel a berúgós indítás szívatott már párszor velami önindítós és nem túl lassú vegyes használatra alkalmas motort kezdetem keresni - és kicsit hűtlen lettem a yamahához.
    2005 nyarán rászántam magam egy kicsit komolyabb enduró beszerzésére. Hozzas hezitálás után a suzuki drz400s mellett döntöttem.


    Sajnos egy rossz gazdától sikrült vásárolnom, így a vásárlást követő 3. hónapban Erdélyben egy túrán beállt az egyik vezérműtengely... A határig még elszenvedtem vele - aztán utánfutó. A szervízbe megnyugtattak, hogy 2-300eFt-t lenne a teljes javítás. Ekkor döntöttem úgy, hogy endurót soha többet használtan... igy a szétcseszett endurót betoltam (szószerint) a helyi suzuki kereskedésbe és megvettem a fent említett drz400e-t.

     

     
     

    Yamaha Fazer 1000

      

     

    2005 tavaszán bevállaltam a fazar 600 helyett az 1000-t
    Az ismerkedés alatt hamar rájöttem, hogy ez már nem az a kezes jószág mint a 600-as. Ha itt előzésnél húztam egy kövéret, akkor onnan már tuti volt az egyenes haladás. Aztán egy osztrák yamahás találkozón egy gsxr1000-es csóka megmutatta, hogy mit tud a motor. Ekkor jöttem rá, hogy nem a motorral van baj. A három napos túra egy intenzív szerpentines döntögetős tanfolyammá alakult. Végül teljes pánikcsík mentesen jöttem haza és itthon döbbentem vettem észre, hogy 1-2-3-on kívül mást nem is igen használok... Aztán meggyőztem magam: válaszd az életet. Az alig féléves motort meghirdettem és eladtam.
    Fogyasztása 6 liter körül, végsebessége 250km/h körül.
    A szigorodó sebesség határok, ellenőrzések meggyőztek arról, hogy igazából nem kell nekem gyors motor.

     

     
     

    Honda Innova ANF125

      

    2004-ben azért csak hiányzott a kis Jog által nyújtott városi gyorsaság. Így megkerestem azt a motort, amiben megtaláltam a Jog összes rossz tulajdonságának az ellenszerét. Nagy kerék, alacsony fogyasztás, négy ütemű motor.


    A kis öszvérrel hosszabb távokat is bevállaltam, de sajnos a 3 literes tankja miatt túl sok időt kellett a benzinkutakon eltöltenem, így az összes jó tulajdonsága ellenére is 3 éves korában megváltam tőle. A drz mellett nagyon tuti kis városi moci volt.


      Két személlyelis bírja a 85-90-es utazót, igaz hogy ez kb. a végsebessége is, de a hátszél csodákra képes... Fogyasztása 3 liter alatt, bár nekem sikerült 3.2 litert is lenyomnom a torkán, de én egy elégé elhízott emberke vagyok szép nagy légellenállással.

    Két személlyel kb. ugyanúgy megy mint eggyel.

     {jcomments on}

     
     

    Cagiva AR350 4T

      

    2004-ben meguntam a kis Yamaha Jog 10"-os kerekei nyújtotta bizonytalanságot és meghirdettem eladásra.


    Mivel csak a fenti Cagivát ajánlották fel cserére, így kénytelen voltam belemenni.
     

    Életem egyik legjobb döntése volt.
    Amikor egyszer esős időben meglátogattam a szüleimet, édesapám megkérdezte: "Mi az, te terepen jöttél Szegedről?" És milyen igaza volt... hazafelé már ott mentem. És az az igazság, hogy azóta nem is nagyon jöttem ki az aszfaltra... :)
    A motor jelenleg is megvan - országúti túrákra használom néha-néha...

    >>azóta már eladtam, az új tulaj teljesene kipofozta - jelenleg szebb mint újkorában.


    150 kg körül van a súlya, 130km/h körül a végsebessége, 4 liter körül eszik... Hátul dobfék, elől tárcsa és csak két szelep... Öreg, de jó.
    És egy nem túl régi képes beszámoló - még a rehabos túráim egyikről Erdélyből.

     

     
     

    Yamaha Jog 50 2T

      

    2003-ban úgy döntöttem, hogy a városi ugra burára túl nehéz kitolni a garázsból a fazert, inkább bevállalok egy kis robogót. A helyi yamaha szalonba őt ajánlották... Vagyis előbb egy 100 köböset, de azt hamar visszavittem, mert nem tetszett a színe. A kis jog minden szempontból jobb volt mint a 100-as. Sokáig élveztem a társaságát, még Szeged-Kecskemétet is megtettem vele a régi 5-ösön... Aztán egy idő után kezdtem unni a kis kereket és a kismotor ellenére is nagy motoros fogyasztást.
    A fenti Cagivára cseréltem be egy kis ráfizetéssel...
    Végsebessége 60 km/h, fogyasztása 4 liter körül.

     

     
     
      

    Yamaha Fazer 600

    2003 év végén végül úgy döntöttem, hogy itt az idő - sebesség kell. A túrázásokon belelkesedve vettem egy sport túra motort. Az eladók a 600-as kategóriát ajánlották és ebből ugye a legjobb ekkor még a fazer 600 volt.
    Életem legjobb motorja. Se előtte, se utána nem volt jobb. Csak jókat tudnék róla írni, szép, kezes, sportos... stb... sok-sok szép közös élményen vagyunk túl.
    2004-be megjelent az új fazer, így 2005-be úgy éreztem itt az ideje cserélni, mielőtt nagyon sokat veszítene az értékéből. Megnéztem és hagytam magam rábeszélni... De a próba úton egyszerűen nevetséges volt az injektor nyújtotta élmény. Mondtam a szalonba, hogy mennyit fizetnének rá, hogy erre a szarra lecseréljem az én baba motoromat... ;)
    No, az lett a vége, hogy rábeszéltek egy Fazer 1000-re, mert ha már venni akar az ember valamit ugye...
    Fogyasztása 6 liter alatt, végsebessége 220km/h körül. Szélvédelme szinte nulla, pedig épp ez szolt az xt ellen, mikor lecseréltem erre... aztán kb. 2-3 hónapig lassabban mentem vele mint az xt-vel, de aztán megjött a túraplexi.

     

     
     

    Yamaha XT600E

      

    2002-ben lecseréltem a kis tw-t egy ütősebbre, mert a beígért 90-es utazó nem igazán akart összejönni azzal a motorral. Az XT-vel főleg nagyobb túrákon vettem részt külhonba is. Kifejezetten idegesítő volt, hogy annak ellenére, hogy a motor vadiúj volt, 130 km/h felett beszitált az eleje, mint később kiderült ez típus probléma és a nagy első sárvédő okozza. Szerpentinen a sportmotorokat is lehetett gyalázni. Egyszer merészkedtem vele terepre, az első tócsánál akkorát taknyoltam, hogy soha többé...


    Az országúti túrákon nyújtott teljesítménye meggyőzött, hogy nekem egy ütősebb gépre van szükségem. Így 2003-ban lecseréltem egy fazer 600-ra.
    Végsebessége 150 km/h, fogyasztása 4-5 liter körül.

     

     
     

    Yamaha TW125 4T

       

    2001-ben sikerült annyira megalapoznom az életem, hogy be merjek vállalni egy komolyabb motort. A helyi szalonba azt mondták, hogy újrakezdő/kezdő motornak a kis TW-nél nincs jobb. 90-nal akár a világból ki lehet menni vele. Megvettem.


    A bejáratás után sajnálattal vettem tudomásul, hogy a 90 az nem az utazó, hanem inkább a végsebessége a kis gépnek. De végül jókat túrázgattam vele, élveztem a 3 literes fogyasztás nyújtotta előnyöket. Még a Szeged-Zalaegerszeg távot is bevállatam néha. A böszme nagy hátsó kerék a híresztelésekkel ellentétben teljesen kelletlenül viselkedett homokba - bár igazából inkább csak aszfalton használtam.

     

     
     

    Piaggio Ciao 50 2T

      

    2000-be munkába járásra szántam a kis mopedet, olcsó volt és érdekes... Aztán eszkábáltam hozzá egy utánfutót is, amivel csodás dolgokat tudtam megmozgatni. Hihetetlen dolgokra volt képes. Ez a motor alapoztam meg nálam a mopedek iránti elkötelezettségemet és a Piaggio hírnevét. A TW mellett viszont már nem igen használtam, így kb. ugyan annyiért adtam el, mint vettem...

    Ez volt az a motor, amely megfertőzött a Piaggio mopedek szeretetével. Azóta már volt 3 különböző Piaggio Bravom, 1 Piaggio Si-m és 1 Piaggio Liberty 50 4T-m. Egyikben sem kellett kellemetlenül csalódnom (eltekintve a mopedek variátorának szűkös végsebességétől).

     

     
     
      

    Jawa 350 2T, kéthenger

    Gimnázium utolsó évében vettem, a főiskolára ezzel mentem felvételizni. A pannónia és e-között volt egy-két próbálkozásom, másik jawa, MZ150 és "ki emléxik?" már mindenre... ;) Mindenesetre: rá emléxem.
    A tanulmányok miatt hamar rájöttem, hogy nem igen használom, a kollégiumban nem volt hol tárolni, a városi közlekedést sem szerette... Így 1992-ben eladtam és a következő 8 évet motor nélkül húztam le...

     

     
     
      

    Pannónia 250 P10 2T

    Gimnázium éveiben megszereztem a motoros jogosítványt és 1989-ben megvettük az első igazi motormat: egy Pannónia P10-et. Nagyon élveztem ezt a motort, de mégis mélységes családsással töltött el, hogy a 250 köbcentis motor nem megy 5-ször olyan jól mint az 50-es... Sőt, alig-alig megy jobban... :)
    A pancser 90km/h-nál mindig megszorult és megállt... pár perc pihenő után elsőre indult és lehetett vele tovább menni... 85-tel. :) Megjártam vele Kecskemét-Miskolc távot... Utaztam vele világítás nélkül koromsötétbe... szóval megéltem vele a szocialista motorok nyújtotta összes kellemes és kellemetlen élményét.

     

     
     
      

    Jawa 0.5 Mustang 50 2T

    Az első motorom. Még nyolcadikba jártam, amikor kaptam. Apu egy zsákba hozta haza... "Ha összerakjátok - használhatjátok..." - mert az öcsémnek is hozott egyet. Persze az összerakás végül is rámaradt, mi csak segítettünk neki.
    Nagyon megkomáltam ezt a motort. Három fokozatú váltó és semmi erő jellemezte... :) Az öcsém már a harmadik simsonját cserélte le, amikor én még mindig ezt nyüstöltem...

     

     

     

  • Úgy döntöttem, hogy meghallom a kor szavát és lecserélem a hagyományos telefonom egy érintőképernyős, okoskára...
    Nem volt egyszerű a választás, mert nekem elvárásaim voltak - és nem a trendiség volt a főszempont. ;)
    Szóval követelmények:
    - tudjon két hagyományos SIM kártyát kezelni.
    - minimum két magos proci
    - minimum 2GB RAM, min. 1 GB ROM
    - aktiv GPS
    - és a legfontosabb: kurva nagy aksi.

    Hosszas nézegetés után a kínai piacon kötöttem ki. Úgy látszik nincs normális igény valóban hosszú készenléti idővel rendelkező telefonra. Így egy origi kínai készülék mellett kötöttem ki.
    Ne kérdezzétek a márkáját! Ez még annyira kínai, hogy a márkajelzések közül is csak ezek után kerülne rá valamelyik.... ;)

    Szóval vettem egy hatalmas akkumulátort egy elfogadható képernyővel. A 3G kikapcsolása után, normál használattal 1 hetet simán kibír. Néha többet is.