Main menu
Nincsenek események

Tartalomjegyzék

PalloGabi szerint
 
Csabival és Marcival a monori crosspályán találkoztunk, ahonnan a találkozóhelyre vezettem őket, mert én már egyszerlegalább ugye voltam Ócsán. Szerintem egész jó tempót nyomtunk addig. Múltkor kb 1 órát szenvedtem, mire otthonról ócsára jutottam, most is, de most több volt a pihenő, s hajtósabb az út. Picit tartottam , hogy megint csak 1-2en leszünk, a szemerkélő eső miatt, de ez a gondolat hamar szertefoszlott, mikor megláttam azt a néhány quadot és endurót a kocsma előtt. Ismerős arcokra bukkanva és jó beszélgetéseket követően útra keltünk. Eleinte ódzkodtam, hogy a saras és füves utak elronthatják a napom, majd némi aszfaltozás után igazi örömmotorozás vette kezdetét. A saras csatornaparton megmutatkozott a pilóták felkészültsége, és számomra kiderült ki mennyire tapasztalt. Itt mindegy volt, hogy kinek mekkora, hány éves, milyen erős a motorja, csupán a tecnikán és a hozzáálláson múlott, ki hogyan teljesíti.

Csúszkáltunk kertesztbefordultunk, repült a sár. Majd hirtelen homora váltott az út, ahol is fektibi nyomába eredtem, s egész a megállóhelyig le se tudott rázni. A dombtetőn némi pihenés alatt megváltam a szemüvegem védőfóliájától, mely egy nagyon jó döntésnek bizonyult. Addig nemsokat láttam vele, ez a lépés maga volt a megváltás. Majd homokbányáztunk, s motoroztunk egy rövid enduropálya szakaszon is. Ezután esett el fektibi. Némi együttérzés után elváltak útjaink. Gondoltam meghódítom magamnak az örkényi dombot, de ezúttal a kevéske lendület a mélyülő parttetőnél elfogyott, s elfektettem a gépet, polya nagy bánatára (nem volt felkészülve az eseményre). Némi szervizmunka után észrevettük polyával és logennel, hogy a csapat már jócskán elhaldt mellettünk. Gpssel utánuk eredtünk, s egy buckatetőn utól is értük őket. Majd ismerős környék következett, a tavalyi emlékezetes hullámos út most megfelelő tempóval párosítva nagyon élvezetes útnak bizonyult. A következő kisebb megálló ismét egy homokbányában volt, ahol megcsodálhattuk quados utitársaink esetenként hajmeresztő tudását a meredek kaptatókon..Majd befutottunk kerekegyházára, ahol szerintem idejekorán kettévált a csapat magja. Innen némileg nagyobb lendülettel vágtattunk tova. A maradék csapat is 3részre oszlott. Polya taki és a quadosok mentek elől, majd én és logen, s a sort frpeti zárta. Innen jó kis csapatós részek vártak ránk, egészen a kiskunhalasi buckákig, ahol valahogy frpeti elénk került, s őelőtte taki és a négykerekes banda. Ekkor szükségessé vált az Old Shatterhend féle nyomolvasós módszer (A Gps-track utak épp nem voltak meg), mely egyik irányban aszfaltra tért másik úton pedig frpeti nyomát követtük egy jó darabon, itt csatlakozott hozzánk a Moha és társa turistaegyesület is. A földút ismét aszfaltra vezetett, de frpeti útszéli pillangó Jokerei útbaigazítottak minket, majd ismét nyomolvasás következett. Állítólag tiltott területre is betértünk, melyet semmiféle tiltó tábla nem jelzett, csupán moháék lecsatlakozása utalt rá. Majd becsatlakoztunk a track-re is, és azon haladtunk egy jó darabon, ámbár feltűnt, hogy sehol semmi nyom nincs ami takiék után maradt volna. Az egyik kereszteződésnél vártunk egy keveset, de semmiféle zörejt nem hallottunk, s polya nyomán szabadon elindultunk a tracken, ami helyenként szószerint úttalan utakon vezetett. Polya lemaradt, de ismerve őt gyanítottuk logennel, hogy hamarosan elhúz előttünk valahol –később kiderült, nemindult a DR-, így saját száguldozós tempómban nagyon jót motoroztunk, ez a szakasz nagyon tetszett, jó erdőközi homok dűlőutak. Majd egy idő után félreálltunk, hogy bevárjuk a többieket, ebben a pillanatban előbukkant polya, szinte a semmiből. Az út után érdeklődött, majd eltűnt, s egész estig(a pizzázásig) hírét se hallottuk. Néhány pillanat múlva megjelent taki is a quadosokkal, s innentől kezdve nyeltük a port. Legközelebbi nagyobb pihenőnél előkerültek Moháék is, kész szerencse, mert lemerült a gps-em, amit addig többnyire követtem. Ismét két részre szakadtunk, mi Logennel Moháékhoz csatlakoztunk, akikkel egész szegedig mentünk. Eleinte nemtetszett, hogy a korábbi jóval lendületesebb tempót most némileg le kellett csökkentenünk, de beláttam, hogy ők nemcsak a motorozásra hajtanak, hanem látni is akarnak valamit. Bár néha szívesen mondtam volna nekik, hogy ha gyorsabban mennek valamivel, akkor homokon stabilabb lesz a motor, de inkább nyeltem egy nagyot, s alkalmanként lassítva és utolérve őket elütöttem az időt. A track végén összefutottunk szerencsére Lacikával aki készségesen megmutatta nekünk, hol is lakik taki. Néhány perc múlva begördült taki is frpeti társaságában. Taki felajánlotta, hogy nála tölthetjük az estét, amit mi készségesen el is fogadtunk, bár logen bmw-je még jócskán éhezett a napi kilométerekre, ezért itt elbúcsúztunk tőle. Vacsira rendeltünk pizzát, s a kajaszagra betévedt polya is. Megbeszéltük a nap történéseit, és alaposan kibeszéltük a többieket a hátuk mögött, és útjára engedtük polyát is. Majd frpetivel kártyáztunk egész addig, míg el nem fogyott a boroskólája, ekkor kezdtem bánkódni, hogy nem hoztam magammal bónusz tüzesvizet, de hát jobb így, mert másnapra is kimerítő túra volt tervezve.

 

Vasárnap picit kialvatlanul ébredtem, bár az elhelyezésre nem volt panasz, mégis durcás kedvvel keltem. Némi rámolás és karbantartó intézkedést követően útrakeltünk. Szerény csapatunk ( Taki, frpeti és én) két újabb helyi taggal Lacikával (drz) és Gáborral (525exc) bővült. Fergetegeset mentünk a tiszaparton, s a szegediek megmutatták, hogy jócskán akadnak szintkülönbségek is a környékén, s nem is kell messzire menni. Majd lekanyarodtunk innen, s a puszta felé vettük az irányt. Jó, hogy csak ennyien maradtunk, csúszós, nyomvályús utak következtek, amiket többnyire lassan, de lendületesen lehetett teljesíteni csak. Az egyik úton, melyen évek óta csak motoros jár, és előtte is esőben ment valami nagy traktor, hát szó mi szó, én is elfektettem a motort. Ha nem lenne krosszgumim, nap, mint nap arra járnék, de krosszgumi nélkül szinte lehetetlen végigmenni rajta, ördögi kör ez. Szóval eszembe jutott ezen a szakaszon fektibi és társa a két nagymotorral mit össze szenvedhettek volna, na és moháék is, hogy nekik ez de nagyon tetszene, a szépsége miatt. Nade elég az álmodozásból, az ezt követő szakaszok már-már szinte alig tartogattak izgalmakat, a leleményesebbek az útszéli árkokat járták keresztül kasul. Kecskemét előtt következett a szörnyű elválás pillanata. Takiék a nyugati oldalt célozták meg, peti a trélerért indult, én pedig a tracken ócsa felé. Városföldön tankoltam, majd visszatértem az első osztályúan kitaposott trackre. Útközben endurósokkal is összefutottam, de a legnagyobb meglepetést valamivel nagykőrös előtt találtam, mégpedig földút mellett meredező PEST-megyehatárt jelző tábla, na ezt hogy-hogynem vitte el még senki? A trackről egy idő után leváltam, s nagykőrös felé javarészt kövön hazagurultam. Elfradtam.

Összességében nagyon jót motoroztunk. A tavalyihoz képest nem éreztem, hogy kezdő vagyok, sőt szinte mindig az élbolyt boldogítottam. A gumi iszonyatosan sokat számít elmondhatom, hogy élveztem a saras részeket is, meg úgy összességében az egészet.

Hogy saját tempót is nyomhattam, vezető is voltam és csak úgy a tájat is nézhettem. És állva motorozni jó, és nem annyira fárasztó, mint ülve.

Köszi Taki!

Egy év múlva ugyanitt, vagy hamarabb