Main menu
Nincsenek események

Az eset úgy esett, hogy már megint nem volt hajlandó senki útra kelni.
Hideg van... esni fog... nincs elégé meleg... már téliesítettük a motorokat... - jöttek a jobbnál jobb kifogások. Csak így négyszemközt: biztos, hogy jó társaságba vagyok én? Biztos, hogy ez a helyes - endurós - hozzáállás? Vagy csak fogadjuk el, hogy ha valami nem tisztán kör, akkor az már rossz? Áh... öreg vagyok én már a mai fiatalokhoz.

De a lényeg: Joci természetesen ismét lelkesen jelentkezett - azzal a kikötéssel, hogy nem megyünk túl durvát (meg is ígértem neki, hogy lehetőleg úton...), mert múltkor esett egy hatalmasat és a csuklója még nem az igazi. Pl. nem tud állva motorozni, mert az túlságosan igénybe veszi. Még egy lelkes makói srác is jött volna - de végül neki is valami közbejött. Így aztán szombat hajnalban lelkesen pakolta a két főből álló tömeg a motorokat a futóra... Hej, de hányan, de hányan elmondják, hogy ők is milyen szívesen jönnének... hol vannak a magyar legények? Hol marad a magyar virtus?

A célterületre megérkezve - 9:40 környékén már-már indulásra készen - még a nap is ránk mosolygott. De nem dőltünk be neki, azért a kabátokat csak felvettük. ;)

A hegyre felvivő zergeösvényt csak távolról néztük meg és egy kevésbé meredek, járhatóbb úton jutottunk fel a gerincre. Ez a pár kilométer pont alkalmas volt arra, hogy észrevegyük: az utat vastag, nyálkás sárréteg borítja. A Szerbiát aszfalton megjárt gumiszettem már rég túl volt a használhatóság határán - az enduros ősökre már csak az oldalán meredező bütykök emlékeztettek.

Nem kezdtünk keményen. Öregek vagyunk és kopottak... kell a bemelegítés. Két-három kilométert gurultunk az erdei utakon, amikor is úgy döntöttem, hogy idő van! Irány az erdő, a járatlan út.

A folyamatos esőzéstől felázott avarnak, az avar alatt álnokul megbújó - a nedvességtől iszonyat sikamlós - ágaknak köszönhetően elég hamar elértük az üzemi hőmérsékletünket. Sőt: motoremelgetés közben néha még túl is melegedtünk.

Szép lassan megszoktam a zéró tolóerőt, a csak kanyarba tapadó hátsó kereket - a lendület sok helyen átvitt. Hogy közbe mit csinált Joci? Hát gondolom próbálta túlélni...

Még 11 óra is alig múlt, amikor az egyik nagyon agyagos és középütt teljesen leszakadt feljárón felfelé rongyolva, kb. 200 m embertelen küzdelem után kénytelen voltam konstatálni, hogy bizony ide kevés lett a lendület. Még fél úton sem jártam, amikor lecsúsztam a keréknyomok közt középütt, a lezúduló víz által kivájt "szakadékba". A mögöttem jövő Joci így kénytelen volt megállni - hiszen elálltam az utat. Állás közben vette észre, hogy a példásan meredező bütykei sem tudnak ellenállnia mélység csábításának és szép lassan ő is belecsúszott a vájatba. Jól be is szorult a lába - segítségért könyörgött. Morogva zárta a el a csapot, eldöntöttem a motort és lecsúsztam hozzá... már-már oda is értem, amikor jelezte, hogy már nem kér belőlem - megoldotta. Kívántam neki szépeket és terepfokozatban visszamásztam a mocimhoz.

 

Ügyesen megfordítottuk a motorokat és elkezdtünk leereszkedni. Joci ért le először, én valahol félúton elakadtam valamibe. Lent közben Joci szépen elkezdte az esés utáni XR650-élterekeltési ceremóniát. Ez abból állt, hogy alaposan megszellőzteti a motort, majd próbálja indítani... Szellőztet-szellőztet-szellőztet-szellőztet-szellőztet, majd dekompresszor kar vissza, félgáz és rúg... és semmi. Már épp kezdtem elővenni a fényképező gépem, hogy megint bizonyítékot gyűjtsek arra, hogy miért nem megyünk terepmotorozni csak berúgókaros enduróval.... Amikor is megláttam a fényt az éjszakába.

Először nem hittem a szememnek: Joci bal lábánál elkezdett égni a talaj...

- ÉG A A MOTOROD! - kiáltok neki... Joci szét néz és nem lát semmit. Tovább szellőztet.

- ÉG A MOTOOROOOOODDDD! - órdítom és kezdem eldobni a Betát, hogy menjek oltani. Joci előbb azt hittem, hogy a kipufogója füstől, majd a lábát nyaldosó lángok hőhatását észlelve tudatosul benne, hogy itt gáz van. Nagy gáz. Ugrik le a motorról - a nagy kapkodásba el is dönti azt - a karbiból kifolyó benzin újabb lendületet ad a támadóknak.

- Mit tegyünk - mit tegyünk? - kérdi... látszik rajta, hogy bármit tenne, de mit??? Tűzoltó sehol... Dobáljunk rá homokot! - javaslom és markoljuk az saras, apró kavicsos homokot az egyre jobban lángoló gépre... Nem nevezném magunkat túl hatékonyan - az XR egyre jobban ég. Látszik Jocin, hogy kezdi feladni. A fájó csuklója is akadályozza a saras föld markolásába.

Arrébb kéne vinni - mondja. Tény, hogy leginkább a motor alatt kifolyt benzin ég... de ki meri megfogni a lángok által nyaldosott gépet. Tele a tanki, bármikor robbanhat. És akkor kicsit mintha csitulna - gyorsan felállítom. Most a másik oldalt kap lángra - dobáljuk keményen a saras földet és végre elalszik... Túléltük.

Joci a közeli patakból hoz vizet, azzal hűti az elemeket és takarítja a ráhányt sártól. Kezdünk megnyugodni...

Szétkapjuk a motort. A tankot levéve látjuk a tűz pusztítását. A karbiról induló összes gumi szellőző cső szarrá égve... egyiknél-másiknál még azt sem látni, hogy honnan indult eredendően... De ezenkívül nagyobb bajt nem látunk. Talán még a gázbovden borítása veszett oda... Megmozgatjuk a gázt, kicsit akad, de alapvetően működik.

Az elégett levegőző csöveket visszább vágjuk, a megrövidült csöveket próbáljuk máshol elvezetni... ekkor tűnik fel, hogy az egyik karbiról hiányzik egy csöcs. A helyén egy luk tátong a karbi oldalán. Az elégett szellőzők egyikének a végében megtaláljuk a letört csődarabot. Opsz. Ezt hogyan fogjuk pótolni?

Jocinál van gyurma. De nem merjük betömni, mert a nyílás alatt látszik, hogy egy szűk rés visz felfelé - félő, hogy eltömítjük. Aztán eszünkbe jut, hogy tegyünk rá szigetelő szalagot és csak utána a gyurmát, így az nem tud bejutni a résen... Ok. Persze, így a csövet nem tudjuk visszarakni, de sima szellőzőnek tűnt - talán nélküle is működni fog. A szigszalag olyan jól áll, hogy a gyurmát már rá se rakjuk.

KÉSZ.

Joci próbál indítani... és elsőre indul.

Meg vagyunk mentve és még dél is csak alig múlt... Mehetünk tovább motorozni. Megyünk.

A következő feljáró felénél leáll a kis Beta. Joci dönget utánam. Próbálok félre húzódni, hogy nehogy megismételjük az előző esetet... Akadozó, prüszkölő motorral megy el mellettem... Hallatszik, hogy nem tud kipörögni a 650, de nagy köbcenti így is feljuttatja...

Én kinyitom a benzincsapot... mert persze, hogy elfelejtettem... Próbálok elindulni, de nagyon meredek, reménytelen. Visszagurulok és nekifutok újra. A csúcson Joci vár.

- Nem működik a gyorsító - mondja... - menjünk óvatosabban.

Megyünk. Óvatosan. Pont az első meredélyig... itt ismét megakadunk. Nagyon prüszköl az XR.

- Valamiből keveset kap - mondja Joci...

- Vagy túl sokat - mondom én...

Joci erre visszanyomja a szívatót és az élet újra kerek...

Nagyon jót motoroztunk a nap hátralévő részébe. Szép helyeken voltunk, jól elfáradtunk.

A kocsihoz érve már Joci is megbocsájtja az XR előző eltévelyedését - még sem adja el.

UFF - úgy legyen, mert már alig találni legényt a gáton!

A youtube-os videón látható tűzet videó effektként raktam oda - mert ugye ott és akkor a kisebb gondunk is nagyobb volt a kamerázásnál... De ilyesmi volt, csak hangosabb és durvább.

 

Első köbe:

http://www.sportmotor.hu/motoros_videok/enduro/eges-122950

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés