Main menu
Nincsenek események

Tegnap gondoltam feldobom, hogy van-e valakinek kedve egyet endurózni... Persze, hogy rossz címre küldtem az e-mailt. Az idei takitúrázók helyett, a tavalyi dr-esekhez mint ki a felkérés. Persze gyorsan korrigáltam. Sorba jöttek is a válaszok - senki nem ér rá és különben is szar idő lesz... Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom: Holnap? Akkor viszem Zsoltot is... - mondta Vince... ;) Szuper. Ő a tavalyi csoportban volt benne - persze túrára nem jött, még szerencse, hogy nem vettem ki a csoportból... ;)

Szóval a véletlenek sorozata, meg az a hír, hogy a Zarándon új pékség nyitott nem hagyott minket nyugodni - reggel 7-kor már a kocsit pakoltuk. A határon iszonyat sor - nem számolunk mindszenttel... szerencsére gyorsan ment az átengedés. Tíz után már a jól felázott erdei utakon simogatta hátunkat előbb egy-két kósza napsugár, utóbb meg a talaj... Jól teltek a percek, az órák... a pékséget végül csak nem találtuk meg. Pedig mindent beleadtunk. Két GPS és sok sok helyivel való beszélgetés se hozott eredményt. A nap derekán még egy sor vadászba is belefutottunk, de ők se tudtak semmit - még jól le is kameráztak bennünket... Aztán egy vadőr hosszan ecsetelte, hogy az új választások egyik témája a román erdőkben való motorozás betiltása... Velem lehet értelmesen beszélgetni, de tényleg. Értelemtől csillogó szemeimet látva a bukó helyett munkavédelmi sisakkal a fejemen (aminek a rögzítését egy gumipókkal oldottam... a hőszigetelését egy sapkával...) Szóval hamar belátta, hogy ide információt nem tud bejuttatni, tovább állt...

Mi kerestük a pékséget... kerestük napnyugtáig, aztán feladtuk. Visszamentünk a kocsihoz és hazajöttünk.

Iszonyat jót gurultunk - köszönhető volt ez a tökéletesen elkopott hátsó gumimnak és a tapadást hírből sem ismerő talajnak. Szóval a pékség nem lett meg - de tuti, hogy valahol ott van, mert iszonyat mennyiségű perecet találtunk...

Videó: