Main menu
Nincsenek események

Nagyon-nagyon-nagyon közeledik az Erdélyi MopedTúra időpontja. Két hete a Honda Panthenon 150-nel megpróbáltam legurulni a távot, de sajnos csak félig sikerült. Igazából arra is büszke voltam. Most hétvégén a kiscsalád elutazott anyóslátogatóba - így keresve se találtam volna ennél jobb alkalmat a bejárásra. A gond csak az, hogy egyik motorom se volt útra kész állapotba.

A Beta Alp 4.0-ba eltört a vakszelep, így 1.5 bár alatt nagy valószínűséggel szelepszakadás lett volna belőle... terepen meg nem közlekedünk 2 bárral..

A Suzuki Dr 250 amióta megvettem nem lett leműszakiztatva, hiszen csak terepen használom, futóval szállítom...

A Yamaha XT600Z Teneré a tavalyi bálna túra óta arra vár, hogy megszerelődjön... de nem túl sok minden történt vele azóta. Így igazából meg is hirdettem eladásra és péntekre be is jelentkezett egy vevőjelölt.

A Honda Pantheon 150 az előző bejáráson tanúbizottságát adta, hogy nem komálja a meredek, sziklás feljárókat... többször is túlmelegedett a kuplungja. Alföldi körülmények között tökéletes, de az offroad hegyezés nem az ő asztala.

 

Szóval mennék, de nincs mivel... és nincs kivel.

Mivel az MB100 is megérett egy olajcserére, elmentem Jocihoz alkatrészeket venni... az üzletbe épp arról folyt a diskurzus, hogy annyira elfáradt a kollektíva, hogy lehet, hogy bezárnak egy hétre... Akkor jössz velem túrabejárásra! - mondom Jocinak. Jó - mondja ő. Oké... akkor már van útitárs, már csak motor kellene.

Mivel a Túráról hazafelé futóval szeretnék jönni és a futóm műszakija is lejárt... szerdára kaptam vizsgaidőpontot. Megcsörgettem a vizsgabiztos, hogy gond lenne-e ha a futóra egy Dr250-et is felraknék műszakiztatásra? No, problem... jöhet. Oké - akkor már motor is van.

És szép lassan elérkezett a túra előtti péntek délután. A tenere vevő jött, nézett, próbált - persze kurva gusztustalanul nézett ki a motor, de ő mondta, hogy nem fogja zavarni... így egy év állás után a karbiból leengedve a benzint úgy, ahogy ment a motor. De nem tetszett neki - full gáznál darabos lesz... nem meri megvenni. Nem vitatkozunk, végülis ez az egy nagy enduróm van - az árából nem engedünk.

Este gyorsan átgurultam érte, haza jöttem vele - feszítettem a láncon egy kicsit és úgy gondoltam, hogy fel is készült a túrára... átpakoltam a csomagot arra. Elég sokat kell menni aszfalton is... jobb lesz itt a nagy motor.

Reggel Jociéknál (Makó) indítottam a napot - akkor ébredezett... Sajnos az odaúton kénytelen voltam igazat adni a vevőnek... tényleg darabos lett a Tenere kb. félgáz felett... így maximum 90-100 km/h-s sebességgel lehetett még vele simán menni, felette ki-kihagyott. Hát ez van... Sztív - a Tenere Club atyja - épp arra járt, felajánlotta, hogy gyorsan szétkapja és kitisztítja a karbit, de a kulcskészlet előre láthatólag a csomag aljába került... Hagyjuk - ez elfogadható sebesség, terepen meg megoldjuk nyomatékból. Joci úgyis a Transalppal jön, utcai gumival... - kell az esélyegyenlőség oltárán is áldozni.

Salontán a határátlépés után váltottunk lejt - jól jön az még.

Aztán minél előbb igyekezetünk letérni a főútról és igen keskeny aszfalt csíkon - néhol murvával tarkítva - irányba vettük Biharfüredet. Egyszer-kétszer kénytelenek voltunk meghátrálni a friss esőtől iszonyat csúszóssá váló földutak elől. Jocinak szépen be-beállt az első kereke - nem is értem, hogy miért rakta vissza az alacsony gyári sárvédőt.

Egy szó, mint száz: délkörül értük el a Jád-völgyét, amit egy újonnan dúrt hegyi úton közelítettünk meg. Az út elég jó minőségű volt, de meglepően gyenge forgalmú. Ennek az oka: még nem készült el a Jádon átvivő híd. Kénytelenek voltunk úszni... A végén kiöntöttem a csizmámból a vizet - jól esett...

Fél kettő már az Istenek havasa előtti sziklaomlás előtt talált minket. Az endurós legnagyobb barátja a lendület ... így egy gázzal másztuk meg a Biharfüredtől a havasig tartó embert próbáló távot. Fent kicsit kilihegtük magunkat és megbeszéltük, hogy erre az 50 köbösökkel kicsit nagyobb időt kell majd szánni. ;)

Legurultunk Pádisra, majd a friss aszfalt csíkon le Pietroasára... itt újra tanúbizonyságát adta, hogy a krossz gumival tökéletesen lehet szerpentinezni. Joci az enduró gumival meg-megcsúszott a hótakarításból marad homokszórás nyomain... ezt a korsszguminak meg se kottyant. Érdekességképpen megemlítem, hogy lefelé sok, iszonyat sebességgel guruló bicajost kellett megelőznünk...

Boga telep után nem sokkal letértünk a Galbinára vivő murvás útra - jól haladtunk. A kitörésnél nem is lassítottunk. Irány az Aranyosi-völgy. Kényelmes, kellemes.

Aranyosnál megálltunk vásárolni - mára nem terveztünk több lakott települést.

Innen max. 2 km aszfalt és irány a Biharra vivő út... Sajnos - bár egyesek szerint végre.. - az utat épp most pofozták helyre... olyan döngölt út lett belőle, hogy végig 4-be lehetett felfelé hasítani. Kiábrándító volt a régi emlékek tükrébe... Ennyit a Biharról - a kaland, a kihívás oda. A csúcs előtt 2-300m-re találkoztunk az útépítőkkel. Összekötő utat építenek, át a Biharon - szerencsére a csúcsot itt elkerülik és a mellette lévő (régen az egyik Trippen épp ott sátoroztunk, plusz ha jól rémlik, akkor 6 bordám is bánta az akkori úthiányt...) sziklás hegy oldalába megy tovább. Nem esett útba - így nem jártuk be, de előbb-utóbb kiderítjük, hogy hová visz.

A Biharról való leereszkedés mindig is kihívás volt. Most is. Meredek, sziklás... de legalább lejt. ;)

Kikapcsolt motorokkal gurultunk le az aljába lévő, már bevált sátorhelyre - megérkeztünk. És még csak fél hat van... Lehet, hogy tovább kéne menni? Áh, pihenjünk...

Szerencsére így döntöttünk, mert a következő egy órát elvett a nyirkos fából való tűzgyújtási kísérletek sora. De végül csak sült szalonnát vacsoráztunk... és közbe be is sötétedet...

Aludtunk, mint bunda.

Másnap 7-kor már reggeliztünk, 8-kor már úton voltunk. Sajnos az első kísérletünk sárba fulladt... Nem. Erre nem fogunk tudni átjönni a kis motorokkal. Kicsit agyaltunk, majd ráálltunk az alternatívára - ez se volt leányálom. Igaz, hogy kevésbé meredek, de azt hosszan csinálta. Felértünk - megcsodáltuk a víznyelőket, a birkákat... és már téptünk is Gurahontra tankolni.

Almásinál dobtunk egy balost - irány a Zaránd!

A következő részeken nagyon nagy károkat okozott az esőzés. Alig találtunk járható utakat. Ez nagy szívás lesz. Meredek szakaszok jöttek, amiknek a közepét mélyen elmosta a víz... izgalmas lesz. De végül csak sikerült elkapnunk a Nadasdra vivő murvás utat - havaj. Újra kavartunk egy kicsit - ismét észrevettük, hogy mi milyen faszák vagyunk, de az 50-esek nem fogják bírni... kétszer is a hegytetőről jöttünk vissza... jó volt, de reménytelen. Végül találtunk egy már-már járható részt - na ez lesz az. Itt talán fel tudunk majd menni a kicsikkel... Talán.

Aztán rátértünk a piros turista jelzésre - ez kellemes eredi út, kisebb emelkedőkkel... kb. 20 km-t száguldoztunk rajta, amikor is beértünk Ghiorocra, a célba.

Ennyi... Jó lesz - már várom!

Mindketten nagyon jól éreztük magunkat, kellemesen elfáradtunk.