Main menu
Jövőbeli eseményeink:
HCC HÓ - 2017

Már elég régóta hívogatnak a srácok, hogy legalább egyszer menjek már el velük az erdélyi Remetére, mert ott olyanokat lehet gurulni, hogy ihaj... Mivel most a hétvégén tényleg semmi dolgom nem akadt, és a Dr350 is (Robi hathatós segítségével) kezdett összeállni, úgy gondoltam, hogy egy próbaút senkinek se fog ártani. Péntek délután 4-re beszéltük meg a randit, amit majdnem sikerült is lemondanom, mert kiderült, hogy a szervizbe berakott mindkét belső anyaghibás volt, így induláskor vettem észre, hogy felnin van elől és hátul is... Felhívom Gábor, hogy reménytelen - mondja, nem gáz... még ő se indult el, álljak neki nyugodtan a szerelésnek.

Ha tudnátok, hogy én hogy utálok szerelni...

A hátsót kicseréltem. Nem volt egyszerű, mert valami extra hülye vakszelepet sikerült bele vennem, aminek olyan rövid volt a csavarszára, hogy alig fért alá a gumi pereme... De megvolt. Az elsőt meg felpumpáltam, majd szerelünk ott, most elég, ha a kocsiig kibírja.

Kibírta.

A négyórás indulásból lett egy kis híján 6-os... így a vacsorában már nem is reménykedtünk. Későn este értünk Remetére a Turul panzió/kempingbe... Kis faház 90 lejes bérleti díjjal (már ha jól értettem), kapásból kértünk 3-at, így mindegyik házba pont ketten maradtunk (amúgy 4 személyesek, egy két személyes ággyal és egy emeletessel). Csicsi-ja...

Reggel korán keltünk, defekt szerelés... Lángon sült lángos reggeli (a lényeg, hogy így totál olajmentes). Majd irány a terep.

Remetéből át motoroztunk Mezgédre, ahol is a családi kirándulások alkalmával oly gyakran igénybe vett pihenőhelynél tértünk le a murvás útról és kezdtünk ismerkedni a tereppel. A Dr350 egész ügyesen vette az akadályokat, bár a több mint 5 éves gumiabroncsok tapadása azért érezhetően hagytak maguk után némi kívánni valót. ;) A többiek is jól boldogultak.

Indulás óta még egy óra se telt el és mi már a Jád völgyében koptattuk, az amúgy igen kopatos aszfaltot. Itt megnéztünk egy kilátó helyet, ahol is a turisták tömege miatt inkább csak szépen átaraszoltunk, nem álltunk meg. Majd egy elég kemény kőomláson keresztül elindultunk az Istenek havas irányába - persze nem állt szándékunkba eljutni odáig, csak a fennsíkon a Turul vendéglő tulajdonosának a faházát akartuk meglátogatni. A kőomlás - nagy meglepetésre - köves volt és omlós és iszonyat hosszú... Mindenkinek meg kellett állni legalább egyszer pihentetni a kezeit, mert valami iszonyat rázott az egész, kivette az erőt rendesen az emberből. Az omlás végén egy meredek fenyőerdőn átvivő turista úton lehetett feljutni a fennsíkra. Sajnos a Zaránd lágy lejtőihez szokott Hisztis barátunkat váratlanul érte a kőtenger ezen iszonyat mennyisége és többször próbált a kardjába dőlni. De Zolika mindig hitet és reményt vert belé. A lényeg: felért ő is.

A faháznál kis ejtőzés, kávézás... pihi.

Majd a piros jelzésen leereszkedtünk a Jád völgyébe ismét (persze itt is okoztak meglepetéseket az utat elzáró, kidőlt fák kikerülése). Beültünk a büfébe egy jégkrémre, üdítőre (köszi Zolika! - nálam egy fillér se volt...). Majd átvágtunk a Jád patakon és felmentünk a Bulz kőhöz (ami szerintem nem az volt, de majdnem). Valami iszonyat jót motoroztunk ezen a részen - nagyon kellemes erdei ösvényeken vezetett minket Zolika. Még a végén levezetésnek tartogatott kellemetlen patakmeder se tudta teljesen lemosni az arcunkról a mosolyt... Ugye fiúk? ;)

Gábor és Zoltán csak a hecc kedvéért még felfelé is bepróbálta az amúgy tényleg elég extrém medret.

Pikk-pakk visszaértünk a kocsihoz - épp időben, mert a kis dr350-ből kb. egy kilométerrel előbb kifogyott a benzin és csak nagy durrogás közepette jutott néha-néha a karbiba a rázódó tankból egy-két csepp. Csak megjegyezem: összesen nem mentünk 90 km-t se, így az dr előző gazdája akár be is kaphatná... így elkarbulálni egy motort, ehhez már tehetség kell.

A túra összességében iszonyat tetszett. Soha nem hittem volna, hogy egy általam ennyire ismert területen ennyi ismeretlen hely van még. ;) A terep is első osztályú volt - az előző este esett az eső, így por nem volt... a tapadás isteni. A társaság olyan, amilyen... - kicsit kötekedős, de majd jól a tökükre lépek. Viszont vitathatatlan, hogy ez a túra összességében kb. 15e Ft-omba került (ezek csak a túra költségei, a motor karbantartást hagyjuk), na ennyiből 3-4 napos túrákra szoktam menni vagy a Zarándra minimum 3-szor. Szóval srácok: sajnálom - ez soha nem lesz az én túrám. Tudom-tudom... a szállás, a zuhany megfizethetetlen... - nektek. ;)

 

Vágott videó zenével:

 

Teljes, vágatlan videó, zene nélkül:

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés