Main menu
Nincsenek események

Hát mivel én se találtam sehol leírást, így leírom... hátha másnak is gondot szokott az ilyesmi okozni... ;)

Mint már bizonyára tudtok róla, az Opel Frontera terepjáróm nem ment át a megbízhatósági vizsgán, így kénytelen voltam lecserélni. Hosszan és sokat töprengtem azon, hogy mi legyen a következő családi autó. Az tudni kell, hogy nem akartam sokat költeni a projektre, mert egyrészt nem is volt miből... másrészt itt áll a garázsba az asszony Skoda Octaviája, ami azért nem egy rossz kocsi. Szóval, ha minden kötél szakad, akkor van autó. Igen ám, de mi minden nyáron el szoktunk menni a nagy Romániába egy nagy-nagy családi kirándulásra. Na, erre az Octaviával tuti, hogy nem fogok vállalkozni. Valami iszonyat, hogy ennek az autónak mennyire kicsi a hasmagassága. Így aztán meg is volt a kiindulási alap:

- olcsó legyen (maximum 500e)
- legyen hasmagassága, hogy bírja a román alsóbbrendű utakat is...
- el merjek vele indulni egy több hetes erdélyi túrára is - fedélzetén a kiscsaláddal...

Az összeghatár miatt a terepjárók kiesetek. A személyautók közül leginkább a kombi wartburg játszott, fel is hívtam pár hirdetést, aminek az lett az eredménye, hogy rá kellett jönnöm, hogy ha megbízhatót keresek, akkor bizony bőven 300e felett kell még eme remekművekből is keresgélnem.

Így esett, hogy elkezdtem nézni az olcsóbb kis buszokat is. Találtam is egy klasz Fordot, itt Szegeden... kilencszemélyes, leharcolt, de olcsó... Na, az kell nekem. Elmentem megnézni - hát beindítani nem lehet, mert nincs benne aksi... az ajtót is csak bizonyos mozdulatokkal lehet becsukin és különben is... Szóval szépen lebeszéltem magam róla. Aztán itthon jutott eszembe, hogy az autót a kirándulásokon kívül még telente, munkábajárásra szoktam használni... Igen ám, de mi egy - vagyis inkább két - domb tetején lakunk. Télen ide farhajtással nem jön fel az ember. Nézzük az orrhajtású kisbuszokat...

Szóval szép lassan eljutottunk az MB100-ig. Pécsen hirdették, 480e-re.... Ezt már a telefonba sikerült 450e-re lealkudni. Itt szeretném felhívni a figyelmét azoknak az eladóknak, akik azt mondják, hogy szóba sem állnak olyan vevővel, aki a telefonba alkudozik, hogy végül megvettem az autót... és ha szóba sem állt volna velem, akkor meg nem vettem volna meg... érted??????????? Valószínűleg nem, mert ahhoz te túl sötét vagy - abba is hagyhatod az olvasást - ez nem neked szól. ;)

 

Szóval 450e... épp ennyiért adtam el a Frontérát - akkor ezt tekinthetjük autócserének is. Nem rossz... Felültem a kis Yamaha Why robogómra és irány Pécs. Nem nagy táv, a Why meg fürgén szedi a lábait... kb. 3 óra múlva már a próba úton voltunk. Tetszett is meg nem is. Relatíve jól nézett ki, nem volt különösebb rohadás rajta. A kárpitja meg bármelyik 2-3 éves új autót kenterbe vert volna. Mint kiderült, ez a hosszabb verzió volt - így tetszett a hatalmas csomagtere is. Menet közben kicsit hangosnak találtam, kicsit ormótlannak.... Na, de évi 2-3 alkalommal csak nem fog zavarni.

Alkudtunk még egy 20e-t, beraktuk a Why-t és irány az okányiroda - vagyis az ügyfélkapu. Bizony-bizony... péntek délután fél 7-kor simán átírtuk Pécset az autót (az eredet vizsgálatot már előre megcsináltattam - átutaltam az árát és megegyeztünk, hogy ha még sem kell a kocsi, akkor visszafizeti...). Szóval névre írva hagytam el a várost.

A hazaúton kezdtük megszokni egymást. 80-90 környékén még elfogadható zajjal járt... 60-ig meg kifejezetten barátságos. A fűtés állításra nem jöttem rá, így végig izzadtam az egész utat. Itthon elvittem szerelőhöz - olajcsere, váltó olaj, fékolaj... meg úgy általában nézze át. Kiderült, hogy különösebben nincs vele baj. Megmutatta, hogy a fűtés nem úgy kell állítani mint a többi, általam ismert autóba... szóval nem tekerni kell a hidegből a melegbe és fordítva. Hanem itt a tekerővel csak a meleg melegségét lehet befolyásolni. (Hogy értsd: ha leghidegebbre tekerve is meleg marad.) Viszont a műszerfalon lévő két szellőző az csak és kizárólag a külső levegő beáramlására szolgál (ha ezeket elzárom, akkor nem jön a hideg... ha kinyitom, akkor a hideg jön rajta - meleget nem lehet ráállítani.) Viszont alul van két csuszka - az egyik az ablakra irányít, a másik a lábra. Na, ha ezeket külön-külön 0-ra tesszük, akkor sehol nem jön meleg. Ha a 0-tól távolítunk, akkor itt állíthatjuk, hogy mennyi meleg jusson a lábhoz és mennyi az ablakra... ennyi. Nem bonya ez, ha valaki már tudja. ;)

Na, de térjünk vissza a gyertya cserére...

Vagyis előtte még annyit had meséljek el, hogy pár hét múlva elmentünk a kocsival Erdélyországba... Az első megállónál már feltűnt, hogy hiába vettem le a gyújtást, nem állt le a motor. De a kulcsot kihúzva csak elhallgatott.

A következő megállásnál már nem volt elég kihúzi, hanem el kis kellett távolodnom a kulcsluktól... és a végén már a kocsiból is kiszállhattam, mire végre hajlandó volt megállni. Aztán végül már sehogy se állt meg. Így sebességbe rakva kénytelen voltam lefullasztani. Ennyi baja volt egész úton... vagyis még egy kicsi:

A Pádisra felfelé elkezdett a hűtővízhőmérsékletét mérő kis mutató szépen kúszni felfelé. Az volt a szerencse, hogy a Frontéra már rászoktatott, hogy néha-néha, főleg ha terhelést is kap a gép... - szóval, hogy néha a hőmérőre is ránézzek. Így még időbe, bőven a piros előtt megálltam pihentetni... Amúgy közel 6 liter olaj jár a géphez, és a blokk alján olyan hűtőbordák vannak, hogy szerintem maga az olaj is kellő hűtéssel bír. Később feltűnt, hogy egyre kisebb terhelésre is elkezd melegedni a víz. Levettem a hűtőkupakott - megcsináltam az ilyenkor szokásos hátra szaltót... majd egy bő 4 és fél liter ásványvízzel szinte töltöttem a gépezetet. Minden hibajelenség megszűnt. Közben áldottam a szerelőm nevét - direkt mondtam, hogy mindent nézzen át... Itthon megbeszéltem vele: csak a túlfolyótartályba nézte a szintet - a hűtő kupakját le se szedte. Mint kiderült ezeken az autókon NINCS túlfolyó tartály. Erre valaki maszekolt egyet, de annak a nyílása bőven a hűtő kupak alá esett. Így ha az autó túlmelegedett, akkor abba simán átnyomta a vizet, de onnan vissza soha nem folyt semmi a rendszerbe. Ezt itthon leszereltem róla.

Ezek után minden hibajelenség megszűnt. Olyat terepeztem az MB100-zal erdélybe, mint amilyet a frontérával soha. Nagyon-nagyon-nagyon bejött ez a gép. Még a Nagy Biharra is felmentünk vele. Tökre jó a hasmagassága, az ereje is elfogadható. És az, hogy a két középső üléssor kiszerelésével nyert beltéren simán elaludt az egész család... na, az megfizethetetlen.

Izzítógyertya csere

Aztán múltkor feltűnt, hogy az izzítólámpa de hamar elaludt... Mivel ekkor volt az első hideg, arra gondoltam, hogy úgy látszik ez csak hidegben működik rendesen, mert amúgy kb. 30 másodpercet kellett (volna) arra várni, hogy elaldujon. Persze soha nem izzítottam 10 s-nál tovább - ez eredeti tulaj azt mondta, hogy nem is működik a lámpa - ő mindig 10 másodperc után indítózik. Én itthon egyszer azért megvártam, hogy elaludjon - 30 másodperc. De 10 után szépen indult... Na, szóval feltűnt, hogy mire odanéztem már nem is világított... indítottam és mentem... majd kb. 500m után feltűnt, hogy világít a lámpa és el sem akart aludni. Leálltam, izzítottam - semmi... indítottam, indult majd nem sokkal később újra elkezdett világítani... mentem tovább, egy idő után elaludt.

Na, ennyit erről.

Hazaérve megkérdeztem a törzsasztalon, hogy kinek mi a véleménye erről a jelenségről... Itt mondták, hogy bizony ez tipikus jele az izzítógyertya kipurcanásának.

Felhívtam Jocit, az anyagbeszerzőknek, hogy a karácsony ellenére kéne nekem sürgősen egy ilyen... Másnap jelezi, hogy délután 5-ig van nyitva a volt, menjek érte. Elmondja, hogy hogyan kell megnézni, hogy melyik a rossz... és, hogy ne húzzam nagyon meg...

Ezek után levettem a motor burkolatot és kb. 10 percig kerestem, hogy hol lehetnek az izzítógyertyák... mondták, hogy valami nagy kábellel vagy réz rúddal vannak sorbakötve... S mivel ilyet nem találtam, így csak kénytelen voltam végül észrevettem a vékony kábel végén gubsztó kis 8-as anyacsavart... aztán meglett még 3 ... a 4. nagyon el volt bújtatva.

Gondoltam akkor ne bonyolítsuk az életünket - és a remény hal meg utoljára... Szóval leszedtem az elsőről a kábelt - ehhez lehetett a legkönnyebben hozzáférni. Joci elmondta, hogy úgy kell megnézni, hogy melyik a rossz, hogy amelyik rossz az nem vesz fel áramot. Tehát ha egy jó gyertyának a végéhez hozzáérintek a + szálat, akkor az szikrázni fog, mert ugye venné fel az áramot. A rossz meg nem fog szikrázni se... Kerestem egy 3 m-es kábelt és hoztam az aksiról áramot... szikrozott mint a fene... A fene... akkor ez jó. Basszus, pedig de szívesen kicseréltem volna. ;)

Nézzük a következőt - ezt már nehezebben értem el. És amikor a 8-as anyát kezdtem lazítani az egész elkezdett kitekredni... na - szépen vagyunk. Rákontráztam - mint mondtam egy kulccsal is alig fértem hozzá... Szóval leszedtem a kábelt róla - jöhetett a próba szikra. Nagyon haloványan de azért szikrázott...

Na, mi legyen?

Mivel csak egy pót izzítót vettem így felhívtam az ismerős eladót, hogy a gyenge szikra az milyen... Azt mondja menjek tovább - szerinte nem ez a rossz.

Nézem a következőt - alig férek hozzá... sőt. Nem férek hozzá.

A negyediket meg konkréten nem is látom.

Na - nem szarakodunk itt. Mivel a kettes úgyse volt rendesen meghúzva, a szikra is gyenge... kivettem. Beraktam az újat... szikráztatom - az is gyenge.

Izzítok egyet - a hiba nem szűnt meg.... Basszus.

Hát én ezt már ki nem szedem.

Elmentem és vettem még 2 gyertyát. 1070 Ft/db... Ennyit csak megér.

Visszaérve próbáltam letestelve a két kiszedettet megszikráztatani, de semmi... szóval csak rossz volt az is.

Iszonyatos szenvedések és két vérző bütyköm feláldozva - csak kiszedtem a harmadikat is... Persze mondanom sem kell, hogy a vérem ontása után jöttem csak rá, hogy ha leszedem a gázbowden tartóját, akkor sokkal jobban oda férek... Leszedtem. Nézem - szikra semmi. Kiszedem - berakom az újat.

Izzítók - nincs hiba... jaj, de jó - így a 4-ket nem kell megkeresnem és maradt egy még tartaléknak is...

Na - ennyi volt az én MB100-as izzítógyertya-csere történetem.

 

(Ui. egyiket sem téptem meg - szerintem nem ártottam a meneteknek sem. Bár tény, hogy a harmadikat alig bírtam megindítani... lehet, hogy jobban meg kellett volna húzni?)