Main menu
Nincsenek események

 

A sebtiben meghirdetett túrára csak úgy tolongtak a jelentkezők. Szerencsére az indulásra azért normalizálódott a létszám: 9 fővel vágtunk neki az közel 500 km-nek ígérkező távnak. És nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ennyien is fejeztük be... ;) A 9 főből ketten a mopedrallysták táborából érkezett, mivel nekik nem volt az alkalomhoz illő motorja, így a garázsban fellelhető, porosodó két Suzukimat (Djebel 250, Dr 350) aktiváltuk erre az útra....
Majd elfeledtem, a rémüldözők és motortkíméljük számára a távolsági adatok: Teljes megtett táv: k. 500 km. Ebből nem aszfalton: 50 km. A terepes részből az a rész, ahol sár is volt: 10 km.

De a szöveg helyett beszéljenek a képek és a videók. (Azért nagy-nagy szeretettel várnék egy általatok írt élménybeszámolót!)

Szép volt fiúk-lányok! Köszönöm, hogy megtiszteltetek az év első gurulásával!

 

Nyári gumival télen?!

Mivel nemrég lett kész a motorom felújítása, múlt héten ki is próbáltam egy kicsit terepen és rögtön leszaggattam a sárvédőm természetesen sárral. Nem sikerült endúró  sárvédőt szerezzek de Taki biztosított,  hogy így tél végén nem lesz sár, végig száraz aszfalt,  és ezt a biztatást rám nem annyira dicsérő jelzőkkel is színesítette.

Na nekilendültem, mit veszíthetek inkább nyerek jelszóval, a csapat Aradra teljes létszámmal összeállt.  Az időjárási körülmények miatt,  ami a széljárást illeti semmilyen várat nem néztünk meg, pedig azokat a szél  nem tolta odébb, de hát jobb a békesség. Egy számomra ismeretlen marosvölgyi falut említett Taki mint balra fordulási lehetőség, a táblát látva már tudtam, hogy ez csak a nyelvi nehézségem miatt volt.

A falun végiggurulva és az aszfaltot elhagyva egy erdei úton gurultunk ahol már éreztem, hogy a tudás hiányomat nem kompenzálja a gumim, de még nem gondoltam semmi - számomra - extrém feladatra. De nem sokára már nem kellett rágódjak rajta, egy Nádas nevű kis helyiségben, ami egy hegyi falútól szokatlan névnek tűnt, a főút balra, mi jobbra egy kis agyagos emelkedő fele vettük az irányt. Itt már segítségre szorultam, de még a falu neve nem esett le nekem.  De nemsokára eljött a pillanat, amikor a dagonyázás közben megvilágosodtam, olyan sárban caplattunk hogy akár nádas is lehetett volna a hegyen, ami egyébként ritka természeti jelenség. Itt szeretném megköszönni alföldi serpa segítőimnek a motorom tengerszint fölé támogatását.

Egy váratlan pillanatban - én már titkon vártam - leértünk egy emberek lakta területre, ahol egy kis pihenéssel egybekötött uzsonnával, próbáltuk rendbe szedni kicsit megtépázott felszerelésünket, azaz lemostuk az indexeket a motoron, már akinek maradt legalább pár darab. Én a bakancsomat is megmostam a patakban, de nem ázott be mikor beleálltam, mert már régen beázott felülről.

Ezt követően már ismert terepen Honctőig meg sem álltunk, egy helyi bevásárló központot jól összesaraztunk ebéd vásárlás ürügyén. Túravezetőnknek köszönöm a szalámit.

Mivel már időben nem fért bele több erre a napra, így elindultunk egy igen szép szerpentines aszfalton a Maros völgye irányába, de mire kiértünk volna a másik oldalt, egy váratlan fordulattal ismét saras terepen találtam magam.  A váratlan fordulat meglepte a motoromat is, felfordult, de Robi segített gumira tenni mert már a csuklóm kezdte feladni a szolgálatot, hiába ez a sok irodai tollforgatás nem edzi meg.

A főút aszfaltja a csapat egyik legjobbját sem kímélte, egy jobbos kanyarban a terep  slick gumi megadta magát, így egy verseny körülményeket és időt megszégyenítve gyors gumicserét követően folytattuk utunkat.

Tekintettel arra, hogy nekem még a hétvégére szőlőmetszés is be volt ütemezve, Ópáloson elbúcsúztam a csapattól.

Nagyon jól éreztem magam, (főleg mikor más tolta a motorom), köszönöm még egyszer a szervezőnek és a csapatnak a segítséget ami sockban hozzájárult ahhoz hogy végig veletek lehettem.

üdv agy

 

 

Fényképeket itt találsz (Köszönjük Mati!): http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143076926&t=9118599&openwith=1

 

Vágottan:

 

Vágatlanul:

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés