Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)

Gonda Tibor élmény beszámolója pdf formátumban itt olvasható (ne hagyd ki, klikk a linkre!): http://www.takacsek.hu/images/gonda-mopeddel.pdf

 

 

 

 

Janner barátunk felvetette, hogy mi lenne, hogy idén a mopedrally-s csapat tisztán mopedekkel neki vágna a Transfogarasnak... Na? - egye kutya! El kezdtünk szervezkedni, gondolkodni a dolgon... vagyonokat öltünk az ötletbe. Szép lassan gyűlt is a csapat.

A nevezés feltétele: egy tisztán pedálos erővel is mozgásra bíró (akár kilométereken át is) moped megléte.

Bencsik Tamás barátunk felvásárolta az összes ócska 207-es Babettát a környékén és azokból próbált összerakni valami magashegyi mopedet. Mivel nem idegen tőle a CO hegesztő és a motortuning se, így a végtermék is sokat ígért:

Kapott egy profibb biciklis első telót, tárcsafékkel... akkor már hátra is tárcsafék, a biciklis és a motoros oldalon is változtatható áttétel (több fogaskerékkel - lánc átpakolással.. stb...). A Budapest-Szeged offroad mopedrallyn ki is próbálta a szerkentyűt. Jól teljesített.

Gonda Tibor barátunk több vasat is tartott a tűzben. Csináltatott magának Bencsik úrral egy hasonló Babettát. Vett egy Peugeot 103-at és még egy rakás mopedet. Végül az otthoni teszt körök alatt úgy döntött, hogy egyikkel sem mer neki vágni. Végül rábeszéltem, hogy vegye meg baráti áron a nálam kallódó postás Piaggio Si-t, ami minden különösebb átalakítás nélkül is alkalmas nagyobb terhek cipelésére - hegyi körülmények közt is... Ennek csak az volt a baja, hogy nem bírta az országúti 40 km/h-ás utazót. Ezért kicseréltük a hátsó kerekét egy kicsit hosszabb végáttétellel bíróéra... - nem kellett volna. ;) Szóval Tibor látatlanban utalta a pénzt és az indulás előtti délután lejött  felkészíteni a motort a nagy útra...

Bájer Tibor barátunk nem sokat tökölt a kérdésen - a mopedrally-n már jól teljesített Babetta 201 (lehegesztéssel egysebességesített) mopeddel és nagy-nagy lelkesedéssel vágott neki az útnak.

És ott voltam ugye én... aki egy frissen vásárolt, de a Mopedrally-t már megjárt variátoros, hosszú végáttételes, de nagyra fúrt hengeres Piaggio Bravóval áltam a célhoz.

 

A gond csak az volt, hogy a túra indításának a peremfeltétele az öt résztvevő volt... ez bizony csak 4. Mert ugye a kezdeti lelkesedést hamar ketté törte az önbizalom hiánya, vagy még inkább a túlagyalás... mert ugye... Na? - ugye...

Valahol olvastam, hogy "A gondolkodás a tett halála..." - ha nem is így szólt, de így igaz. ;)
Aztán azt is szeretem, hogy "Feladni csak azt lehet, amit már elkezdtél..." - szóval én ilyen vezérfonalak mentén tervezem a motorozásaimat. De azért valljuk be őszintén: ezt a túrát én is szívesen feladtam volna. De olyan lelkesek voltak a fiúk... így gyorsan nagyobb dobra vertük a túrát és végül Szerbiából Temesvári József jelezte, hogy élete álma lenne egy ilyen túra... de egy Tomos APN 4-gyel jönne... Na, ez a  motor kb. a Simsonok szintjét üti, így hosszan gondolkodtun rajta - de végül, ha felszerel két pedált, egye kutya: jöhet.   József pedálosra cserélte a blokkját - és jött.

A túrát péntektől-péntekig - tehát egy bő hétre - terveztük. Ennyi idő alatt csak sikerül megenni az 1200 km-t... vagy belepusztulunk alapon.

Gonda Tibi és Tamás már csütörtök este lejöttek hozzánk Szegedre, hogy innen együtt tudjunk indulni péntek reggel. Ha már itt voltak, mentünk egy próbakört... aztán kicsit cserélgettük is a motorokat, hogy lássuk: mekkorát fogunk szopni a sajátunkkal, mennyivel jobb a másé... Amikor Tomi tuning Babettáján ültem, jeleztem neki, hogy olyan instabilnak éreztem a hátúját... - lehet, hogy sok a csomag? Gyorsan átrendezte, megfelezte a pakkot - és közben észrevette, hogy valószínűleg a hátsó kerékcsapágy lesz itt inkább a bűnös. Este 7-kor hol szerzünk már Babetta csapágyat? Felhívtuk Farkas Gábort - a Babettás túrázás koronázatlan királyát - hátha van neki... persze, hogy volt. Elszaladtam érte - még szerencse, hogy szatymazi. Mire visszaértem - megdöbbenve láttam, hogy Tamás már visszapakolta a kisbuszba a Babettát... :( Nem csapágy - a fészek ment tönkre - az átalakítások miatt nem lehet könnyedén pótolni a kieső hátsó kereket - haza megy. :(

Na, ennyit az 5 főről... Elinduljuk egyáltalán? Vagy gyorsan lefújjam az egészet... Gonda mondta, hogy ha már kivette a szabikat és leutazott a Balatonról idáig, ő menne... - jó, menjünk.

Reggel Gonda, József és én indultunk a nagylaki határra, ahol majd Bájer úr csatlakozik hozzánk. Nem mondom, hogy száguldottunk, de haladtunk.

A határon sem volt semmi gond (ugye a rendszámtalanság miatt azért tartottunk, attól, hogy átengednek-e, de sima ügy volt.)

Szeged-Nagylak-Pécska-Arad... a városon átvágtunk, csak úgy hasítottuk a forgalmat. ;) Lipovánál tankoltunk először, meglepően keveset ettek eddig a motorok. Jók vagyunk, bár már bőven délután jártunk - szóval az idővel nem álltunk azért olyan túl jól.

Facsád után mentünk át az A1 alatt... és lassan de biztosan kezdett kifogyni alólunk az aszfaltos út, hiszen a célunk Hatág lett volna, ahova vagy csak nagy kerülővel, hogy bizony egy kis tereppel elehet átjutni. Mondanom sem kell, hogy mi mit választottunk... ;)

A terepes rész egy kellemes emelekedővel kezdődött, ahol egyértelműen előjött, hogy a Tomos az váltós motor... csak nagyon ritkán kellett egyesbe visszakapcsolni, de akkor akár egykerekezni is lehetett vele. Nem úgy a Babettával és a póstás Si-vel... ők bizony keményen megküzdöttek minden méterért. Az én Bravóm viszonylag jól teljesített, bár a hosszú áttétel miatt inkább csak gyors volt, mint hatékony. Ez azt jelentette, hogy szinte bármikor képes voltam otthagyni a bandát, de a nagyobb emelkedőknél nekem bizony gyalogolnom kellett... ezzel szemben pl. az Si - igaz ugyan, hogy végig nagyon lassan, de - felhozta a Tibort. Szóval Józseffel előre-előre mentünk, így mi többet és nagyobbat szívtunk... bár a Babettát sokat toló Bájer-nél azért gondolom, nem.

Na, az egyik - Uniós pénzekből épült - erdei út kb. 20 km elfogadható minőség után váratlan hirtelenséggel ért véget egy iszonyat szerpentines feljáró végén (bár a hegy még tartott). Nem volt mese: visszagurultunk és jeleztük a többieknek, hogy hátra arc - másik utat kell keresni. Az előző kereszteződésnél tovább megyünk egyenest, mert az addig megtett utat azért nem szeretnénk kidobni, plusz volt egy-két igen hosszú lejtő is, amit visszafelé valahogy nem kívántunk. ;)
Elkezdtünk lefelé gurulni... Még csak alig kezdtük el elvezni a gondtalan száguldást, amikor a Gonda Tibor Si-jének befogott a hátsó kereke... nem mozdult többé. Valami a hajtásban ment tönkre (ezeknek a motoroknak a hátsó kerékagyukban van a hajtás rész). Ezt nem tudjuk javítani. Tibor a helyi favágókkal pikk és pakk összebarátkozott és elkezdte szervezni a hazautat... mi meg mentünk szállás helyet keresni, mert bizony kezdett sötétedni...

 

Na, ilyen volt az első nap... és ebből van még 6... de nem adom. ;)

 

Videó: