Main menu
Nincsenek események

Köszönöm mindenkinek a kulturált viselkedést. Remélhetőleg hazafelé is marad még belőle. :)

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

 

 

 

Bemelegítőnek nézzük, hogyan HCC-znek a bálnák...

 

Ha van egy-két jó képed, videód, akkor azt oszd meg velünk is!

Egy-egy kis fogalmazványnak is örülnénk... a nagyobbakért, meg ölni tudnánk. :)

Mindenesetre köszönöm a részt vevőknek a megjelenést, a szervezésben segítőknek a segítést!

BUÉK!!

Így látta Tibi barátunk

A Mopedrally-k és a 2016-os Erdélyi Mopedtúra után év végére jutott még egy laza kis levezetés, melyre idén végre sikerült is eljutnom.

A kiírásból tudtam, hogy nem megyünk sokat, sejtettem, hogy bandázás lesz, de azt nem hittem volna, hogy a kitűzött távot sem tesszük meg. (Mondjuk az a kb 30 km is bőven elég volt)

250-es szöcskével terveztem menni, de láttam, hogy az ismerősök „mopedekkel” támadnak és Taki is ezt preferálja, így én is felmálháztam hűséges kis Hondámat és kora reggel nekiindultam a 100 km-es útnak a rajtig. A várakozásoknak megfelelően ez volt az egész túra legkeményebb része, 3-szor álltam meg a -7-8 fokban és tisztességesen átfáztak. A rajtot könnyen megtaláltam, a forró tea pedig elfeledtette az eddigi szenvedéseket. Ezúton is köszi Sanyi!  :)

10 óra után a mopedes szekció elsőként startolt, rögtön bementünk az erdőbe és jó kis elhagyott helyeken próbáltuk átfűzni a kis gépeket. Már itt tudtam, hogy jó volt a motorválasztás, könnyen haladtunk és hirtelen már nem is fáztam, sőt. :)

 A rajt után nem sokkal szembesültünk azzal, hogy Taki Simsonjának teljesen más elképzelései vannak a túráról, mint a lovasának. Ennek először gyújtás oldalon majd pár száz méterrel később üzemanyag ellátás oldalon is hangot adott. Egy új gyertya, egy kis karbi takarítás és persze ezernyi poén után széles vigyorral vártuk, hogy meddig jutunk.

Itt egy hosszabb szakasz következett, jó kis homokos utakkal, majd ismét erdőben, fák között szlalomoztunk egész az első pihenőig, ahol is esedékessé vált Taki Simsonjának teljes revíziója. Valami kuplung kosár problémára fogta a dolgot, de szerintem csak az időszakos olajcserét szerette volna valakivel megcsináltatni, mivel a motorban lévő vajas nutellát már végképp ideje volt leengedni. J Megjegyzem, azon túl, hogy minden nemű környezetvédelmi területet szigorúan elkerültünk, a fáradt olaj is flakonba lett leengedve, amit természetesen nem hagytunk ott.

Tulajdonképpen a javítás volt a túra egyik fő közösségi eseménye, mivel jó magyar szokás szerint szinte mindenki kivette a részét belőle. István a rutinos szerelő dolgozott, Taki támasztotta (na jó, szakszerűen fogta) a motort, Sanyi olajért indult. A köréjük gyűlt seregnyi ember pedig magyarázott és szúrós poénokkal szórakoztatta őket és/vagy fényképezett, videózott. Ahogy kell. :)

Ami külön tetszett, hogy nem volt olyan szerszám, amit egy percen belül valaki elő ne varázsolt volna. Megnyugtató volt ilyen felkészült csapattal motorozni.

A revízió után hullámvasutaztunk egyet, majd szép erdők, mezők és sok homok legyűrése után következett a homokbánya, ahol mindenki megmutathatta, hogy mit tud. Mi például kitűnően le tudtuk támasztani a kismotorokat és jót tudtunk beszélgetni. :)

Igaz, a korábban hatalmas hangerővel guruló komolyabb gépek 90%-a is inkább pihent és csak néhány vállalkozó ostromolta a meredélyeket, elég változó sikerrel. Nehéz terep volt mély homokkal és sok nyomvályúval, szép egészségeseket lehetett esni. Itt kell megemlítenem Krisztiánt, aki az 50-es Honda enduróval sokadik próbálkozásra, de csak feljutott. Taps lett a jutalma, tényleg szép teljesítmény volt.

Elszaladt az idő, így az eredeti nyomvonalon visszaindultunk és tervezett track további részét nem jártuk be. Mivel családi programra voltam hivatalos, ezért a záró ebéd izgalmairól nem tudok beszámolni.

Összességében emlékezetes nap, méltó évzárás volt sok nevetéssel és technikás motorozással. Köszönjük szépen a szervezést, máskor is megyek!

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés