Main menu
Nincsenek események

Ne is monnyad! Ma olyan sekszujális élményben volt részem, mint még soha. Egyszerre vagy húsz nőstény szítta a cerkám, na de ne szaladjunk ennyire előre, hozzátok a sört elmondom, hogy hoztam el a sert.

Szóval tennap előkergült az én Norbim, és aszongya, hogy ma lenne egy menése ide a környékre, ha ráérek véletlenségből, szívesen levist a motorért. Mondom neki, persze az szupi, ennél már csak az lett volna jobb, ha a Tibit maszírozhatom hátulról egész Ócsáig, de belátom, nekem sem sikerülhet mindig minden...

Szóval Norbi jött és mentünk. Ott állt a kicsike, mint egy csodaszép jelenés a szalon kirakatában. Simi meg minden, megcsodáltam az új karboncsodákat a tankon, meghallgattam, mi mindent meg tett a Norbink, hogy isméjt a régi fényében tündökölhessen a paripa, egyszóval ilyesmi. Utána előkerült egy papiros is tele számokkal, az nem tetszett annyira, de hát az élet nem egy habos torta ugye...
Szóval végül eljött a búcsú pillanata. Szép és kedves szavakkal, jókívánságokkal illettük egymást, a családot és miegymást, majd útra keltem.



Megyek-mendegélek, mígnem egyszer csak elértem Bugyi határába. Tiszta volt a motor, enni lehetett volna róla, a leömlőkről akár rántottát is vagy egy jó sztéket, de ez most mindegy. Lényeg, hogy ragyogott a muci, mint a Salamon töke, és mégis úgy határoztam, hogy csak benézek a bányákba kicsit bandázni. Jó idő volt, sütött a nap, nem fáztam, miért is ne? Mentünk hát. Össze-vissza kavirnyáltam, mígnem ráleltem egy csodásan tiszta vízű kis tavacskára. Qruttyoltak a békák, zsenge szellőben hajladozott a parti nád, kellemesen bizsergető zsöngással búgott felettünk a nagyfeszültségű távvezeték megannyi kilowattal, egyszóval mint a paradicsomban, úgy éreztem magam. Le is hánytam a csizmámat pedig nem is ittam. Meg az inget-gatyát is, és egy kellemesen hűsítő mártózás után felkötöttem az útilaput. Mit látok hirtelen? Kigyulladt a tartalék lámpa! Na mondok, ennek a fele se répa, 40-50 kilcsi és megállunk ha nem teszek valamit izibe! Gondolkodtam egy az ismeretlenbe vezető földút lehetőségén de végül, talán Isteni sugallatra úgy döntöttem, hogy jobb a békesség, vissza az aszfaltra és irány a Ráckevei kút. No, alighogy elértem az aszfaltot, a motor elkezdett dadogni, pöfögött-röfögött, leállta az egyik gázturbina majd kisvártatva a másik is. Mit tehettem, siklórepülésre vettem a figurát, és gurultam amíg lehetett. De még a SER-ből is elfogy egyszer a lendület, tudjátok gravitáció, meg súrlódás, széles mellem kasán a menetszél, egyszóval csupa olyan dolog, ami ellen hajtás kellene. De ez hibádzott. Na, ekkor örültem csak igazán, hogy nem a susnyásban ért ez a szégyen! Nézem hol vagyok? Látszott a Bugyi templom tornya, olyan nagy gond nem lehet ha tolni kell odáig, bár nem volt hideg és természetesen egy korty vizem sem volt okosan... Na, lecsavarodtam hát a sánta táltos nyergíbül, oszt nézem mi lelte szegény párát? Hát a benyacsapok nyitva, a szűrőben látszik a takony, tankban is lötykörészik valami. Olyan volt, mintha kifogyott volna, de az nem lehet, mert csak 4 km-t jelzett tartalékra állás óta a műszer ez meg alsóhangon elmegy 40-et bármikor így... Érti a teve! Na, mit volt mit tenni, hívom a Norbit, hogy miként jártam pórul. Csak csodálkozott, hogy hát ők pedig lepróbáltak mindent és jó volt. Mondom nekem is. Eddig. Na jó, hol vagyok? Mondom neki hol. De mondom, bizti ami ziher, hozzá má egy kis taknyot is, hátha... Na, szerencsére Ócsa közel volt, Norbink hamar meg is gyött. Benya be, pöcc-röff! Fasza! Néztem, mint a birka. Mutatom, hogy 4-et mutat a tartalék számláló, hogy lehet, hogy megállt? Hát ott ezt nem tudtuk megfejteni, lényeg, hogy megy a vas. Csók-puszi újra, irány Bugyin a kút. Meg is töltöttem ahogy illik. Na, onnan mint a schaffhausen, ment mint akit kergetnek. Volt aszfalt, lementem Ráckevére, onnan tovább a sziget csücske felé. Nyúztam mély homokban, le-fel mindenhol, járattam egyhelyben is itt-ott 400 fokban, egyszóval teszteltem minden helyzetben. Semmi gond.

  

A Duna árterét csodálgattam több helyen is menet közben, míg elértem egy helyet, ahol egy jó széles földút visz le a gátról a partig. Na egy konkrétan viziút volt még most is, max csónakkal lett volna járható. Akkora belvizek vannak még most is, hogy komplett kis tórendszereknek tűnnek. Ehhez 50 fok és brutál mocsárszag. Sáska hadak hegedülnek, béka hadak fuvoláznak. No, ha már fuvola, mondom kidobom a gyíkot, és leeresztem a fáradtsört. Nem untatnék senkit a sexuális életemmel, de itt történt meg az ominózus eset velem így deresedő halántékkal életemben először. Alig, hogy kihaéásztam a cuccot és rákészülök az akcióra, egy akkora szúnyogfelhő terített be, hogy ilyet még nem pipáltam. Ennyi kiéhezett rohadék vérszittya szuka még sosem vetette rám magát. Minden porcikámra ami elérhető volt, így ugye hát oda is, jutott egy marék rohadék belőlük. Ugye a dilemma fennállt: Hugyozva eltegyem, vagy várjam meg míg végzek, de akkor ugye egyéb zűr várható. Hát én a köztes utat választottam, és szét is szívták, meg kicsit be is hugyoztam. Fasza! Konkrétan sikítva menekültem előlük, valami iszonyat volt, de tényleg! Aki ilyen nem élt az nem is tudja elképzelni milyen egy ilyen felhőbe atom izzadtam pelecuppanni... Na, most itthon meg majd magyarázhatom, miért vakarom egész nap a répát... Is. Szóval miután megmenekültem, lendületesen folytattam utam a gáton az M0 irányába. Még felköhögtem meg kitüsszögtem néhány férget, de több inzultus (lévén lassítani is csak kicsit voltam hajlandó itt-ott) már nem ért. Sok helyen még a gát mellett volt a víz és látszott milyen magasan tetőzött. Döbbenet! Szerintem az ártér 80%-a idén kuka nekünk... Tökölnél még kint voltak a zsákok és a gépek. A komphoz vezető aszfaltút full víz alatt most is. Halásznál a krosszpálya maradéka még víz alatt volt, na, tényleg brutál víz volt arra az látszik.


Innen már szépen elkavartam erdőzni, lévén az a teszt még hiányzott, meg ott árnyék is van ugye. Ott is eltöltöttem néni időt (persze csak sétálgattam), de végül elérkezettnek láttam az időt, hogy hazatérjek és begyűjtsem a jól megérdemelt sörutánpótlást. Meg is indultam hát. Már majd haza értem, amikor egy lámpánál induláskor leböffent a cucc. Volt egy asszem vmi régebbi túra böbmis pofa, aki illemtudóan beállt a kocsik közés a sorba. Na őt kikerültem és a sor elé álltam. Még jött egy robogós is. Na, szóval lámpa váltott, mindenki elindult és meg nem. Persze, mint rutinos lefulladósnak, fél másodperc volt az elindulás, de a bömbis csávó még biztosan most is röhög a köcsög kátéjemesen :) Utolértem a robogóst, majd egy kövér gázzal el a tetthelyről. Illetve kövér gázzal akartam, de a motor nem. Megint ugyanaz a hörgés, röfögés-pöfögés. Na mondom ez így gyufa lesz... Azért onnan már hazahozott így, de a fejem nem csak a melegtől volt lila... Na, itthon vagyok. Megittam vagy két lityi lötyit gyorsba, utánna vettem is a távbeszélőt és hívom a Norbim. Hát azt sütöttük ki végezetül, hogy valszeg a jó vákuumos cucc a ludas, mert ahogy a benya szint a karbik alá megy, megáll a vas. Nem tudom, hogy álmodtam-e, de mintha az AT esetében is lett volna ilyen... Na mindegy. Holnap rátöltök taknyot, és ha megint harapik, akkor kiqrom ezt a svéd cuccot, és jöhet vissza a japcsi áramos. Akkor legalább 30 ezerig megint nyugi van. Hát így telt a mai nap kedveskéim, nektek meg jó pihenést! :)

Zsore