Main menu
Nincsenek események

2006. március 11-én megtartott előzetes útvonal felmérés előzetesen részt vett és magáról egy-két mondatot leírt endurós barátaink bemutatkozó oldala


Résztvevők:

Gustaw (BMW 650)

Szabadság Vándora (BMW 1100)

Gunyi (Honda XR 600)

Kóbor (Honda XR 400)

Fektitibi (Yamaha Tenere 600?)

BigTor ? (Suzuki DR 650)

Polya (Suzuki Big 800)

ztaki (Suzuki DRZ400E)

 

Ha valakit lefelejtettem – jelezzétek!

Kóbor

 

 

Akkor így utólag én is bemutatkoznék, hamár így jelzés nélkül bepofátlankodtam magam én is a csapatba Lajosmizsénél. A polgári keresztnevem Tamás, Békéscsabán lakok. Motoros pályafutásomat egy GSX600F nyergében kezdtem, ahonnan 2002 májusában egy Opel Astra kiütött. A halálközeli élmények megtapasztalása után úgy döntöttem lemondok a motorozásról, de mint azt a Fókusz című műsorból nemrég megtudtam, az ilyen élményen áteső emberek többsége élete hátralevő részében csillapíthatatlan bizonyítási kényszert érez, így a következő nyáron gyártottam magamnak egy 250-es Mz-ből egy „Hycomattot” és újra nyeregbe szálltam. (Erre azért volt szükség, mert a balesetben maradandó sérüléseket szereztem) Miután az Mz-vel megtanultam motorozni egy Pegaso 650IE, majd egy Caponord következett. Rengeteget túrázok, nyugis, mindig a biztonságra törekvő motoros vagyok. Ősszel vettem egy XR400R-t, hogy télen se unatkozzak, és a hóban való ökörködések után most végre a társaság jóvoltából azt is megtapasztalhattam, hogy milyen egy off-road túra, és nagyon bejött! :-)

 

 

Kóbor élménybeszámolója a túráról:

 

Kerettortenet I.

Szombat delutan 5-re Szentesen kellett lennem, es mivel a meterologiaatmeneti tavaszt igert, kezenfekvo volt, hogy ket kereken jutok oda. Akerdes csak az volt, hogy milyen utvonalon.Kerettortenet II.A motorozz.hu oldalon egy srac kitalalta, hogy csinal egy "megyunk amerrelatunk trophy-t" budapesti indulassal, bajai erkezessel, es kizarolagfolduton torteno haladassal. A programra rengeteg turaenduros jelentkezett,de mikor lattak, hogy mindenutt tokig er a sar, es az idojaras sem tulbiztato, sorozatban mondtak le. A kemenymag azonban kitartott, es aztmondtak ha torik, ha szakad, ok lemennek. Pentek este villant be az otlet,hogy en is vagyok legalabb olyan hulye mint ok, miert ne csatlakozhatnekhozzajuk.A tura

Reggel het, vekker csorog, en nyogok, nem akarozik kimaszni az agybol. Megaz agybol kihajolva bekapcsoltam a szamitogepet, hogy megnezzem mi avegleges nevsor, es hogy Balazsnak, akivel elozo este beszeltem telefonon,sikerult-e az ejszaka folyaman valamelyik motorjaba eletet lehelnie.Eldontottem, ha o nem tud menni, akkor en sem megyek. De a leveleim kozottott volt a valasz: Balazs fel tizkor Kecskemeten var ram. Osszeszedtemmagam, kimasztam az agybol, kineztem az ablakon, mondvan ha esik, akkor nemmegyek sehova. Nem esett.

Na, elkezdtem komotosan keszulodni, teat fozni, termoszba be (ez kesobbeletet mentett), szendvics, sikesztyu, pulover, teli motoros kabat - allj!.Az elso boki. A teli kabatom a berelt garazsban van a varos masik vegen,nincs ido elmenni erte. Nem baj, a terepen tuti nem fogok fazni, addig megcsak kibirom valahogy. Nyari kabat fel, indulas. Masodik boki. Nyakigbeoltozve 30 percig rugdostam a motort (XR), de az nem indult. Tulzottanfoltekertem az alapjarati csavart, ezert makacsolta meg magat. Mire errerajottem, mar a tokomon is folyt a viz. 8:45-kor sikerult elindulnom,valahogy sejtettem, hogy nem fogok fel tizre odaerni. Eredetileg a fouttalparhuzamos foldutakon akartam menni, de a keses miatt aszfalton kellettmennem, es huzni neki rendesen. Bekescsabarol kierve kb. 5km utan elkezdettszakadni az eso. Harmadik boki. Az esoruha szinten a garazsban figyel atelikabat mellett. Fasza. 4-5 fok, aztato eso, es vekony ruhazat,szelvedelem nulla. Gyerekek, oszinten mondom, ilyen szinten meg eletembennem faztam. Mikor Kecskemetre ertem, bementem egy benzinkutra forro teatkerni, de ugy reszkettem, hogy nem tudtam beszelni. Balazs persze nem vartmeg, a lajosmizsei  Mol kutra beszeltunk meg randit. Amikor odaertem, egy1150-es Gs volt ott, gazdaja egy szal alsogatyaban es poloban feszitett, aruhait a Nap szort fenye alatt probalta szaritani. Csatlakoztam hozza, en isnekivetkoztem, es kiteregettem a ruhaimat. Nem tulzok, a terdeim egymastvertek, annyira faztam, mezitlab szaladgaltam a nedves aszfalton, es marmelegnek ereztem azt. A BMW-s srac (Gusztav, a Szabadsag Vandora) nagyonrendes volt, segitett lehuzni peldaul a ram tapadt vizes zoknit, es batoritoszavakkal probalt meg lelket onteni belem. O azert ert oda hamarabb, mint acsapat tobbi tagja, mert egy helyen ugy beragadt a sarba, hogy egy ora alattsikerult egy km-t megtenniuk, ezert aztan kiment a burkolt utra a szarosabbreszeket kikerulendo. Itt mentette meg az eletemet a termoszban magammalvitt forro tea, beszurcsoltem mindet, es ismet alap allapotra melegedett atesthomersekletem. Ez utan befutott a mezony. Borzasztoan meggyotortekvoltak, tobbnyire endurok, de volt egy F650GS es egy Tenere is a motorokkozott. A tarsasag nagy reszenek eleg volt a Pesttol Lajosmizseig terjedoszakasz, ezert ok visszafordultak. Mi pedig folytattuk az off-road turatKecskemet-Soltvadkert-Baja iranyaba. A maradek mezony: 1 R1150GS, 1 F650GS,1 BIG, 1 DRZ400, 1 XR600, es en az XR400-zal. Igazabol meg nagyon kevestapasztalattal rendelkezek terepen, csapatban meg egyaltalan nem is mentem,de ugy voltam vele, hogy amit a BMW-sek bevallalnak, az nekem sem szabad,hogy gondot okozzon. Hat, azert okozott :-) Elkezdtunk csapatni, a tobbiekszerint nagyon laza turatempoban, de en majd' belebarnitottam a naciba,annyira fostam. Kb a tizedik kilometernel sikerult is egy cifrat takarnom,egy mely kereknyombol probaltam meg kijonni egy malajos reszen, de az elsokerekem inkabb benne akart maradni a nyomban. Mikor lattam, hogy eseskovetkezik, meg egy nagyot rugaszkodtam a motorrol, hogy foldetereskornehogy veletlenulis kart tegyunk egymasbol, igy aztan nagyon latvanyos buktalett belole, Gusztav meg is veregette a vallamat, tetszett neki alandolasom. Ez utan viszont kezdtem raerezni a dolog izere, es egyre jobbanelveztem. Rajottem, hogy ha kiallva motorozok, akkor egyaltalan nem zavar,hogy a motor jobbra-balra tancol alattam, es igy mar nem volt annyiraijeszto az egesz. Csak rohadt faraszto. A talaj egyebkent nagyon baratsagosvolt, loszos, homokos, igy mikor nagyon saros reszekhez ertunk, ott semakart a gep beleragadni a dzsuvaba. Egyszer mar azon kezdtem gondolkozni,hogy azon kivul, hogy mar egyaltalan nem fazok, lassan, mintha a zoknim iskezdene megszaradni. Ebben a pillanatban sikerult egy olyan mely tocsababelegazolnom, hogy a labfejemet ellepte a viz, es vagy fel liter a csizmaszaran at is buggyant.

Az ido sajnos nagyon elszaladt, igy valahol Soltvadkert elott le kellettszakadnom a csapatrol, es Szentesnek venni az iranyt, de nem is banom, igykezdetnek ekkora tav is epp eleg volt. Ami erdekes, hogy a vegere nem akezem bizonyult a leggyengebbnek, hanem a labaim faradtak el annyira, hogyalig tudtam megallni rajtuk. Azota is problemat okoz a jaras, olyanizomlazam van. Az izomlaz egyebkent most ugy altalaban az egesz testemetjellemzi.Osszegzes

Ismet egy olyan elmennyel gazdagodtam, amiert azt mondom, hogy erdemes elni.Valami kimondhatatlanul fantasztikus erzes volt teljesiteni egy mas szamaratalan nem annyira, de szamomra igen nagy kihivast. Koszonom!

 

Szabadsag-Vandora

 

 

Jó estét,jó motorozást!

Akkor folytatnám a ki, kicsoda című, remélem egészestés film vetítését.
A Szabadság Vándora vagyok.
Nevem kissé költőien hangzik, bár a híres dalcím némileg igaz rám nézve .Nem szeretem ,ha beleszólnak az életembe és jórészt mindig azt tettem, amit akartam.
A motorozást én is tiniként kezdtem annak rendje és köbcentre való beosztása szerint.
Lásd a Hogyan lettem motoros c topik indító hozzászólása.
Ahogy telt-múlt az idő lett egyre több kedvem a magányos kóborlásokhoz. Ehhez társult idővel, vagy a görcsösen szorított alma emlékének és a kék-fehér embléma iránti tiszteletnek a kézzel fogható eredménye a BMW motorok szeretete. Tény, hogy a márka imázsát jócskán megalapozták a háborús történetek és a svájcisapkás szódás bácsik, akik ezzel a brummogóval hordták az innivalót.
Első motorom mégsem BMW volt, hanem egy kis Babetta, majd egy komolyabb kis Simi, amivel a fehérvári homokbányába körözgettünk. Aztán lettek a túrák egyre több tartalommal megtöltöttek.
A katonaságot már egy saját kezűleg rendbe hozott P21 el kezdtem és az utána következő időszakot is azzal folytattam. Itt aztán megtanultam a szerelés csinját-binját.
A terepen való motorozást is egy élmény ihlette. Az akkoriban szárnyait bontogató Spektrum Tv-n volt egy kisfilm egy –talán én is ilyen leszek valamikor-kb 60 éves pasiról. Barátunk Ausztráliát szelte át egy motororral-na, milyennel? Igen az első új kiadású kacsacsőrűvel, vagyis csak az 1100-assal.A film tanulsága szerint a még pislákoló tábortűz mellett nyitogatta a csipáját és a hálózsákjából előbújva beleszippantott a nagy „semmibe”. Nos, ez a nagy semmi az Ausztrál horizont volt. Ahogy az operatőr hősünk szemével szétnézett egy kengurut és néhány nagyobbacska gyíkot is megpillantott. Akkor értettem meg azt az életérzést, hogy József Attila üveggolyóját megkapni és benne mindig mást látni az élet olyan felfogása, ami egyenlő az igazi szabadsággal.Az ilyen szippantások élményei talán az égi motoros mezőkön is érződni fognak…
A névválasztást pedig a jó 15 évvel ezelőtt elkezdett kamionos élet is megerősítette. Azóta kilométerekből már a második milliót is legyűrtem …..
De vissza a motorohoz és a terepre. A barátunk ezután jó vadnyugati elődeihez híven a parázson megfőzött egy kávét és lassan útra kelt. Természetesen a sivatagnak megfelelő állat és növényvilág kísérte. Aki már látott filmet Ausztráliáról az értheti ezt az érzést.
Ami még szintén nagy lökés volt az a Szelíd Motorosok c film .Akkoriban nem nagyon értettem a hippi mozgalmat, de mára világos, hogy dekadens módon ellenszegülnek a társadalom által ránk kényszerített normáknak .Mindenkinek joga van a szabad életvitelhez.
A ma napságot jellemző terepezést a közelben lévő Gödöllői dombság hívogató lankái és a fentiek együttese adja. Volt már olyan, hogy Debrecenig a Virágkarneválra csak földúton mentem a régi R80 asommal. Ahol megláttam egy falu tornyát, arra vettem az irányt a kukoricásban vagy a lucernamezők mellett. Néha a „kocsmáknál” kérdeztem meg, hogy mi a település neve. Sátrazás a Tisza-tó mellett a horgászokkal….
Szeretek a természetben kint lenni, patakok mellett sátrazni és este tábortűz mellett üldögélni.
Tavaly lett volna egy „Egyéjszakás kaland” endúró túrám, de a munkáim és a kevés érdeklődés miatt elmaradt. Majd idén bepótoljuk.
Ilyen túrához, mint amire készülünk már régebben is kedvet éreztem és ha jól összejön a társaság még én is indítanék egyet-kettőt. De ezzel talán mások is így vannak, akik szívesen mutatnák meg "birodalmukat".

 

Valójában az első csepp benzin nem is igazán csepp alakú,henem karika formájú volt és két kék és két fehér negyedre volt felosztva, melyek egymással átlósan voltak felfestve a tank oldalába.
Az emlék élénken él bennem, épp hazafelé bandukoltam az általános iskola, talán második osztályából, amikor megpillantottam a „Motort”.
Rezedaszagú
kis falumban volt egy pumpálós közkút, olyan kunkori vaskarral és szép bordázott, öntöttvasból készült nyakkal a templom és az iskola között a „Főtéren.”
A lény megállt ,hogy igyon a hűs vízből és engem kért meg, nyomjam neki a kart. Lényeg, hogy nem értem fel az éltető nedűt adó vízforrást többszöri próba ellenére sem.
Hát némi általa nyújtott segedelemmel sikerült a fáradt utazót megitatni. Együttes erővel húztuk a kart, ő ivott én meg bámultam.
Egy mukk nem jött ki a számon, annyira lenyűgözött a nagyra nőtt fekete bicikli látványa.
Csak kapaszkodtam az ebédhez kapott almába és, talán lefele is konyulhatott a szám, mire egy jókora félkörrel a rugós nyeregbe hoppintott a gazdi .Akkoriban még rugós ,nagy tányérforma nyergek voltak a BMW-n, mert ezt a bűvös szót is kiejtette a száján.
Egyhengeres, berugókaros jószág volt ,és amikor rázendített szinte érezni lehetett a dugattyú ütemeit a nyeregben. Ezt a bizsergető érzést csak most 40 évvel az első találkozás után tudom csak igazán értékelni ,amikor már többet tudok a gépészetről is. Erős rázkódás kíséretében érkezhetett fel a dugattyú a felső holtpontra ,és iszonyatos robajjal távozott a kipufogón keresztül a szabadba. Az a szuszogás és dörej sokáig volt a fülemben.
A motorosok 40,sőt még annál több éve sem változtak semmit. Ugye ti is odacsavartok a gáznak néha egy kövéret egy kis kaján mosoly kíséretében?
Hát ,miért is ne? Még ellustulna a gép. A bőrszerkós is odahúzott neki, de a soványka kis egy henger mire négyet számolt csak kissé késve tudta a kipufogást koordinálni, de amint felpörgött szépen szólt a bariton a hátsó kerék mellett. Ha ma is meglátok egy hasonló szerkezetet, szinte hallom a mélyről jövő tüdőtágító szuszogást, ami a levegő beszívása,szinte gondolatba követem a megszakító nyitását,a nagyfeszültség kisülését és a kékesen táguló robajt a hengerben..
Akinek volt Pannóniája, akár T5 vagy P 20-21 az jól tuja milyen ez a hang a rövidke ,akkoriban még olajjal átitatott afrikkal megtömött légszűrőn át.
Aztán visszaszálltam a földre, mert ez a pár pillanat abban a kiült bőrnyeregben maga volt a menyország. A lábam csak lógott, kezemben megállt az alma, a hátitáskám ott fityegett és akkor a súlyát meg sem éreztem, de onnan fentről másképp láttam a világot. Szétnéztem pár sanda pillantással és megállni látszott az idő, amint a „bótba” belép valaki, a templomlépcsőn egy néni megy fel és még két-három lurkó áll meg az idegen mellett.
Aztán a fejére csatolta az „alu” bukóját, azt az igazi tökhéj alakút és a pilótaszemüveget feltéve széles mosollyal elindult a főtéren ,azaz ez egyetlen aszfaltozott gidres-gödrös úton ki a faluból.
Csak jó évtizeddel később lett jelentősége ennek a találkozásnak és a két halvány színnek az életemben.Ma pedig hűséges társam a kacsacsőrű raptor.Igaz még sejtése sincs hova fogom majd zavarni jövőre.
A benzinnel való fertőződés valójában a mozgáskényszerrel és a helyváltoztatás igényével magyarázható. Nyüzsgő tiniként nem elégedtem meg a magazinokból kivágott motorok látványával és az utcán a kor jeles és épp engedélyezett vagy kapható példányainak megszemlélésével.(70 es évek)Oh!
Ez pedig egy másik résznek lesz majd a tartalma.
Ilyen és ehhez hasonló emlékei mindenkinek vannak, és ne legyetek szégyellősek, akárhány évesek is vagytok írjátok meg. Talán van ebben a sorszerűségben valami közös, ami ilyenné tett minket, hogy szeretjük a kétkerekűeket, a sebességet, kihívást és a távolságot.
Legyetek bátrak és osszátok meg az emlékeiteket.

 

gunyi

 

 

gergő vagyok, Hartán lakom Bács-Kiskun megyében. 3 éve endurozom aktívan, betonon szinte csak autóval megyek vagy haver mocijával (azon van rendszám).
Idén szeretnék elindulni egy versenyen is, nem tom mi lesz még belőle.
Jelenleg egy XR600R boldog tulaja vagyok, előtte 2,5 évig XT600am volt, mind2-t csakis terepen használtam.
Abszolute igaz a mondás hogy aki egyszer belekóstolt az enduro feelingbe, nemigen akar lemondani róla.
Nem vagyok egy hudekurváramegyekmindenholtöknyélenmintazökör gyerek de nem szeretem a tötymörgést.
Itt bács megyében - merthogy elég lapos minden, már nem akkora élvezet az offroad, ezért keresem a kalandot, s a kihivást.
Meglehetősen kevés dolgot hozok a túrára:
láncspré, gyertyakulcs, defektjavító
XR gyári szerszámkulcs
meg
víz+kis kaja.

Jok legyetek, cső mindenkinek, s a többiektől is várjuk a bemutatkozást.

 

 

Szia mindenki,

én 15 évesen kaptam egy öreg szakadt Simot ballagásra, amiben iszonyatosan kevés volt a kompresszió - valamikor kb. 1 perc kellett neki hogy felpörögjön hidegen, mindegy azzal megtanultam kuplung, váltó összhangot, aztán vettünk egy Yamaha DT 50-est, nem a kacsatestűt, hanem szebbik kivitelt, ami ugy ment mint a barom (16éves fejjel legalábbis), annak sem volt marha jó a motorja, de mindenhova elvitt, s egyszer sem lett bemelgítve vagy ilyesmi - akkor még nem tudtam hogy a motorokat melegíteni is kell:):)
17 évesen lett egy DT125R-em ,ez volt ám a király gép!
Nagyon jól ment, mindenhova elvitt, kevés gond.
Mikor kinőttem eladtam, s utána jött szegény 2 év.
Volt egy közös CrossJawank - Jawa 350-634 blokk pannónia vázban, MZ telókkal - hihetetlen rossz egy gép.
Ennél a Jawa blokknál egészen biztos nincs rosszabb konstrukció az egész világon. Aki meg akar rajta tanulni kétütemű motort szerelni, az ilyet vegyen.
Az egész motor annyit sem ért mint vadkanon a csöcs. Jártam ugy, hogy kimentem a rétre lábtartón maxelgetni, s az leső keréktengelynél szétszakadt a teló (nem vagyok 150kg), én meg pofáraestem mint a zsíroskenyér.
Az igaz hogy mindene használt alkatrészekből, s sufnitunigból lett összehozva.
Nyúzva is lett rendesen, kb 4 gumi durrant le róla:) - de erre volt.
Ezután nagy nehezen sikerült összehozni egy Yamaha XT600-asra, természetesen terepre használatosat, rendszám nélkül. Marha jó gép, furcsa volt hogy nem kell állandóan szerelni, állítani, csak takarítgatni le róla dzsuvát, meg rendesen szervizelni.
Most egy Honda XR600R van 4 hónapja (term. csak enduro célokra), ez eddig a legkirályabb, mind fék, mind futóműve nagyon sirály!
Nálunk Vater és Öregvater is nagy motoros volt, de mind2en eladták a vasakat mikor családot alapítottak, nem tom én mit fogok csinálni, de nem lesz szívem eladni, most ugy hiszem!.

 

ztaki

 

 

1998-ban vettem az első enduromat egy tw125 4t-t... hát izgalmas volt - de nagyon-nagyon kevés.

Lecseréltem egy XT600E-re... az meg nagyon nem szerette a terepet... 130 fölött csóválta a futóművet... stb...

Ennyi csalódás után 5 évig rá se néztem enduróra, végül 2003-ba ráakadtam egy Cagiva 350-re - csodálatosakat motoroztam vele... imádtam. Ezen belelkesedve vettem meg az első DRZ400-t... egy S-t, ami nyitott dobbal át volt már alakítva terepre... nagyon tuti volt, tavaly lecseréltem (mivel leamortizálódott egy uj-re E-re).

Azóta kb. 6000 km van benne - csak terep. Sok ismerősöm lecserélte közben ktm-re stb-re... de szerintem a DRZ a legjobb ENDURÓ motor, ha azt hosszútávra is használni szeretnéd. Had ne mondjam el, hogy az ismerősök közül már szinte mindegyik törte valamilyét... a DRZ szerintem épp annyit nyújt, ami még nem nő túl az emberen és épp elegendőt, hogy bárhol megállja a helyét. Persze azért bizonyos kompromisszumok között... pl. nem fogod 4-ben egy kerékre gázzal felkapni... (nekem már 2-be se szokott összejönni...), de valahogy nem is akarom.

Viszont, ha a szervizintervallumot betartjuk, akkor egy nagyon megbízható, bármikor munkára fogó kellemes útitársra teszel szert, akinek mindig van kedve egy kis kalandra, s aki szerintem megállja a helyét az úgymond nagyágyúk között is...

A lényeg – motorozzunk!!!