Main menu
Nincsenek események

Kedvenc kisfiam kamaszodik, az anyja idegire megy. Így megkaptam a harci feladatot: tüntessem el a gyereket a hétvégére, különben... ;)

Gyorsan feldobtam a csapatnak, hogy mi lenne, ha elmennénk egyet robogó-endurózni (mivel a gyereknek is van robogója) Erdélyországba? Nem álltak ellen. Sőt! Tamás Gyöngyösről még részt is akart venni rajta. Így a banda összeállt.

Tamás még pénteken lemotorozott Szegedre, hogy aztán suli és meló után elindulhassunk a határra, hogy már a péntek estét is kint tölthessük - tehermentesítve a kedvesem. ;)

A délután 2 órás tervezett indulás szép lassan belecsúszott a délután 3-ba... sőt, meg is haladta azt. Így aztán csak egy csöppet csodálkoztunk azon, hogy bőven 6 óra után tudtuk csak a világosi vár alatt kipakolni a motorokat az MB100-ból. De persze azért a késésnek voltak eredményei is, így például hosszan gondolkodhattam azon, hogy az útközben, frissen vásárolt kis bográcsot hova is rögzítsem az amúgy is túlterhelt Piaggio Free-men. ;)

Adtunk a benzinkutasnak egy kis parkolási, felügyeleti díjat és a lenyugvó nap sápatag fényét kihasználva neki vágtunk a hegyoldalnak. A várnál fogunk sátorozni... ez max. 5-6 km... Jó lesz ez az első napra. :)

Tomi már többször kifejtette, hogy ahová felmegyünk a kis endurókkal oda őt nagy valószínűséggel az épített szörnyével is fel fog tudni menni (Yamaha BWS alapokkal bíró, 70-es gépezet). Úgy, hogy a meredek zergeösvénynél megmutattam neki az irányt, kicsit előre mentem videózni (ezzel indul a videó) és már jött is. Elég nagy lendülettel kezdte, de tényleg meredek az ösvény. Kicsit megbillent egy kövön és már állt is... de aztán olyan lelkesedéssel kezdte el tolni, hogy időm se volt vele megbeszélni, hogy kakukk....

Vissza sétáltam Petihez (Gilera Stalker - alap 50-es) és mi a csöppet lájtosabb, de jóval hosszabb szerpentinen mentünk felfelé. Sajnos már ezen a szakaszon is leolvadt az arcomról a mosoly. Elég hervatag tempót birtak csak a gépek. Felértük. Tomi az egyik padon ült és a környék oxigén készletét próbálta összerántani...

Sátor állítás, tábortűz gyújtás... bogrács avatás (kész az első zacskós leves...). A vacsora már meghitt sötétségben zajlott - alig találtuk a szánkat a nagy feketeségben.

A hegytetőről csodálatos kilátás nyílt az alattunk elterülő vidékre... Nagyon szép volt az éjszakai Arad fényeit látni... Szundi.

Egyesek szerint sok-sok autó jött még fel a dombra bulizni, zajongani... - nem tudom. Én aludtam.

 

Szombat

Reggel frissen és kipihenten ébredtünk és ébresztettük az épp elaludni készülő Tamást. Gyors reggeli, sátorbontás, pakolás... 6 óra előtt már duruzsoltak alattunk a gépek...

Kellemes erdei utakon átvágtunk Kaszojára, ahol még csak nem is lassítottunk, hiszen még alig múlt hajnali 7 óra. Mindenesetre már ez a táv is meggyőzött arról, hogy nem reménytelen a helyzet. A robogók tök kellemesen vették az akadályokat. Még a lengéscsillapítókra se volt igazán okunk panaszra. Jó volt...

Haladtunk. Pikk-pakk elértük Nádasd, majd Almásnál kimentünk aszfaltra... Gurahonton tankolás és irány a szokásos murvás út a Biharra. Ezt az utat időközben aszfaltozták. Jól haladtunk... :)

Sajnos a terepesebb részeken a Stalker elkezdett rendetlenkedni. Rendre felakadt a gáza. Tomi hiába mozgatta, tisztította át a shuber valamibe mindig megakadt. A harmadik szétszedés után motort váltottam a gyerekkel. Ő jött a Free-vel én a frissen kitisztított Stalkerrel... pont az második gázadásig ment, aztán újra felakadt. Mivel láttam Tomi szemében a gyilkos indulatokat (ha tudnátok, hogy lehet szidni a Piaggio blokkot...) így nem álltam meg, hanem a fullgázon kiakadt suberre bíztam az adagolást és a gyújtás kulcsra a lassítást. Végül is mindig azt mondják, hogy a robogó kétállású üzemet szeret. Na, ez az volt...

Kb. 20 km után elértük a magyar tulajdonossal bíró kis boltot, ahol mindig meg szoktunk állni - megálltunk. Tomi újra neki esett a subernek, de most a defektjavítóban található fonom dörzspapírral kicsit karcsúsított is rajta. Plusz egy söralátétből faragott egy szigetelő kupakot a suber fölé. Kész... Mentem egy próbakört - jónak tűnt... Visszacseréltük a motorokat. Mert azt még nem mondtam, de az én egy mázsám alatt azért a legmeredekebb emelkedőn mindig fel kellett tolni a robogómat, miközben tomi a tuning gépen, Peti meg az alapgépen (55kg) simán elhúzott mellettem... De csere után is így volt. Szóval nem a Stalker volt erősebb. Petivel a free is mindehova felment én meg a rövid lábaimmal a free-t tudtam jobban segíteni. Így maradtam a a Free-nél.

A Biharra felvivő út igen meredek (az idei bálnatúrások is megküzdöttek vele..), de a robogók egész ügyesen vették az akadályt. Volt egy szakasz, ahol viszont mind a 3 gépet úgy kellett feltolni... elfáradtam. Peti se vigyorgott... Fel is dobtam, hogy mi lenne, ha fordulnánk... hiszen a java még csak ezután jön.

Szó se lehet róla, ha már itt vagyunk, felmegyünk. Tomi megingathatatlan volt. Előre ment és jelezte, hogy sima ügy - gyerünk. Mentünk... és sima ügy volt. Csak a legutolsó, a Biharra felvivő emelkedő akasztott meg bennünket, de az se igazán.

A tuning géppel Tomi 10m híján feljutott a csúcsra. Ez dicséretes annak a tükrébe, hogy a bálnák közt se sikerült mindenkinek. Peti fiam a Stalkerrel kb. 3-4m-rel maradt csak el... én a Free-vel azért már jóval alább megálltam, ellenben könnyedén feltoltam addig, ameddig ők eljutottak. Már előre megbeszéltük, hogy lejönnek segíteni, mert kövér és öreg is vagyok. Jöttek. Előbb Tomi ért le, így ketten kezdtük el tolni a gépet, majd amikor Peti is odaért, átadtam neki a kormányt, én inkább levegőzök alapon. Elindultak felfelé... Tomi kb. 2-3 lépésig bírta a Peti ifjúnyi lendületét és elengedte a motort, hadd menjenek. Ott lihegtünk egymás mellett Peti meg rohamosan távolodott tőlünk a Free-vel...

Ez meg se áll a tetejéig. Jó volt nézni, hogy egyesek, hogy bírják az igénybevételt. De aztán megállt.

- Fogjátok! - mondta és elengedte a motort...

Mi meg kb. 20 m-rel alatt a csak néztük, hogy a magára maradt gépezett megbillen, majd eldől... Peti érzékelve a bajt még megpróbálta elkapni, de eldőlt. Mire felállította kb. sikerült is "felrohannunk"... Nincs semmi baj... az irányjelzők a helyükön maradtak.

- De ez mi? - kérdi Peti kezébe egy fékkarral...

Basszus... hogy fogunk így lemenni a meredekebb oldalon? Na, mindegy - feltoltuk. Fent újra gondoltuk az egészet. Leszedtem az idomokat, hogy lássuk, mekkora csonk maradt. Kb. 1.5cm... nem rossz. Ezt akár meg is lehet fogni valamivel. Megkerestük a legalkalmasabb eszközt (végül egy gyertya kulcs lett az) ráhúztuk... tökéletesen működtette a féket. Tomi rögzítette a dróttal. Javítás kész. Mehetünk.

A csúcson még meghallgattuk egy helyi KTM-es figyelmeztetését, hogy a lejáró nagyon veszélyes... majd legurultunk rajta és meg sem álltunk a sátortáborig. ;)

Most még világosban sikerült megennünk a jó forró levest. ;)

Szundi, alvás... Nem volt meleg... ha nem aludtam volna egy sátorban a gyerekkel tuti, hogy megkerestem volna a tréning alsómat... ;)

 

Vasárnap

Reggel 5-kor már a tábort bontottuk... 6 előtt már az országúton gurultak a robogók.

A felújítás alatt álló "aszfaltos" út tökéletes terepnek bizonyult. Sorra előztük az autókat...

Egy településen megálltunk reggelizni, wc-ni ... góóó tovább. Szemből rendőr autó... nagyon nem hiányzott. A free-re még nem kötöttem biztosítást, nincs zöldkártyája se... a Petinek meg csak 2 hetes a jogsija - nem vezethetne külföldön... tomi gépéről most hadd ne beszéljek. Szerencsére a román rendőröket nem nagyon érdekeltük.

A tankoláson kívül meg sem álltunk a kocsiig. Pakolás, irány a határ... Délután pár perccel már a tus alatt álltam.

 

Jó volt.

Visszatérünk!

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés