Main menu
Nincsenek események

Krisz úgy gondolta, hogy épp itt az ideje, hogy kicsit megmutassa, hogy milyen is az amikor az 50-esektől zeng a hegyoldal.

Megtervezte, lejárta, meghirdette.

Elmentünk. Mert mi elmegyünk mindenre, ami szívásra van ítélve.

Olyan határozottak voltunk, hogy már péntek este 6-kor meg is született az elhatározás. Gyerünk! Gyors pakolás, térkép olvasás - és irány az aszfalt... bizony-bizony. Az aszfalt. Krisz kurva messze szervezte le ezt a túrát. Alsótold - Gold panzió, reggel 9-kor start.
Úgy döntöttem, hogy megpróbálok kicsit közelebb kerülni a reggeli starthelyéhez, így le motoroztam Ladánybenére a szülőkhöz. Persze oda is csak 21:10-re értem le. Gyors vacsi, pihi, szundi...

Reggel 5-kor már a Simson nyergébe talált a nap... El ne hidd már - olyan sötét volt, hogy ihaj. A simson lámpája elképesztő harcot vívott az éjszakával. Minden falatért megküzdött, amit a sötétség testéből megpróbált kiharapni. Ebbe az se segített sokat, hogy már megint elfelejtettem beállítani, így a kelletnél jóval magasabbra világított (ebbe az is szerepet játszott, hogy az előző tulaj vasággyal együtt volt 55 kg...) ugye.

Na, mindegy.

Dabas, Gyál... lemerült a GPS... még szerencse, hogy 6 körül már nyitottak a boltok. Az egyiknél megálltam. Kértem elemet... ceruzát. Mázli az épp van... Duracelt... mázli mert más sincs.. 4-et... még szerencse, mert pont ennyi a készlet... Jól indult a nap, kellemes volt a pénztáros.

Újra úton. A start előtti dombra csak kettesbe tudta felvonszolni magát a kis motor. Hiába - múltkor kipróbáltam, hogy milyen a 15-ös első lánckerék. Hát ilyen... és a sötétbe már nem találtam a 14-est. De nincs gáz. Jön Janner is - az ő gépe még csak alig készült el... és ott lesz Lacás is... majd mi simsonosok támogatjuk egymást.

 

A 8:19 - megérkeztem. A környék kihalt, a panziónál senki, zárva... De legalább van időm beállítani az lámpám. Ugye... meg kicsit átrendeztem a csomagokat. Alig melegedtem bele és megjelent Kenderes Zoli, akiről nem is tudtam, hogy jön. Szerencsére Simsonnal. Már múltkor is megállapítottam, hogy az ő gépe kicsit virgoncabb mint az enyém, pedig elvileg pont azon is 4 felömlős 60-as henger az összes tuning, meg az enyémen is. De hiába, az övét a Tábori műhely csinálta - valamit csak jelent a név.

9:00

Sehol senki... Várunk még 5 percet, oszt neki indulunk kettesbe - track van, a buli garantált.

9:03

Megjött Krisz - persze, hogy a Honda Cre-vel és magával hozott még valakit egy Yamaha td80-nal... Na, szépen vagyunk... és hozta a hírt is, Jannerék nem jönnek. Telefonos egyeztetés: Lénárt Laci úton van - de még nincs itt... várjuk. Vártuk. Liberty 70-es hengerrel, téli gumival... de azért csak robogó. Nem lesz itt gáz.

Elindultunk. Az első tereprész kellemes volt, semmi extra csak a sár tette néha keresztbe a motorokat. Jól haladtunk. Pásztón álltunk meg tankolni - Zolival... mert a többiek eltűntek. Tankoltunk, vártunk... szépen jöttek a többiek is, de a Liberty csak nem akart megérkezni.

Kiderült, hogy valahol a hegyoldalba leállt és nem indul. Oké - megyünk menteni. Mentünk. Közbe Laci legurult motor nélkül a faluba. Az út mellett gyors karbi tisztítás, de semmi. Majd Tomi vette kézebe a dolgokat és addig rugdosta, amíg a túlzabált gép csak életre kelt. Gooooooo!

Rövid aszfalt után újra terepe, mit terep? Elég meredek, nyomvályús feljáró amit a felázott agyag tett izgalmassá. Mentünk, ameddig bírtunk, majd toltuk egy kicsit, aztán újra tovább. Ismét Zolival maradtunk kettesbe... Az egyre meredekebb, szűken vályús út végül megadta az utolsó döfést: beállt az első kerekem. A sárvédőbe felhalmozott agyag teljesen megfogta. Megálltam tisztítani és már féltem az indulástól.

Zoli úgy ment el mellettem mintha sár se lett volna... hogy csinálta?

Aztán jött Tomi is az épített robogóval - szépen húzott ő is.

Túl voltam a tisztításon, pont 2 m-t tudtam menni és újra tolja az elejét... Ez így nem pálya.

Szerszámok elő, sárvédő le... És ismét haladunk. Nem sokáig. A következő kanyart benézem, a nyomokból ítélve az előttem menők is. Vissza. Egy igazán meredek feljáró jön, tele kővel... lendület nulla és erővel se vagyunk túl öltözve. Zoli kicsit fentebb küzd - ezek szerint nem is tartott olyan sokáig az a sárvédő szerelés... Tomi a feljáró tetején vigyorog... A kis galád.

Feltoltuk... Egy mázsa vagyok... levegőt alig kapok... hihetetlen. De azért felértünk.

Kis tracs parti... Többiek?

Ide? Soha nem fognak feljönni. Mi vagyunk a legfaszábbak és nekünk is alig sikerült... áh, reménytelen.

Aztán megjelent a CRE. Láttuk, hogy osonó pályára áll, de lekiabáltuk, hogy nem illik kihagyni az akadályokat - ha már nekünk tervezte. Krisz meg küzd rendesen a meredéllyel, de végül fent van. Négyen a csúcson.

Zoli a Beta robogóval 200 m után visszafordult. A yamaha td-ről semmi hír. Lénárt Laci aszfaltra ment és majd találkozunk.

Ok. Akkor ennyien vagyunk. Gooo...

És mentünk, küzdöttünk sokat, sokáig... Jó volt, de nagyon fárasztó. Sajnos ide kevés lett a segédmotor, életembe nem toltam még ennyit motort. De ezek ellenére haladtunk, a gépek bírták. Mindig időbe álltunk meg pihenni. Végül a jobbágyi kilátó saras feljárójánál úgy döntöttem, hogy nekem ennyi elég - nem égetem tovább a Simson kuplungját és a hájaimat. Mindkettőre szükség lesz a hazafelé vivő úton.

Visszamentünk a faluba, kerestünk egy boltot. Bevásároltunk, majd a Táltos emlékműnél megebédeltünk.

Irány az Apci tó, ott vár ránk Lénárt.

Hamar oda értünk, a terep se volt nehéz. Kezdtük évezni. Immár 5-en indultunk tovább - nem sokáig. Lacit igen hamar elvesztettük újra. Mentünk kicsit szántás partján. Majd ezeréve nem használt ösvényen is.

Tomi betöltötte a tartalék benzint a robogóba. Sokat száradt délutánra a vidék. Már-már élvezetes tempóban tudtunk haladni. Jó volt így együtt csapatni.

17 órakkor egy hegy tetején jött el a búcsúzás ideje - ha most indulok 10-re talán haza is érek.

Könnyes búcsú. Tomi Gyöngyösig velem jön - irány a legközelebbi falu. Fordulnék, de Krisz mondja, hogy amarra is le lehet menni. Komolyan? Kérdem - kétkedve nézve az előttem álló meredek domboldalra és a sűrűn nőtt növényzetre... Ja-ja... arra. OK.

Elindulok. Egy nyom... cikk-cakkba a bokrok között lefelé a meredélyen. Még szerencse, hogy a Simsonon fognak a fékek és tényleg sokat száradt a talaj.

Gyöngyösön érzékeny búcsú Tomitól. GPS-be a legrövidebb út Szegedre...

A Garmin mindig okoz kellemes meglepetést. Hihetetlen eldugott helyeken vitt végig. Autóval alig találkoztam - élvezetem az utat. 10 előtt pár perccel érkeztem meg...

Jó volt, szép volt - soha többé. ;)