Main menu
Nincsenek események

Hosszas vívódás és megannyi csodálatos kaland után idén csak megváltam a kis DR250-től. Mivel az általam szervezett endurós túrák egyre közeledtek és a triálmotor túrásítására tett kíséletem sem végződött túl fényesen, úgy döntöttem, hogy csak venni kellene valami könnyű és alacsony endurót.

Mivel nem ma kezdtük az endurózást ezért az alapokkal tisztába voltunk. Ha könnyű és enduró akkor az 2t... Jó - de a 2t fogyasztását nem bizots, hogy egy-egy hosszabb túrán ki tudtam volna elégíteni. Egy-egy egy napos túrára oké - sőt: valószínűleg ő a nyerő. De egy több száz kilométeres endurózásra már nem biztos. Így aztán elvetettem.

Jöhettek a 4t-k. Ezek között vita nélkül a KTM-ek jöhettek csak szóba. Sajnos az elszabadult árak miatt (mivel túrázni is szeretnék, így a rendszám alapdolog) nagyon zsebbe nyúlósnak tűnt a dolog. Ekkor kezdtem a 4t-s triálom túrásításában gondolkodni... Aztán végül a KTM-ek a himbarendszer hiányából adódó ültetési nehézségek miatt estek ki a versenyből. Sajnos a 170 cm-es magasságomhoz, genetikailag tömszli lábakat kaptam, így esélyem sem lett volna leérni egy ilyen motorról.

 

Most kezdtem igazán benni, hogy eladtam a 250-es-t.

Közben a neten ráakadtam egy Beta Alp 4.0-ra, amiben összesen 1400 km volt - szinte patika állapotban. Persze egy kisebb esés nyomait azért magán viselve... Sokat és hosszan alkudoztunk, de végül elfogadható áron sikerült megszerezni.

Elsőkörben kicsit családós volt a gyártó cég által triálendurónak aposztrofált motor. A feltankolt tömege 140 kg... De legalább nem üzemórás... ;) Az ülés magassága 87 cm - de valahogy mégis magasabbnak éreztem mint a kis dokit.  Az üzemanyagtankja nagyon szépen és ügyesen be van lógatva az ülés alá, így a több mint 10 literes tartály alig foglal helyet. Ügyes. Országúton eredeti lánkerekekkel nekem 130 km/h-t ment max-ra - ha ez érdekel valakit. Elvileg a megbízhatóságáról híres suzuki dr350-es blok van beleszerelve. De érdekesség képpen 6-os váltóval. Az olajtartályként is funkcionáló váz egyben olajhűtő szerepet is betölt.

Robi barátom kapta meg a feladatot: faragjon ebből a gépből egy használható terepgépet. Sok-sok tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elsőkörben lecsupaszítjuk (hátha még sem jön be, mint enduró és akkor eladásnál sokat számít a sértetlen idom szett...). A lecsupaszítás nem is volt túl nagy dolog, mert a gyári, sérülékeny fejidom és műszerfal levétele után már csak a tank oldalál lévő lepkéket és az oldalidomokat kellett leszedni... de a lámpafejen kívül a többieket nem is kellett pótolni, hiszen olyan kicsit, keskenyek voltak, hogy a hiányukat csak a vájtszeműek veszik észre. A lámpát meg egy polisport E-s lámpával pótoltuk. A kormányt kicsit megemeltük - ez kellett a telószárak beengedéséhez és hosszabb távon tervezzük majd valami használhatóbb kormány vásárlását is. Sajnos a farokidom tartó szerepet tölt be az ülés rögzítésében, így az maradt. Kapott két 6days abroncsot és már kész is...

A vetkőztetés után jött az ültetés: az hátsó rugóstag előfeszítését a legkisebbre állítottuk, az első telószárakat pedig 15mm-rel fentebb engedtük. Ennek és a gyárinál kicsit alacsonyabb krosszguminak köszönhetően most már simán, teletalppal leértem a motorról.

Utoljára a nagy tömegből adódó lomhaságát orvosoltuk egy első 13-as lánckerékkel (a gyári 15-ös volt). Nem lett egy aszfalt szaggató, de érezhetően jobban reagált a gázra. Lehet, hogy a 12-ast is kipróbálom még rajta?

Így átalakítva - Gáborral és Robival nekivágtunk a román hegyeknek - próba körnek szánva. Úgy terveztük, hogy ha nagyon nem megy, akkor utakon, ha okés, akkor terepen...

A célterületen hatalmas tócsák fogadtak - tegnap nagy vihar volt. A saras uttól kicsit tartottam, de igen hamar rájöttem, hogy az orrnehézség miatt kicsit meg-megcsúszó elsőkerék kivételével semmi gond nincs. A motor trakciója példás. Hegynek fölfelé észre sem veszed a tömegét - és végig jó a tapadása. Nem kapar - simán tól. Imádtam.

Egyre komolyabb helyekre merészkedtünk, egyre veszélyesebb dolgokat csináltunk meg. Gábor az EXC-vel bepótolta az október óta húzódó esésadagját - de nagyon élvezte... Volt egy-két olyan feljáró, amiket a kis dokival tuti, hogy nem tudtam volna megcsinálni egy gázzal - a betával nem volt gond.

Már épp kezdtem figyorogni, amikor az egyik feljáró tetején kis bizonytalanságot éreztem a hátsó traktusban. Megállok - tök lapos kerék. Az egyik oldalról már az abroncsról is leugorva (szerencsére befelé...). Mivel pont 1 óra körül jártunk, azért a probléma feltérképzése helyett inkább megebédeltünk.

Sajnos igen rövid időn belül kiderült, hogy a Betához adott szerszámkészlet mindenre alkalmas csak a Beta szerelésére nem... Miközben ezen rágódtunk (a kerékkulcs nem fért oda a kerékanyához), kicsit kifeszítve a gumit láthatóvá tettem a szelep környékét és bizony lászott: ez szelepszakadás. Akkora folt nem volt nálunk, amivel ezt tudtuk volna orvosolni. A szelep áthelyezéséhez meg vágóeszközt nem hoztunk. Pót belső - hát az meg mi?

Így aztán úgy döntöttünk, hogy a fiúk tovább folytatják az utat, én meg megpróbálok gyalog, tólva valahogy visszavergődni egy járhatóbb útra és aztán meg lesz valahogy. Majd este 5-6 között összecsörgünk, hogy ki mire jutott...

Taki tolja a Betát... persze a járó motorral, sebességbe mert amúgy elég nehéz lett volna mozgatni a defektes kereket. Nagy nehezen leereszkedtem a hegyről, át az alatta futó patakon és vért ízadva fel annak a partján... Útra értem... nem túl jártas, de jó irányba vivőre. Pár métert még toltam a motort, amikor úgy gondoltam, hogy csak kipróbálom milyen lenne ha ráülnék. Teljesen előre ültem, rá a tankra... Szép lassan haladtam, kettes alapjárat... kicsit szaladgált a hátulja, de nem kopogott, nem verte az abroncsot.

Végül több mint 30 km-t tettem meg így, amikor is visszaértam a kocsihoz - nem volt gond. Egyszer sem koppantottam meg a felnit.

Amíg a fiúkra vártam eleredt az eső - az eső csitultával a srácok is megjelentek. Szarazon. A közeli beton bunkerbe húztak meg magukat. Felpakoltunk és hazajöttünk.

Van egy enduróm. Egy jó enduróm...

Videó: