Main menu
Nincsenek események

Tartalomjegyzék

Aki belekóstolt már valaha a terepmotorozásba az tudja, hogy az átlagoshoz képest sokkal nagyobb  kihívást jelentő, és az utcaitól teljesen eltérő technikai tudást igénylő műfaj egyik legvonzóbb oldala, a természetben való kötetlen mozgás és a tájban való gyönyörködés. És bizony hol is láthatnánk gyönyörűbb tájat, mint az oly sokunknak kedves Erdélyország hegyei-völgyei között? Alábbi kis túránk ezeken a tájakon vezetett minket.

Néhány alkalommal sikerült már eljutnom Erdélybe ez előtt is, de, mint mindig, most is olyan lelkesen készülődtem, mint ha először mennék oda. Hiszen ez a hazánknál nagyobb terület még ma is sok helyen érintetlen csodaország, olyan természeti adottságokkal amelyekről itthon csak ábrándozhatunk. Motorral meghódítani mindezt pedig olyan élmény, amely újra és újra csodaszámba megy, bármennyit is ismétli az ember. Tudom, sokak fejében megfordul, hogy motorral szétbarmolni ezt a csodás tájat bizony nem szép dolog, de üzenem nekik, hogy egy tisztességes és normális terepmotoros igen kevés kárt tesz a természetben (nem többet, mint egy vadkan), nem hagy maga után szemetet, és mindig szem előtt tartja, hogy a lehető legkultúráltabb és leginkább környezetkímélő módon bonyolódjék a túra. Sokkal több kárt okoz a "helyi" lakosság, akik bizony gátlástalanul pusztítanak mindent ami az útjukba kerül. Tarra vágnak ész nékül sok hektárnyi területeket, munkagépek dzsuváját és töméntelen hulladékot hagyva maguk után, és úgy általánosságban elmondható róluk, hogy a természet tiszteletének fogalmát, még úgy hallomásból sem nagyon ismerik. Mindezek előrebocsátása után következzék hát leírásom érdemi része.

Ha már meguntad, akkor olvad el az Onroad.hu-n fellelhető rövidített veziót, vagy a részletesebb leíráshoz lapozz tovább...

Egy túra, különösen egy a szokásosnál nagyobb kihívást magában hordozó túra, talán legfontosabb alapkövei a résztvevők. Ha a csapat jó, akkor szinte biztosan jó lesz a túra is és ennek az ellenkezője is igaz. Mi, amikor megszerveztük ezt a háromnapos kalandot, igyekeztünk ennek szellemében verbuválni a társaságot, de mivel esetünkben két - egyébként összeszokott stáb - összeboronálásáról volt szó, rejtett magában némi x-faktort a dolog. Mindegy, annál izgalmasabb lesz! Túravezetőnk és fő szervezőnk a Szegedi illetőségű Taki Úr volt, aki rendkívül tapasztalt erdélyjáró és hasonlóan ügyes endúrós, társául pedig ugyancsak Szegedről, egy hasonlóan rutinos sporttársa, Gábor csatlakozott. Mi többiek pedig Budapest környékéről mentünk hárman, a már például az olasz-alpesi túránkon jól öszeszokott Laca,Tomek és Zsore trió. A motorok két típusból (Suzuki DR - Taki,Laca,Tomek és KTM 525EXC - Gábor és jómagam) álltak.

A koncepció egy nagyjából a Zaránd hegységből a Bihar felé vezető útvonal bejárása volt, lehetőleg minél vadregényesebb és útmentesebb vonalon. Kitaláltuk, hogy kisérőautót is szervezünk az útra, hiszen egy ilyen intézmény nagyban megkönnyíti a dolgunkat, lévén nem kell minden ellátmányt cipelnünk árkon-bokron keresztül, hanem csak azt, amire feltétlenül szükség van vagy lehet napközben. Reggel és este az autóval minket kísérő sofőr (Ő volt Robi, kiváló szakácsunk és jól felkészült szervizesünk is, amennyiben szükség lenne a tudására, de nem volt) aki biztosítja a reggelit-vacsorát, és felállított sátrakkal vár bennünket a nap végén, egy előre megbeszélt találkozási ponton.

Először mindkét éjszakát sátrasra terveztük, de végül úgy döntöttünk, hogy a második éjt ágyban, fedél alatt töltjük. Mint később kiderült ezt igen bölcsen tettük.

Tehát eljött a nagy nap. Mi hárman, előző este már lementünk Szegedre, ahol a motorjainkat és a felszerelésünket átadtuk Takinak, hogy ne másnap hajnalban kelljen felcuccolni a futót, mert ez jelentős időveszteséggel járt volna. Egy panzióban aludtunk, és kora reggel, megbeszélt időben jött is értünk a csapat. Mindenki elhelyezkedett az autóban, és irány a határ. Aki volt már arra, tudja, hogy milyen látvány kíséri az utazót, aki nem, annak legyen elég annyi, hogy nagyjából annyi a különbség mínuszban a magyar viszonyokhoz képest, mint amennyivel az osztrák viszonyok jobbak a mienknél. Egyszóval ég és föld. A közlekedési morál gyalázatos, elképesztően gyökér népség mocorog arrafelé. Egy példa: Az Aradot elkerülő kétsávos úton belefutottunk egy arra -Takiék elmondása szerint- rutinszerűen előforduló dugóba. Lépésben araszolgatott a kocsisor előre, hosszú-hosszú perceki álldogálva egy-egy újabb megindulás között. Mi leállított motorral várakoztunk, majd amikor a sor megindult a következő 5-10 méteres csordogálásra, ahelyett, hogy beindítottuk volna, csak simán kézzel előretoltuk a szerelvényt, hisz voltunk rá elegen. Mögöttünk egy nyerges vontató azért, hogy megnyerje ezt az éppen kamionhossznyi helyet, bennünket veszélyeztetve nagy gázzal bevágott elénk, majd satufék, hogy ne verje telibe az előtte már álló sort, nagy nehezen megállt. Persze mögötte még ketten követték a bocskoros bunkót, de ezek már természetesen nem fértek be, és bevallom mi sem nagyon erőltettük, hogy helyet hagyjunk nekik. Az első vadbarom még valahogy befészkelte magát közénk és a kamion közé, de az őt követő marharépának már csak a szembesáv jutott, mivel a sor bezárult és a nyomorult nem tudott hova visszasorolni. Lesütött szemmel ült hát a droid, nyomkodva okos androidját, és remegő pillákkal tűrte, ahogy minden szembejövő szétdudálta az agyát. Volt még néhány vállalkozó szellemű tag, aki amint ez lehetségessé vált, minden helyzetből próbálta előzni a sort mindegy milyen áron, életét kockáztatva pár méternyi előnyért. Igazi internacionális meeting point volt egyébként ez a hely, mert ennyi szedett-vedett, a világ minden tájáról összehordott rendszámot, ilyen kis területen belül életemben nem láttam. Mondom Takinak egy ízben: Nézd, ezek az angolok egy ilyen kotvánnyal jöttek idáig. Röhögött kicsit majd kiokosított, hogy úgy angolok ezek, ahogyan a Lakatos Flórián... Erről ennyit.

No, végül azért csak megérkeztünk sikeresen, a kitűzött indulási pontunkig, amely nem volt más, mint Siria azaz Világos városa. Itt a város határában lepakoltuk a futót, mindenki beöltözött és most már igazából kezdetét vette a kaland.