Main menu
Nincsenek események

BálNaTúra 2018

A BálNaTúrá kiírása mindig meglepetés szerűen történik, kizárólag a www.takacsek.hu oldalon. Ez által is szeretnénk az oldal látogatottságát növelni.
Mi előtt neki fognék az idei beszámolóhoz, lássuk előbb a túra kiírását!

"2018-ban is szervezek egy egyhetes erdélyi offroad motorozást kizárólag nagyköbcentis enduróknak.

A túra full nomád lesz és ahol lehet, ott offroad, ahol nem ott aszfaltos.

Ha szeretnéd tudni, hogy milyen lesz a 2018-as BálnaTúra, akkor előbb nézd meg, hogy milyenek voltak az eddig bálnatúrák! Erre a legjobb, ha végig nézed az alábbi videókat https://www.youtube.com/results?search_query=b%C3%A1lnat%C3%BAra vagy elolvasol itt az oldalon pár cikket róla: http://www.takacsek.hu/index.php/endurozas/balna-tura.

A túrára csak olyan motorral lehet eljönni, amelynek a tömege minimum 170 kg, a lökettérfogata meghaladja az 550 köbcentimétert. A 230 kg-nál nehezebb gépekkel való részvétel csak kellő és kimagasló motoros tudás mellett ajánlott. A legközútibb gumi, amivel még megjelenhetsz az egy TKC80 kategória lehet.

A túra alapvetően önköltséges, a szállás sátorban történik, amit te hozol magaddal - nem akarok kísérő autókat látni. Túraenduróval jössz, túraendurózni fogsz. Minden cuccodat magaddal hozol, csak arra számíts, ami van nálad. Durva eső esetén keresünk panziót. Mindennap időben megállunk sátrat verni, főzőcskézni. Naponta egyszer eljutunk boltba is, ahol bevásárolhatunk (de vett cuccot neked kell tovább vinned). Két tankolás közt soha nem megyünk 250 km-nél többet, de inkább csak 200. A túráról videót készítünk, amelyet a youtube-on majd meg is osztunk. A videó kedvéért néha lassabban és látványosabban közlekedünk. ;)

Az útközben felmerülő motorjavítási problémákat - szűkös lehetőségeink közt - megpróbáljuk közösen megoldani, de mindenkinek legyen a birtokában egy haveri telefonszám, amit megcsörgetve jön a mentés!

A résztvevők maximális száma 10 fő plusz egy-két segítő. A résztvevői listát elsősorban a jelentkezési sorrend határozza meg. Aki későn jelentkezik, az tuti, hogy lemarad. Az elfogadott jelentkezések listáját itt mindig nyomon tudod követni, így láthatod, hogy még van-e szabad hely.

A túra időpontja: 2018.07.23-07.31. (Ez még változhat!)

A jelentkezés menete:

Írsz egy motivációs levelet az rhz kukac freemail pont hu címre, amiben bemutatkozol és leírod, hogy miért is szeretnél pont velünk gurulni. A leveled olyan legyen, hogy akár közkincsé is tehetem... Itt ki kell térned a motoros tapasztalatokra és a motorod típusára is. Erre én pikk-pakk válaszolok, válaszomban jelzem, hogy a fentiek alapján bekerülsz-e az előválogatottak listájára, ha igen - akkor részletesen leírom a további teendőket. Ha nem, akkor se kell elkeseredni - nagyon sok egyéb túra van még az interneten.

 

Na, akkor lássuk... ki lesz az első 10 befutó?

 

Akiknek a jelentkezését már elfogadtam:

  1. Báló Joci (XT600Z Tenere vagy Honda TA650)
  2. Gonda Tibor (Gilera RC600c)
  3. Szabó Csaba (Honda TA700)
  4. Kendi (TT600R)
  5. Fekecs Zsolt (BMW 650 Dakar)
  6. Sebők Róbert (KTM adv 640)
  7. BigJoci (még bizonytalan - tenere, tt vagy valami)
  8. Lipkala (el se fogod hinni, hogy mivel...)
  9. Merk Gábor (most fogja megvenni...)"

 1. nap - 2018. július 23. - Hétfő

Mivel voltak akik az ország egész távoli pontjairól érkeznének, így hivatalosan hétfő estére beszéltük meg a találkozót a makói kempingbe. Ahol majd egy közösen elkészített vacsora mellett megpróbálunk kicsit jobban összeismerkedni...

Szerencsénkre Big Joci és a Sebők csapat pikk és pakk összedobott nekünk egy jó kis csilis babot - a Lipkala által beizzított tűzön.

Idén már többször megpróbáltam egy-egy kirándulást csak és kizárólag a Sony Xperia Z3+-os telefonommal dokumentálni. Most is ezt tettem, így előre is elnézést a minőségért, de egyrészt ott volt Joci, aki majd csinál nektek jó és szép videót, másrészt nekem nagyon nagy könnyebbség volt, hogy nem kellett a videózásra koncentrálnom.

 

2. nap - 2018. július  24. - Kedd

Előbb elvégeztük a mérlegelést:

Tulaj Motor Motor felcuccolva + söfőr felcuccolva
Lipka WR250 170 260
Regál XR650 180 270
Kendy TT600 210 310
Sebők KTM LC6 210 310
Taki DR650RSE 210 330
Zsolt BMW 650 Dakar 230 330
Tibor Girela RC 190 340
Gábor XT600E 200 340
Yoshi Transalp 250 350
Ádi DR 800 Big 240 390
Józsi XTZ660 250 400

A mérlegelésnél azért születtek váratlan meglepetések is... Így például senki nem hitte volna, hogy KTM ilyen nehéz... és azt se, hogy a szöcske is ilyen sokat nyom felpakolva. Mindenesetre azért az tisztán látszik, hogy az össztömeg bőven üti a három mázsát a bálnáknál.

A mérlegelés után irány a Zaránd!

A Zarándon átkelni még szöcskével is kihívás... hát még a bálnákkal, hát még eső után.

A világosi várhoz a sziklás feljáró mellett induló, kicsit lájtosabb nyomvonalat választottam - tanulva abból, hogy tavaly itt Kendi nagyon durván beverte a combját. Sajnos ő is tanult belőle, és bizony a feljárót meglátva simán tovább vitte a mögötte érkezőket aszfalton. Így aztán csak négyen ejtettük meg az első próbatételt. Pedig tudva lévő, hogy a BálnaTúrán az első nap ki KELL esnie azoknak, akiknek ki kell esnie... ;)
A lényeg: a vár közvetlen közelében lévő nagyon meredek feljáró íveket meglepően jól vette az a négy bálna, aki  erre jött... Yoshi még attól sem otszkodott, hogy félúton megállva, minden probléma nélkül simán újra indulja, amikor megállt valakinek segíteni. Le a kalappal a fiúk előtt...

Aztán kellemes kis hegyi ösvényeken átmentünk Kaszojára... vagyis néhol az ösvényt is hanyagoltuk, mert ugye kellett a próbatétel...

 

Az első komolyabb akadály ez az agyagos, nyomvályús feljáró volt:

 

Sajnos az agyagos feljáró, ami nagyon meredek volt és nagyon hosszú is... megette Big Joci Teneréjének a kuplungját. Így őt Kendi visszakísérte Kaszojára és nélküle folytattuk az utat.

 

Ezek után már probléma mentesen estünk be Nadasra, ahol vásárlás közben ért minket egy kis zápor, amit a bolt teraszán simán átvészeltünk - legalább ettünk egy jót.
Így kipihenve vágtunk neki a falut ölelő domboldalnak - egy eddig általunk még soha be nem járt ösvényt választottam, mert nagyon csábítóan vettette hanyatt magát a DR-em láttán. Kellemes élmény volt... az friss esőtől jobban csúszó füves feljáró megint megerősítette Sebők kollegában azt, hogy amikor azt írják a túrakiírásban, hogy bütykös gumi... akkor az nem a traktormintásat jelenti... - nehéz ezekkel a mérnökökkel... önálló gondolataik vannak, meg minden. ;)

A dombtetőre felérve a túloldalt nem igen találtunk nyomot. Egyre sűrűbb és egyre meredekebb lett a borókák által benőtt dombocska. Yoshival kétfelé szaladva kerestük a járható nyomot, de sajnos mindketten kicsit félve mondtuk, hogy itt talán le lehet menni... Végül az általam választott nyom mellett döntöttünk. Yoshi ment előre, én utána... Az első bokor után viszont hiába várta a többieket - nem jöttek... várták az eredményt. A kis galádok. Lekiabáltam a fejüket és most már szépen csapatként haladtunk... csak közben elvesztettük Yoshi nyomait. Hosszas kanyargás után végre leértünk a domb aljába, ahol egy patak által mélyen kivájt meder állta az utunkat. E mellett indultunk meg, gázlót keresni... és akkor akadt meg a szemünk Yoshin, aki egy sziklafalon függőt... - még szerencse, hogy nem őt követtük...

A hegyen átverekedve - úgy döntöttünk, hogy elfáradtul. Sátor állítás, szalonna sütés - alvás.

 

 A keddi nap teljes összefoglalója:

 

3. nap - 2018. július  25. - Szerda

Mivel tegnap még kb. 30 km hiányzott az aznapra tervezett távból, így gyorsan kimentünk aszfaltra és ott behoztuk a lemaradást... Az-az behoztuk volna, ha a Taki Dr-je nem kap defektet, de így legalább mindenkinek volt ideje nyugodt körülmények között megreggelizni. 

Gurahont után tértünk le az aszfaltról. Kellemes murvás utakon csak úgy faltuk a kilométereket. Sajnos a felázott erdei utak nem mindig voltak ebben partnerek, de haladtunk... Egy-két kidőlt fa, egy-két leszakadt út - nem akadály.

Délután egy viszonylag meredek hegyoldalból, az erdőn át kellett lejutnunk a főútra. Ez megakasztotta a társaságot. Előkerültek a fűrészek és a spaniferek is. Közben többször leszakadt az ég, így az esőkabátokat is elő kellett bányászni. Az egyik kopasz hegycsúcson olyan mennydörgés fogadott, hogy nem igen volt kedvünk a csupasz hegytetőn időzni, így gondolkodás nélkül vetettük bele magunkat az alatta csordogáló (az esőzéstől ezt kicsit harciasabb fokozatban űző) patakba... ;)
Sajnos az esőzés miatt kénytelenek voltunk lemondani a track követéséről, amikor is egy tiszányi megvadult víz állta az utunkat. Alsóbbrendű utakon elkeveredtünk Dévára, ahol is az aszfaltozás annyira megzavarta a társaságot, hogy egy szempillantás alatt elvesztettük egymást. Szerencsére a motorozás szabályait betartva, újra összeállt a banda. Kivéve Ádi és Hajnit, akik úgy döntöttek, hogy inkább panzióban töltik a ami éjszakát... - Kendi is velük tartott. Mi egy bővizű patak partján éjszakáztunk... (lehet, hogy a Maros?).

Szerdai nap összefoglalója:

 

 

 

Ukrátn túra a'la Yoshi 2018

Yoshi ismét szervezett egy jó kis túrát, ami mi is részt vettünk...

Másfél órás, részletes videó - tessék sörrel készülni!

Majd lesz kulturális is... csak azzal meg kell várni Jocit. ;)

 

Ukrán-túra ala Yoshi 2017

 Taki beszámolója

(A beszámolók, videók még nincsenek készen... Gyere vissza - hátha elkészült mind... Hat napra számíthatsz.
Utoljára 2017.09.02-én volt frissítve... már csak egy rész hiányzik...)

Közbe megérkeztek Misi képei: ide klikkelve csodálhatod meg őket.

Ukrajna:

Területe több mint 600e km2 (Magyarországé: 93e km2).

Lakossága: több mint 42 millió fő (Magyarországé: kevesebb mint 10 millió fő).

 

Előzmények

Báló Joci barátomtól már többször hallottam Yoshi-ról (az ukrán Takiról), aki egy Transalp nyergébe olyan területekre viszi el az érdeklődőt, ahová önként soha nem menne. Jó hírlére jellemző, hogy lassacskán már csak külföldiek mennek vele együtt motorozni… 😉

Joci évről-évre invitál erre az ukrán túrára, de mivel Magyarország felől Ukrajna csak útlevéllel közelíthető meg - az meg Takinak ugye nincs - plusz Szeged alsóhangon 350 km-re fekszik az ukrán határtól… szóval nem túl sok hajlandóságot mutattam.

Ellenben idén lejárt az összes hivatalos papírom, így amikor azokat csináltattam, elkészült életem második útlevele is (4500Ft).

Indulás előtt derült csak ki, hogy az Union biztosító - jó szokásához híven - idén se küldte ki a nemzetközi zöldkártyát és az előző meg már pár hónapja lejárt. Mivel hétvége volt - esélyem se volt a gyors pótlásra. Szerencsére a Djebelem a K&H-nál van biztosítva - náluk, befizetés után, automatikusan jön a zöldkártya. Nincs veszve semmi.

De ezt a 400 km-es odautat ezt nagyon nem akarta sejhajom. Próbáltam még papírkutyát találni, de a többiek kemények voltak és talpon mennek - így kénytelen voltam végig unatkozni az utat az MB100 fedélzetén.

 


1. nap

Szeged-Mátészalka

Azért Mátészalka, mert ott lakik Ales, akinél ott hagyhatjuk az autókat, nagyobb csomagokat. Mátészalkától már csak kb. 30 km-re van az ukrán határ. Jó az, ha baj esetén van a közelbe egy kimentő autó.

Reggel 9 után indultam és 14:00 körül érkeztem meg… ez bizony 5 óra autózást jelentett. Ha bevállalom az autópályát, akkor kb. egy órát tudtam volna spórolni, de sokkal hosszabb lett volna a táv (398 km vs 441). Mivel az MB100 nem a sebességéről vált híressé, így ez nem is volt kérdés. Először a 47-es főúton mentem Békéscsabáig, majd Debrecenig, ahonnan is a 471-es útra álltam rá Mátészalkáig. Nem volt ez túl bonya. Mindenesetre a bekapcsolt GPS-em többször próbált eltéríteni, mert szerinte sokkal jobban járnék, ha kimennék például az M3-as autópályára… de nem hagytam magam. ;)

Mivel először jártam Alesnál és tudtam, hogy a megadott cím igazából inkább csak irányadó. Mert valami olyat mondtak, hogy nem is abba az utcába kell megállni, hanem egy másikba. Így nagy örömömre szolgált, amikor “egy másikban” megláttam egy kis furgont, amiben egy motor körvonalait véltem felfedezni.

BálnaTúra 2016.

A 2016-os év bálnatúráján készült videók Báló Joci által összevágott részeit nézheted itt végig.

Minden évben meghirdetek egy kifejezetten nagy endurósoknak szánt kirándulást Erdélyországba. A jelentkezés korlátos - az első 10 komoly jelentkező jön, a többiek a videót nézik. A meghirdetés időpontja véletlenszerű, így aki többször illetve rendszeresen látogatja a www.takacsek.hu oldalt annak van reálisabb esélye a részvételre. Mondhatnánk, hogy ez egy jutalomtúra a visszatérő látogatók részére. Más jelentkezési módot nem fogadok el. ;)

A tavalyi túra videó anyaga igen lassan készül el, de azért ha jön valami - ide felteszem!

1. nap

 

Bálnatúra - 2016.

Volt...

(ha van élménybeszámolód, ne kímélj!)

 

BálnaTúra 2015.

by Mistral (XTZ660, pókmintás Tenere)


Hogy a végével kezdjem: Taki elvetemült...

A jelentkezésről lekéstem :-(. Szerencsére a gazda nyitva hagyott egy kiskaput, hogy későn ébredők személyes benyomás alapján, esetleg beférhetnek... Így én lettem a kakukktojás 11-ik a 10 helyen. Aztán indulás előtt az előkelő kilencedikkel biztos befutóvá avanzsáltam!

A túra Méhkerékről indult, Csókdokink ezt kiszagolva két tenerés kollégát vendégül látott előző este Mezőberényben. Folyt a Pervak, a ser, csöpögött a szalonnzsír, fogytak a poénok, közeledett a reggel - elmentünk aludni. Kösz, Csoki!!!

BagiZsolti fordított vissza Sarkadon, hogy ugyan mennénk-e vissza tankolni, nem lesz több... Visszamentünk - és belebotlottunk Lipi és Ronya kettősébe! A határon bevártuk Takiékat - és közben egy pópos GS650 is átkocogott a határon, a lovasból leszűrtük, hogy "hátha nomád-endurni jön Erdélyországba". És lőn. Együtt a banda, futás.
Nem bontom napokra, mert az első napból csak az esős sátorverésre emlékszem... Persze, ahogy elkészültünk, elállt - és nyugodtan tudtunk vacsorázni:-)
A szőrösnek a rosszabbik felére is rákerültünk - nemegyszer :-(
Csak néhány kiragadott lehetőség, ahol kijutott a "jóból", kinek-kinek vérmérséklete szerint:
- meredek feljárók, ahol a keréknyom 30-60 cm-es vízmosás volt, és oldalt 30 centin kellett lavírozni (kettesben, padlógázzal fölfelé az aprókavicson,
- ugyanilyen nyomos volt lefelé is...
- útépítésbe is belefutottunk, persze, csak olyan hegyi-módra: ráterített egy markoló jó puha földet olyan 10-15 centi vastagon a régi útra - és ebből álltak ki szintén 10-15 centis kövek,(a lendület (meg a behunyt szemmel gázhúzás) jó barátunk nekünk...),
- kib.szott meredélyeken föl, az egyiken sikerült is egy szexin az oldalán fekvő TransAlpot meghágnia a Tenerémnek... Úgy elámultam a csábos idomain, hogy egy pillanatra elbambultam és visszább vettem a gázt - ami megbosszulta mát, újra gáááááz, de akkor meg felállt az eleje, nem kicsit, nagyon :-(. A Tehén a TA-n landolt. A Hondát dícséri, hogy nagyobb lett szerencsére a füst mint a láng, mert csak egy gumibetét pattant ki a helyéről!  (bezzeg a Tenerén kiégett a fordulatszámmérőm világítása :-(
- kidőlt fákon átjárás - egy-egy nem nagy kunszt, de amikor csoportban vannak, főleg egy emelkedőn, nem volt mindenkinek őszinte a mosolya... Zsolté az volt - majd lesz video róla :-)
- kba.szott meredélyeken lefelé... Szerencsére nyomvályús csak egy-két esetben volt, a többi csak "szimplán" 40%-os... AZtán kanyarogni, oldalazva a kidőlt fákat kerülgetni, még az őrangyalom is behunyta néha a szemét :-(
- a Biharról lefelé a sziklás úton - nna az volt a pokol (de akkor még nem tudtuk, hogy nem az egyetlen bugyor...). Itt megegyengettem a kuplugkaromat, mert sikerült olyan helyen meglassulnom (és emiatt eldőlnöm, ahol a hátsó kerék pont egy 10 centis kő tetején maradt - a lábam meg már nem ért le támasztani :-(   Köszi Zsolt a pesztrálást!!)