Main menu
Nincsenek események

Ez történt Mistrál szerint:

Taki a szokásához híven szombaton felhívott indulás előtt negyedórával: lenne kedvem elcsavarogni Ladánybenére?
Nem is kellett sokáig a kifogásokat keresni, már soroltam is csípőből az ellenérveimet több percen keresztül - és HOLNAP 9-re ott vagyok!
5 perc múlva már kint is volt a tenerés faliújságon a kiírás. Gyors telefon Szattisnak is, nincs apelláta :-)
A Tenere nagyjavításon, így hát marad a "kis" 400-as. Kis csomagolás, esőruha, szerszámok, tartalék belsők, kaja, tankolás, gps. Reggel beöltözés, izgalom, integetés, gázfröccs, GO!
Nédda, Taki jön a vasútnál szembe! Kitaláltam, hogy tankolni megy - integettünk aztán mentem a többiekhez parolázni. Regal és Szattis már ott voltak, köszöngetés és megjött a vezetőnk is és indulás. Átbújtunk a mihálytelki vasúti híd alatt - miután megvártuk a ktm-et...
Volt sár is, de nem vészes, átvágtunk az 5-ös úton, neki a homoknak - ami kitarott még vagy 200 km-en és 8 órán keresztül :-) Gyorsan odaértünk a domaszéki útra - ahol újra megvártuk a ktm-et :-) (talán tankolni volt vagymi...) Itt még szépek, tiszták és üdék voltak a motorok és mi is.
Aztán jött szembe a homok. Meg a homok. És még homokon is mentünk... Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy én vagyok leghátul. Eszembe jutott a csapat-motorozás második-harmadik ökölszabálya: (az első ugye az, hogy a vezető megy elől), szóval, hogy a legjobb motorosnak kell zárnia hátul, mert ott a legnehezebb menni - így hát megnyugodtam, hogy a többi "gyík" nem vállalta ezt a megtisztelő szerepet és engem tüntettek ki vele :-) Emiatt nem is csoda, hogy sokszor van a track-ben 70-80-as sebesség... És nem értem utol őket!


Pár rész ismerős volt innen-onnan - és egyszercsak kilyukadtunk "Rudó homokdombján" - amit én onnan neveztem el, hogy vele voltam itt először. Kicsit fújtattunk, kajáltunk (itt derült ki, hogy a kétliteres vizemet elhagytam vhol menetközben :-) - aztán kedvet kaptam egy kicsit föl-le-t játszani és gurultam pár kört. Eljárt az idő, gyerünk tovább! Ballagunk szépen lassan a dobokon keresztbe' - amikor egy púp mögött egyszercsak nem volt tovább föld - kb egy méter mélyen bevágódott út állta utam keresztbe - de a mélysége is csak akkor derült ki teljesen, amikor az első kerék eltűnt és csak nem akart talajt fogni-érni sehogyse... :-(
Szerencsére puha homok volt, azonban a motor kb 55 fokos szögben állt az első kerekén és a jobb oldalával egy elkorhadt fatörzsnek szorította a lábamat. A lábfejem mozgott rendesen, kikandikált alul - de kihúzni nem lehetett, mert ezen álltam, a másik a levegőben :-) Regal addigra legyűrte valahogy a fel-feltörő röhögését szorult (és béna) helyzetemet látva, és megbillentette a motort, hogy ki tudjak kecmeregni. Első gondolatom a fénykép volt természetesen - amin a "diadalittas hondás legyűri a Yamahát a kunsági tajgetoszról"... AZtán közös erővel leengedtük a moci hátsó kerekét is a "szakadékba" és tűztünk a többiek után.
Az 53-asra kiérve a perzekútorok éppen vegzáltak egy sofőrt, aki belefutott a trafiba a kihalt úton. Jól megnézték a marcona mosdatlan motoros martalócokat amint kibújtunk a földútról mellettük - és 100m aszfalt után már újra a homokban voltunk. Itt az egyik szőlős parcella végében vitt az út (út?? Attól messze volt...) jó agyagos-sáros-homok - én meg béna fejjel húztam 1 kövéret. Ennek meg is lett a kétes értékű eredménye, mert elúszott az eleje... ROnya úgy kommentálta később a képet, hogy "ő is a kormányvéggel szokta megmérni, hogy milyen mély is a sár..."
Valahogy sikerült "rendesen" talajt fogni, megúsztam a teljes-ruhás sarat-fogást. Az első dolog természetesen itt is a fénykép volt, aztán a moci felállítása - valahol itt ért vissza értem Regal - aki így éppen látta, hogy amint emelem fel a vasat, a sárban becsúszott a lában a motor alá, a moci meg visszadőlt - immár rám... Erre már dobtam egy szép hátast a dágványba :-( SIkerült kikecmeregni egyedül - mert Regal le sem tudott szállni a motorról a röhögéstől megint... :-))
A többiek 100 méterről drukkoltak és amikor Taki meglátta az "erősen használt" kinézetű motort, egyből előkapta az apparátot: "esemény van/volt!" címen :-) Mivel érdekesen állt a villa a kefnikben és nem messze volt két beton-oszlop, elgurultam visszacsavarni a cuccost. 2 perc, siker, mehetünk tovább!
Homok, homok, téptünk - főleg én a végén... Bizonyos lett bennem, hogy a 400-as alattam nagyon izgága a homokban - a tenere a nagyobb önsúlyával valahogy stabilabbnak tűnt. Egy keresztúton jó mély nyomok - de vmi olyan volt, mintha ott fordult volna meg vki. Nem tudom mi történt, de elkezdezz csóválni a motor hátulja, jobbra-balra-jobbra - én már landolási helyet kerestem, de vmi mégis fent tartott. És meleget éreztem a gatyában :-))
Egy-két km múlva újabb kényszerpihenő - az úri közönség persze már kitalálhatta, hogy megint a ktm miatt :-)) Egyszerű mint a faék - kifogyott a benyából. 130-150 km után. WTF? Pedig de... Nálam volt edény, a Honda volt a tanker - és három km-re volt a kút Orgoványon. Ahogy begurultunk a kúthoz - a kis xt is leállt... Tartalék és már be is tudtam állni a kúthoz :-)
Vigyetek pénzikét, Orgoványon nincs bankkártyás fizetés! Tűzés tovább, fogynak a kilométerek, telik az idő - mégpedig rendesen :-( Pár említésre méltó dolog: megyünk, megyünk, mendegélünk - amikor úgy "svejkesen" - egyszercsak rádöbbentünk, hogy mi bizony eltévedtünk! Ill nem is egészen megfelelő szó ez ide, mert nem tévedtünk el, csak a vezetőink meglógtak előlünk... A mutató mutatta az utat, a végcél adott volt (10km/10 perc), nem nagyon estünk bele a kétségek mardosó poklába, enduro ez vagymifene, mentünk tovább. Aztán több helyen is felbukkantak a nyomok - akkor mégsem tévedtek el az előttünk menők :-))
A hullámos részt nem lehetett most sem kihagyni - kell hozzá teló "rendesen"... AZtán láttunk három terepjárót, amint ketten próbálnak egy harmadikat kieszkábálni a mélységből :-) Erre mentek már motorosok, hurrá! Kis kacskaringó a zerdőben a cél előtt, a nyomok beszédesek voltak :-)
Megérkeztünk! Köszöngetés, parola, a kicsit megázott cuccok teregetése, paja, pia - kinek mi tetszett.
-
Már erősen délutánba hajlott az idő, amikor összerándult a banda az indulásra - újra neki a homoknak. Szétszakadás esetének fennforgására a következő megállási/találkozási pont a szélmalmi shell kút. (meg a ktm-nek ugye úgyis kell a nafta :-) Szépen odaértünk, nem volt semmi gond. Uccu, tovább a "biciglis" Szöged-Kmét túra vonalán hazafelé (meg tavalyelőtt ősszel mopedekkel is lenyomtuk ugyanezt) És akkor jött szembe az első SÁR. Aztán a második. A harmadik. Aztán már nem is számoltuk :-( Sasszézgattunk, némelyek emelgették is vasakat - ki mélyebbről, ki kevésbé :-) Egy nagy dágvány melletti keskeny sáv kevésnek bizonyult - ebből bizony fürdés leszesz'. Szép lassan becsúsztattam a hátulját - a hátsó lánckerék elmerült... Ment utána az első kerék is. Kis gáz - szerencsére szépen kitolta az E09-es gumi a motort a "vizes" kétméteren. Volt még utána rally a szántáson - erre nem vagyunk büszkék, a szélén mentünk természetesen és csak annyit, amennyit muszály volt. Volt szikes zsombékos - jól eláztatva persze, sok-sok pocsolyával a füvek alatt :-( Újfent megtapasztalhattuk, hogy a 650-es hondi megdőlés után melegen nem jól indul...
Gátérnél már erősen ránk sötétedett - és olyan sár volt előttünk, hogy inkább a "szürke, de büdös csíkot" választottuk. De csak Pálmonostoráig - onnan Taki megint tudott egy "rövidebb utat az erdőn keresztül", és ez nem is tűnt annyira vészesnek mint az előző. Nem is volt, szaladtunk tovább - amíg a sötét utamat nem állta: meg kellett állni letakarítani a lámpát a rárakódott sártól, mert semmit sem láttam már a gyertyafénynél. És lőn világosság! Így már akár 30-ra is fel martem gyorsítani a sötétben - amit súlyosbított az eleredő eső - frankón megállt a plexin, ideális vakon motorozást teremtve: sötétben, ismeretlen TEREPEN, saras-pocsolyás földúton, gyöngyöző vizes plexivel :-( A végén előre engedtem Szattist - hátha ő bátrabb - és a lámpája után mentem (félig felnyitott plexivel...)
Pusztaszeren nem volt apelláta az aszfalt ellen, szépen elbúcsúzkodtunk, eldöntöttük, ez még nem eső (gyk: nem öltözünk be, hanem inkább megyünk...) és uccu! SZépen kocogtunk, ha jött szembe vmi vakító, akkor vissza 50-60-ra (vadveszély!). Sanyifalván már látszott, hogy Röszke körül csapkod néhol a ménkű - és egy kicsit srófoltunk a gázon fölfelé. Regal felkúszott Makó felé a pályára, mi meg az addigra eleredő esőben a Csongrádi-Rókusi sarkon köszöntünk el utoljára egymástól. SZattisnak még volt egy "kalandja" hazafelé a maradék 1 km-en (szerencsére megúszta) - majd megírja ő.
Embörösen kitikkadtam: reggel derült ki, hogy minden porcikám fáj - jó kis évindító volt ez!! :-)
330 km, (ebből 40 lehetett aszfalt, oda 180 homok, vissza 50 föld, 60 km sár)
 

 

Videó: a sportmotoron...

Képek: