Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
HCC HÓ 2019 (2019. Dec. 28. - 2019. Dec. 28.)

Mopedtúra 2019, avagy Mopedekkel a Transalpinán át a Transfogarasra

Gonda Tibor élmény beszámolója pdf formátumban itt olvasható (ne hagyd ki, klikk a linkre!): http://www.takacsek.hu/images/gonda-mopeddel.pdf

 

 

 

 

Janner barátunk felvetette, hogy mi lenne, hogy idén a mopedrally-s csapat tisztán mopedekkel neki vágna a Transfogarasnak... Na? - egye kutya! El kezdtünk szervezkedni, gondolkodni a dolgon... vagyonokat öltünk az ötletbe. Szép lassan gyűlt is a csapat.

A nevezés feltétele: egy tisztán pedálos erővel is mozgásra bíró (akár kilométereken át is) moped megléte.

Bencsik Tamás barátunk felvásárolta az összes ócska 207-es Babettát a környékén és azokból próbált összerakni valami magashegyi mopedet. Mivel nem idegen tőle a CO hegesztő és a motortuning se, így a végtermék is sokat ígért:

Kapott egy profibb biciklis első telót, tárcsafékkel... akkor már hátra is tárcsafék, a biciklis és a motoros oldalon is változtatható áttétel (több fogaskerékkel - lánc átpakolással.. stb...). A Budapest-Szeged offroad mopedrallyn ki is próbálta a szerkentyűt. Jól teljesített.

Gonda Tibor barátunk több vasat is tartott a tűzben. Csináltatott magának Bencsik úrral egy hasonló Babettát. Vett egy Peugeot 103-at és még egy rakás mopedet. Végül az otthoni teszt körök alatt úgy döntött, hogy egyikkel sem mer neki vágni. Végül rábeszéltem, hogy vegye meg baráti áron a nálam kallódó postás Piaggio Si-t, ami minden különösebb átalakítás nélkül is alkalmas nagyobb terhek cipelésére - hegyi körülmények közt is... Ennek csak az volt a baja, hogy nem bírta az országúti 40 km/h-ás utazót. Ezért kicseréltük a hátsó kerekét egy kicsit hosszabb végáttétellel bíróéra... - nem kellett volna. ;) Szóval Tibor látatlanban utalta a pénzt és az indulás előtti délután lejött  felkészíteni a motort a nagy útra...

Bájer Tibor barátunk nem sokat tökölt a kérdésen - a mopedrally-n már jól teljesített Babetta 201 (lehegesztéssel egysebességesített) mopeddel és nagy-nagy lelkesedéssel vágott neki az útnak.

És ott voltam ugye én... aki egy frissen vásárolt, de a Mopedrally-t már megjárt variátoros, hosszú végáttételes, de nagyra fúrt hengeres Piaggio Bravóval áltam a célhoz.

 

A gond csak az volt, hogy a túra indításának a peremfeltétele az öt résztvevő volt... ez bizony csak 4. Mert ugye a kezdeti lelkesedést hamar ketté törte az önbizalom hiánya, vagy még inkább a túlagyalás... mert ugye... Na? - ugye...

Valahol olvastam, hogy "A gondolkodás a tett halála..." - ha nem is így szólt, de így igaz. ;)
Aztán azt is szeretem, hogy "Feladni csak azt lehet, amit már elkezdtél..." - szóval én ilyen vezérfonalak mentén tervezem a motorozásaimat. De azért valljuk be őszintén: ezt a túrát én is szívesen feladtam volna. De olyan lelkesek voltak a fiúk... így gyorsan nagyobb dobra vertük a túrát és végül Szerbiából Temesvári József jelezte, hogy élete álma lenne egy ilyen túra... de egy Tomos APN 4-gyel jönne... Na, ez a  motor kb. a Simsonok szintjét üti, így hosszan gondolkodtun rajta - de végül, ha felszerel két pedált, egye kutya: jöhet.   József pedálosra cserélte a blokkját - és jött.

A túrát péntektől-péntekig - tehát egy bő hétre - terveztük. Ennyi idő alatt csak sikerül megenni az 1200 km-t... vagy belepusztulunk alapon.

Gonda Tibi és Tamás már csütörtök este lejöttek hozzánk Szegedre, hogy innen együtt tudjunk indulni péntek reggel. Ha már itt voltak, mentünk egy próbakört... aztán kicsit cserélgettük is a motorokat, hogy lássuk: mekkorát fogunk szopni a sajátunkkal, mennyivel jobb a másé... Amikor Tomi tuning Babettáján ültem, jeleztem neki, hogy olyan instabilnak éreztem a hátúját... - lehet, hogy sok a csomag? Gyorsan átrendezte, megfelezte a pakkot - és közben észrevette, hogy valószínűleg a hátsó kerékcsapágy lesz itt inkább a bűnös. Este 7-kor hol szerzünk már Babetta csapágyat? Felhívtuk Farkas Gábort - a Babettás túrázás koronázatlan királyát - hátha van neki... persze, hogy volt. Elszaladtam érte - még szerencse, hogy szatymazi. Mire visszaértem - megdöbbenve láttam, hogy Tamás már visszapakolta a kisbuszba a Babettát... :( Nem csapágy - a fészek ment tönkre - az átalakítások miatt nem lehet könnyedén pótolni a kieső hátsó kereket - haza megy. :(

Na, ennyit az 5 főről... Elinduljuk egyáltalán? Vagy gyorsan lefújjam az egészet... Gonda mondta, hogy ha már kivette a szabikat és leutazott a Balatonról idáig, ő menne... - jó, menjünk.

Reggel Gonda, József és én indultunk a nagylaki határra, ahol majd Bájer úr csatlakozik hozzánk. Nem mondom, hogy száguldottunk, de haladtunk.

A határon sem volt semmi gond (ugye a rendszámtalanság miatt azért tartottunk, attól, hogy átengednek-e, de sima ügy volt.)

Szeged-Nagylak-Pécska-Arad... a városon átvágtunk, csak úgy hasítottuk a forgalmat. ;) Lipovánál tankoltunk először, meglepően keveset ettek eddig a motorok. Jók vagyunk, bár már bőven délután jártunk - szóval az idővel nem álltunk azért olyan túl jól.

Facsád után mentünk át az A1 alatt... és lassan de biztosan kezdett kifogyni alólunk az aszfaltos út, hiszen a célunk Hatág lett volna, ahova vagy csak nagy kerülővel, hogy bizony egy kis tereppel elehet átjutni. Mondanom sem kell, hogy mi mit választottunk... ;)

A terepes rész egy kellemes emelekedővel kezdődött, ahol egyértelműen előjött, hogy a Tomos az váltós motor... csak nagyon ritkán kellett egyesbe visszakapcsolni, de akkor akár egykerekezni is lehetett vele. Nem úgy a Babettával és a póstás Si-vel... ők bizony keményen megküzdöttek minden méterért. Az én Bravóm viszonylag jól teljesített, bár a hosszú áttétel miatt inkább csak gyors volt, mint hatékony. Ez azt jelentette, hogy szinte bármikor képes voltam otthagyni a bandát, de a nagyobb emelkedőknél nekem bizony gyalogolnom kellett... ezzel szemben pl. az Si - igaz ugyan, hogy végig nagyon lassan, de - felhozta a Tibort. Szóval Józseffel előre-előre mentünk, így mi többet és nagyobbat szívtunk... bár a Babettát sokat toló Bájer-nél azért gondolom, nem.

Na, az egyik - Uniós pénzekből épült - erdei út kb. 20 km elfogadható minőség után váratlan hirtelenséggel ért véget egy iszonyat szerpentines feljáró végén (bár a hegy még tartott). Nem volt mese: visszagurultunk és jeleztük a többieknek, hogy hátra arc - másik utat kell keresni. Az előző kereszteződésnél tovább megyünk egyenest, mert az addig megtett utat azért nem szeretnénk kidobni, plusz volt egy-két igen hosszú lejtő is, amit visszafelé valahogy nem kívántunk. ;)
Elkezdtünk lefelé gurulni... Még csak alig kezdtük el elvezni a gondtalan száguldást, amikor a Gonda Tibor Si-jének befogott a hátsó kereke... nem mozdult többé. Valami a hajtásban ment tönkre (ezeknek a motoroknak a hátsó kerékagyukban van a hajtás rész). Ezt nem tudjuk javítani. Tibor a helyi favágókkal pikk és pakk összebarátkozott és elkezdte szervezni a hazautat... mi meg mentünk szállás helyet keresni, mert bizony kezdett sötétedni...

 

Na, ilyen volt az első nap... és ebből van még 6... de nem adom. ;)

 

Videó:

 

Orgovány-Balaton segédmotoros túra


A Nagy Tomi barátunk idén is el vitt minket egy jó kis turára, bemelegítés is lehet a mopedrallyra, és az idei szezonra vásárolt, és újjá építet kis robogó tesztjének pont megfelel. 
Halvány lila gőzöm sem volt hogy oldom meg a starthoz jutást, de mint szoktam máskor is: elindultam lábon ismét. Peti barátom indulás előtt rá vett, hogy ne sátrazzak Orgoványban, hanem aludjak náluk, éjszaka Dunavarsányban. Reggel együtt mentünk le Dunapatajig , /dupla szálszakadással a furgon jobb első gumiján/, s onnan Lacika és Janner társaságába tovább Kiskőrösre.
A benzinkúton nem nagy - viszont annál lelkesebb - kis csapat jött össze, túrához ideális . El indultunk! Szivtunk! Homok, POR, gusztustalan mennyiségben. Kis szinfolt a porolásban: elértünk egy csatorna partjához, ahol már tavaly sikeresen meg mártóztam, persze motorostól. Idén játszi könnyedséggel vettem az akadályt. A robesz jól muzsikál, az idő kiválló, mi kell még!? Jó hangulatban, szerintem jó tempóban haladva értük el a Paksi kompot, akik az orrunk előtt húzták fel a rámpát. Se baj, kis pihenés evés-ivás, beszélgetés. Hangos nevetések közt telt az idő. Aztán végre átkelhettünk a Dunántúlra, ahol Tünde is csatlakozott a társasághoz. Gyors tankolás után kezdődhetett az igazi porolás.
A Tolnai, és Somogyi dombok szívták az energiát, belőlünk. Jöttek sorra a kis falvak, eldugott kis kápolnák, tanyák. Aztán kezdődtek a nem várt események! "Dudorog" a Tünde motorja, nézzük meg.  Akkor ha szerviz van, én is megnézem miért van fura hangja a robogónak. Fellazult az alaplap, a lendkerék alatt! Na bakker, lendkerék lehúzó nuku. Hihetetlen barkácsolással újra működik a kis vas.  De sajnos sejlik a szomorú jövő, meg van repedve a kipufogó. Csak a következő faluig eljussunk ! Hát nem! Leszakadt kipufogóval, vontatva jutottam el Pusztaszemesig, ahol Jerry bá /hihetettlen figura "A" pont / ellátott minket segítő szándékú jótanácsokkal. Az útmutatásait követve eljutottunk Kerekibe a "B" pontra, egy kasznis műhely. Itt ugyan nem hegesztetek! - hangzik. Kérdem, csúnyán szóltam? - hisz nem ingyen kérem ! Délelőtt döglött be a hegesztő gép! - mondta flegmán egy hang. De ha átmentek ahhoz a piros tetőhöz ott lehet segítenek nektek. Piros tető "C" pont. Családi rendezvény: a pázsiton 30 ember. Alig mertem megkérdezni: Sziasztok, nektek van CO hegesztő gépetek ? Van, gyertek be! Van isten, kezdtem bizakodni. végre rajta a kipufogón a testkábel, és , és , és nincs SZIKRA! ÁÁÁÁ! negyedóra piszkálás, és életre kelt a kis hobbi CO. Varangyos béka heggesztéssel, de újra egy darabban a gépsárkány. Ez úton is köszönöm a gazda önzetlen segitségét.
Közben ránk esteledett, már nincs mesze a végcél. A Társaság többi tagja közben megvették az esti vacsorát, igy igaz lámpák nélkül, de vacsorával felszerelkezve egy olyan sátorhelyet mutatott a Tamás, hogy nyugodtan kijelenthetem ez csodálatos volt. 
Az esti tábortűz mellett elemeztük ki a túra , és az élet fontosabb jeleneteit . Aztán a kis csapat egy része foglalt szálláson töltötte az éjszakát /kisasszonyok/. Szerintem rossz döntést hoztak.  A reggeli kilátás a sátorból , hihetetlen látvány volt. Háttérben a Balaton , előtte a Völgyhid, dombok, epermező, és Árpi a tábortűznél. 
A sátrak bontása után legurultunk egy benzinkuthoz, megtankolva, kávézgatva vátuk a társaság többi tagját. /merci kisbusz/ Aztán megbeszélve a hazajutások terveit, a csapat nagy része haza felé vette az irányt. A kemény mag maradt a tónál, később láthattuk, hogy fürdöttek is benne. Lassan de biztosan legyűrtem a haza vezető 200 km-ert, a végén még egy ajándék defekttel. Összefoglalva a túrán tapasztaltakat: A robogó nem terepre való, a nagy terepmotorok "Dudurognak", Mindenhol por van ebben az országban, és csapatban motorozni JÓ !

Üdv: tamás

 

Képek:

 

Erdélyi mopedtúra 2017

A tavalyi simsonos Bihar túrán és a zarándi robogós túrán belelkesülve, idén se hagyhattuk ki.

 

Erdélyi Hard Robogó túra 2017.

/csámpás szemszögből/

Tavaly meg hívott egy kedves barátom, hogy robogózhatnék velük egy hétvégét, amolyan Péter megmentés címen. Csak ne legyen otthon a gyerek!
Ez a gyerekmentő túra olyan jól sikerült, hogy idén is el mentem velük Zarándolni, és Biharolni, csak egy hét vége, nem lehet durva!  Hát összeszedtem magam, felkészültem, egy robogót a Laces barátomnak is felkészítettem, simsonos ember lévén csak ne jöjjön váltós motorral ! Gyöngyös-Adony-Szeged, Adonytól legalább nem utazok magamban. Felvettem a Lacikát, estére le érve Szegedre. Egy igen hosszadalmas szúnyogetetéses, bepakolás, és felkészülést követően, egy rövid éjszaka és a kis csapat - Taki, Peti, Lacika és jó magam - végre úton voltunk Világos felé.
A Vár és a hegyek már ismerős látvány, sokszor voltam már itt, de mindig jó érzés újra látni. A benzinkút a találkozási pont, itt csatlakozott hozzánk Tibor, az ötödik elem, avagy Spiderman.
Tankolás, és felmálházás után végre motoron vettük célba a hegyeket. Az első rendesebb emelkedőknél egyből kiderült hogy ki jött széria robogóval, illetve ki használja sík vidéken a robogóját, de a súly/lóerő arányokra is egyenes rálátásunk lett.
"A HEGY " hihetetlen, a látvány, a helyek melyeket autóval sosem láthat az egyszerű városi ember.
Igaz meg kell érte izzadni egy rendesebb robogóval is, Tibort el neveztük Siderman-nek annyit pókozott a lábaival . Az emelkedők rendszeresen ki vettek mindig egy kicsit a motorokból és belőlünk is, legtöbbször nem mi hanem a kuplungszag ért fel elsőnek a csúcsra. Volt hogy a félelmeink: pl . Medve, A benzin hiány, A viz hiány, sokkolta a csapatot, de mindig megoldottunk minden problémát.
A Nagy Bihart majdnem minden lehetséges módon megközelítettük, amikor viszont ténylegesen fel is ért csapatunk, a Tibi kis Free-je feladta - végleg. Kiváló kis ügynök volt, de az első tengely törés az nem játék. A Taki féle robeszok zokszó nélkül teljesítették a csúcs támadást. Sajnos a BWS különítmény a ritka levegő miatt, légszomjjal küzdve jutott fel.
A halott motorral hátrahagyva a Pókembert, négyen indultunk le a Biharról, szinte zökkenő mentesen, már-már könnyeden ereszkedtünk le a "KÖVES" útig. Innen már nem lehet semmi baj, hisz a nehezén már túl van a csapat, és a kocsiig már nem lesz terep!
NEM!
A robeszok a Hardos terep után, úgy mentek pikk-pakk tönkre az aszfaltos úton hogy csak pislogtunk. Defekt, ragasztás, defektjavító spré, minden játszott. Aztán kipufogó törések, sorba. Gáz felakadás.
A haldokló gépekkel egy fagyozónál vártuk meg az autós mentést. A hangos, kipufogótlan gépekkel nem mertünk tovább menni. Estére elértük a határt, a megfáradt szótlan csapattal.
Kimerülten már nem indultunk haza Szegedről, az éjszakát még ott töltöttük, élvezve a Takács család vendégszeretetét.
A végső gondolatom a túráról mint a tavalyi: Szép volt.
A Lacika szerint optimális.
A Taki szerint Hisztis.
A Tibinek családi lett, hisz a családja mentette meg a Csúcsról.  
Nagy vonalakban ilyen volt, ha jövőre meghívnak szívesen megyek újra.



(Nyugi! Meg leszel híva...)

 

 


 

Ahogy Tibor látta:

„Családi” hard robogótúra a Zarándtól a Nagy Biharig

 

Taki ismét meghirdetett egy őrültséget, nekem sem kellett több, jelentkeztem is. A jól bevált kis Honda MT motorommal szerettem volna menni, de a többiek meggyőztek, hogy ez a túra bizony erősen robogóra lesz hangolva. Értsd: minden elénk kerülő meredélyt bepróbálunk, lévén a robogó hajtása erre messzemenően alkalmas.

Gyors robogó keresésbe kezdtem és az ismeretségben találtam is egy elfekvő Piaggio Free-t a túra előtti hétvégén. Budán állt egy tűzoltósági telephelyen már több mint egy éve. Gyorsan beröffentettük, levegő a kerekekbe, aztán próbaképp irány Békéscsaba. Útközben mindent rendben találtam, érkezés után átnéztem, kapott új légszűrőt és várta az indulást.

1.       Nap:

Találkozó Világosnál (Siria), a puhányak autóval jöttek, én lábon. :) Tankolás, pakolászás, aztán fel a várhoz. Már itt én voltam a leglassabb, de 15-20-al azért felszáguldottam. A Zaránd kemény hely. Az első hosszas, combosabb emelkedők egyikén a kis Free kuplungja megadta magát. Egyszerűen befogott, így álló helyzetben is menni akart. Vagyis a motor nem tudott felpörögni, hanem szépen zúgva tolt. A baj csak az volt, hogy ez annyira volt elegendő, hogy saját magát vigye. Az anyát persze nem tudtuk volna a kuplung végéről leszedni, ezért két választásom volt:

1.      Hazaindulok 20 perc után

2.      Továbbmegyek és tolom a motort minden komolyabb emelkedőn.

Úgy döntöttem, hogy ameddig nem lassítom, zavarom komolyabban a többieket, addig megyek velük. Így hát szép szolgaian pókoztam, toltam a motort, illetve ahol lehetett, leállítottam (patakmeder pl). Mivel a többiek ezt jól tolerálták, sokat is viccelődtünk, így egyértelmű lett, hogy végig akarom csinálni, ha lassabban is. Taki is segített és Lacika is mindig megvárt, sőt két extrém esetben robogót is cseréltünk. Érdekes volt látni, hogy az övét is tolni kell, ha én ülök rajta, a Free pedig megtáltosodott alatta. ;)

Takinak ezúttal is komoly nyomvonalat sikerült összehozni, szenvedtünk nézelődtünk, segítettük egymást, elkeveredtünk, de mégis jól haladtunk. Egészen Gurahontig jutottunk, ahol is egy vadregényes helyen letáboroztunk. Nekifutottunk a Free kuplungnak, de nem jött össze. Félig sötét volt már, üldögéltünk a tűz körül, amikor látom, hogy Tomi kikerekedett szemekkel néz. Lacikának is mutatja, az arcukon félelem, döbbenet. A félhomályban úgy látták, hogy 100-120 méterre egy hatalmas medve ül és bámul felénk. Szerencsére nálam volt a lámpám, odavilágítottam és kiderült, hogy csak egy fatörzs. :) Azért a sorozatosan érkező hírek az elszaporodott medvékről csak belénk ültették az ideget. Elő is került Lacika dió pálinkája, és többen magunk mellé készítettünk valami hatásosnak vélt fegyvert, én például a kanállal és villával ellátott 2 cm-es pengével ellátott medvecsiklandozó késemet. :)

2.      Nap:

Szerencsére éjjel „csak” vaddisznók lármáztak, arra meg rá se bagóztunk. Reggel gyors pakolás, mosdás és irány a Nagy-Bihar. Tankoltunk, jégkrémeztünk, kicsit aszfaltoztunk, szereltünk és persze kicsit el is keveredtünk, okulásul leírom a sztorit, mivel egy jó öreg hibát sikerült elkövetni. Elindul a csapat egy hosszú úton. Egy robogóból természetesen rögtön kifogy a benzin. Taki és a fia megy tovább. Mi megállunk, tankolás után nyomás utánuk. Mivel ők is teljes sebességgel mennek, nem érjük őket utol, de tudjuk, hogy kajálásra alkalmas helyet keresnek, ergo figyeljük őket az út mentén. 10-15 km után már gyanús a helyzet és elkezdünk kételkedni. Egy kicsit becsapós kereszteződésnél megállunk, Takiéknál persze nincs telefon. Tomi emlékezett, hogy valami Körös hídhoz kéne eljutni és egy kereszteződésnél balra kanyarodni. Gyanús volt ugyan, hogy nem állnak ott, de mégis elmentünk arra pár km-t. Sehol senki. Visszamentünk és Taki már várt, ők mentek tovább egyenesen és nem is olyan messze vártak. Volt némi vita, de végül mindenki lecsitult. A tanulság, hogy be kell tartani a csapatban motorozás szabályait és meg kell bízni a másikban. (Írom ezt én, aki előtte kétszer hagytam el a csapat hátsó felét. :))

A Nagy Biharhoz közeledve hatalmas „emelkedőkomplexum” fogadott, ez volt a második alkalom, amikor Lacika, ha csak részben is, de megszánt és motort cseréltünk. Belepusztultam volna, ha oda fel kell tolnom. Felérve a csúcs közelébe tanakodtunk, hogy megpróbáljuk-e, de nem volt már benzinünk. A Takács család és jómagam persze nem bírtunk magunkkal és nekimentünk. A sánta Free a 130 kilóm alatt az 1/3 részig juthatott, onnan toltam egy darabig. Taki felment a kövekig, de ott megakadt, így visszafordult és elhatároztuk, hogy megkerüljük a hegyet és holnap törünk a csúcsra. (Szó szerint így lett. :))

Ezután megint olyan meredélyen ereszkedtünk le, amitől bedurrantak a karok rendesen. De megérte, mert Poiana faluban volt sör, jégkrém ás egy tuti szálláshely kiülővel, hintaággyal és minden földi jóval. A motorok egész jó bírták, semmi jele nem volt valami végzetes meghibásodásnak, pedig addigra már kaptak tisztességesen. Nekem végig borzasztóan rázott az eleje, de mivel friss motor volt, nem tudtam, hogy ez természetes-e és tulajdonképpen nem is vártam mást az öklömnyi köveken, így csak kicsit aggódtam, hogy szét fog hullani. Este tűz, szalonna, leves, sör, pálinka, jégkrém, hosszas eszmecsere. Tudtunk élni. :)

 

3.      Nap

Hűvös éjjel, szép reggel, nulla pára. Tankolással kezdtünk, de persze azon a pár km-en is kifogyott a benzin a Tomi gépéből. Felkészült ő, csak elajándékozta az összes benzinjét a szárazabb gépekbe.  Lacika elhúzta a kútig, tankolás után szép utakon megkerültük a Bihart. A 75-ös úton volt egy gázbovden szakadásunk. Még ezen is tudtunk nevetni, mivel Lacika gázkezelési technikája láttán csoda, hogy eddig bírta. A szerelés a napon zajlott, a jégkrémet közben pedig a hűvösben ettük meg. :) Utána hosszas szerpentin, majd murván felmentünk a Nagy Biharra. Mindenki a maga tempójával, én persze leghátul. Az utolsó métereken tartottam már, amikor a robogó eleje elkezdett teljesen mást csinálni, mint amire én gondoltam. Defektre gyanakodtam, de sajnos teljesen más volt. Kettétört a tengely és kifordult a kerék. Feltoltam és bejelentettem, hogy én bizony itt letáborozok. Lehet, hogy tudtunk volna valamit kezdeni a hibával, de ott, 1850 m magasan, az aszfalttól 20 km nagy kövekkel teliszórt murvás úttal nem akartam kockáztatni, így szóltam a családnak, hogy nincs-e kedvük szétnézni a Nagy Biharon. :) Szerencsére jöttek első szóra, így családi kirándulás lett a hard robogós túrából. A várakozás is eseménydúsan telt, mivel pont volt ott egy magyar család, akikkel elmentünk a környéken szétnézni, mielőtt a mentés megérkezett.

Összességében hatalmas élmény volt, mentem, ameddig csak lehetett és a 2-3 literes fogyasztásnak köszönhetően az eddigi legjobb ár/idő/adrenalin és élmény arányú túrámon vagyok túl. Köszönöm a szervezést Takinak!