Main menu
Nincsenek események

(Ha a résztvevők közül valakinek van kedve pár sorban értékelni, leírni a túrát, akkor ne tartsa vissza magár! rhz kukac freemail.hu-ra jöhet.)

Megérkeztünk...

Mivel akárhogy is erőltettük valahogy nem tudtuk magunkat rászánni az egy nappal előbbi, talpon lemenetelre, így aztán már hajnali 6:30-kor ott tobzódtam Boci kapujába. Igyekeztünk gyorsan pakolni, mert az előzetes számítások alapján a reggel 7 órás indulás kb. azt jelentette volna, hogy semmi esélyünk se lesz az időbe megérkezéshez. Igyekezetünket Sada majd félórás késése törte derékbe - nem úgy a jó kedvüneket.

Na, mindegy 7 óra körül csak sikerült kigurulnunk a Huszár utcából. Végig jól haladtunk, a kis Frontéra csak úgy falta a kilómétereket, és ezt bő kis diesel koktéllal öblítette le... Tök jót beszélgettünk - sajnos egy szavára sem emléxem már...

 

Végül 9 előtt 10 perccel fordultunk be a Dabas-Sári közepén álló templom mellett - irány a start, csak előbb valahol meg kell szabadulni a kocsitól. A kicsit előbb érkező Taró elfoglalta a legjobb helyet a főút mellett, de szerencsénkre mi is találtunk egy kellemesen betonozott kis parkolót. Ripsz-ropsz lepkoltunk. Közben folyamatosan jöttek a telefonok - kicsit késünk, de jövünk... Megnyugtattam őket - mi is.

A lényeg a lényeg, egyszercsak ott álltunk a start helyen. Több mint 20 motor, legalább ugyanennyi motoros és egy elszánt terepjáró(s). A quadosok nem jöttek... Mackó ismét a nagy GS-sel jött. Fektibi és Viktor - már összeszokott páros, hozott magával egy-két új arcot is... S itt volt János, a Transalpos - utcai gumival, de kemény elszántsággal a szívében... Laci bá a 250-es Pamperával... Tibiérdről és Lipkala,  Pisti és nővére, Venturával egy öreg 2.5-ös diesel Gaz fedélzetén... Taró a dr-rel, mert az XTZ1200-at már megint tönretette... Derot? ... Nem fogok mindenkit felsorolni, mert az én eszem is véges, de megint itt gyűltek össze az egész ország területéről a legfurább figurák.

Visszafogott tempóban kezdtünk - nem sietünk sehova, és a délelőtti hideg is mellbevágó volt még... Kezdeti lendületünket kb. 1200m megtétele után két hírtelen jött defekt törte ketté... Az egyik KTM hátsó kereke eresztett le - a tulaj úgy döntött, hogy megy haza. Hosszasan próbáltuk meggyőzni arról, hogy egy defekt nem a világ vége, de elégé hajthatatlannak tűnt - valami szelepszakadással akart meggyőzni minket. De mivel a vakszelep ott virított az abroncson, így nem hagytuk magunkat, meggyőzni. Amint elfordult - azonnal kikaptuk a hátsóját és Boci már ki is szedta rakoncátlankodó belsőt. Szelepszakadás...

A másik defekt Laci bá-nak kedveskedett. Nála is szelepszakadás - szerencsére Fektitibinél volt pótbelső. Laci bá berakta a 18-ast, a KTM-nek csak egy 21-es maradt, de valahogy beleerőltették... Sajnos a szerelés végén kiderült, hogy Laci bá Pamperája továbbra is enged - így tőle érzékeny búcsút vettünk és már hasítottuk a teret és az időt, téptünk ezerrel tovább.

Legalább 5 km-t mentünk, amikor is megálltunk újra összevárni a bandát... Erre szükség is volt, mert Mackó GS-e imádta a sarat, oly annyira, hogy a drájver legnagyobb örömére megpróbálta még a kormány végét is összekenni vele... Persze ilyenkor fel is kell őt állítani. Amíg a nagyobbakra vártunk, a környéken bohockodtunk kicsit - csak azért, hogy meg ne fagyjunk... Ahogy befutott a banda és Taró rágyújtott (volna)... - már indultunk is tovább a kb. 800 m-rel arrébb lévő, következő megállóig: egy kellemes kis homokbányáig. Itt nem sokat vártunk hiszen még elfáradni sem volt időnk. Mentünk is tovább, előbb egy szántás szélén, majd utána azonnal egy másik szélén... át az erdőn, a lőtéren... és már meg is érkeztünk az örkényi homokbányához, ahol Rudó (aki talpig férfi mert Pusztamérgesről végig talpon jött le.. és fagyott meg...) már türelmetlenül várt minket. Megpróbált mindenkivel kezet fogni. Azok kezét, akik nagy és meleg kesztyűből húzták elő, hosszasan szorongatta - próbált hőt lopni...

Itt hosszasan elidőztünk, ennek egyik oka az volt, hogy a Gaz-t valahol elveszítettük és a telefonos egyeztetés után itt beszéltük meg a randit. Szóval időnk volt ezerrel - így hatalmas lendülettel vetettük bele megunkat a homoktengerbe. Nagyon kellemes látvány volt a sok-sok enduró, ahogy próbál pár méter gurulni a szügyig érő homokba... kisebb-nagyobb sikerrel. Na, kb. 10 perc múlva már csak Boci barátom és Sada haver döngetett a Dr-ek nyergébe - becsületére legyen mondva, a Transalpos János kíséretében. A többiek leginkább nézték és nem is igazán értették, hogy ezek meg itt mit csinálnak? Hiszen csak körbe-körbe... le és fel... és újra le és újra fel... Na, de hol le? És hol fel?? Hát ott ahol nem lehet... az összes olyan helyet megmászták, amik megmászhatatlannak tűntek. Sada a nagy Dr-rel tarolt... Boci a kicsivel a lóerőket ügyességgel helyettesítve mindenütt előljárt.

Megérkezett Pistivel (és testvérével + Venturával) a Gaz is, így aztán az unokaöcsém (Sanyika és kettő haverja), aki egy samurai-jal volt - társra talált. Pont időben indultunk útnak, hogy láthassuk a kicsit unatkozó KTM-esek befutását, akik az előző homokozást kihagyva inkább száguldottak egy kört a közeli - igen durva - enduró pályán... Jó volt látni a pusztában suhanó, a hepe-hupákat alig észrevevő narancssárgákat... hiába: az egy másik dimenzió...

Na, mindegy - mi is neki vágtunk az endurós nyomvonalnak - irány a lődomb.

A lődombon - talán idén először (és természetesen utoljára) - végre nem csak egy-két motor próbákozott, hanem bizony a társaság fele többször is neki futott. Ismét dícséret illeti a KTM-eseket, akik nagyon szép és bravúros fel- és lefutásokat mutattak be. Persze nekik sem jött mindig minden össze, de akkor is... és persze ismét kénytelen vagyok megemlíteni az országuti gumis Transalpot, aki sok szöcskét megszégyenítő vehemenciával vette az akadályokat.

Innen kicsit játszósabb nyomvonalon céloztam meg a Taky dombot (www.takyoffroad.hu), sok-sok lövegárkon, erdőn, mezőn keresztül száguldottunk a célunk felé... Az egyik kanyarba egy szemből érkező piros wartburg majdnem megtizedelte a társaságot, de nem adtuk olcsón a bőrünket... Aztán egy fenyvesen keresztül, majd egy összetolt tuskóhalom hátán végig triálozva érkeztünk meg a határútra, ahol végre megálltunk kifújni magunkat. A triálos szakasz elégé ütősre sikerült, így nem is igazán csodálkoztam, hogy csak 4 motor állt a végén. A többeik lemaradtak - gondoltam... vártunk... és közben a fülünkben dübörgő vér dobszólóját hallgattuk... amikor kicsit csitult a koncert, már a környezetünkre is tudtunk figyelni - így tisztán hallottuk, ahogy a tásaság hatalmas lendülettel eltép az aszfalton Ladánybene irányába.

Gyorsan utánuk dobunk egy mobil üzit, hogy jertek vissza... Majd szerencsére Rudó is bejelentkezett és megfordított a társaságot... Ismét összeállva - meg sem álltunk a Taky dombig, ahol már várt minket a terepjáró és a GS. Itt hallottuk a szomorú hírt, hogy Sanyika a felakadó gázának következtében fejre állította a Samurai-t és az egyik utasa elég durván vérző fejjel hagyta el a gépet... (Közben kiderült, hogy semmi komoly, bevitték a korzázba, de csak egy kötés a karistolásokra és kész...) Telefonáltunk az öcsémnek, Pityunak, hogy hogyan is áll az ebéd - Ráférne még egy kis főzés... Így aztán kapott mindenki egy szabad 20 percet. Bocival és az egyik KTM-es gyerekkel hatalmas lendülettel vetettük be magunkat a rengetegbe... csiki-csuki erdei utak... Majd a Palló Gabi által emlegetett bombatölcséres etup... itt összefutottunk két krosszos sráccal is. De nem hagytuk magunkat elcsábítani - mentünk tovább endurózni. Nagyon jót gurultunk... De tényleg.

Pityuéknál már a gőzölgő tál várt ránk... szedtünk, ettünk... ittunk... beszélgettünk... ej-ej-ej...

Aztán ki-ki elidult hazafelé. Mi is... és már itthon is vagyunk és most épp ezt körmölöm... vagyis már nem.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és az egész évet! BUÉK mindenkinek!

 

A túrán felvett teljesítmény értékeléséhez egy kis segítség:  

Ez egy barátságos mérkőzés volt. Sehol semmi kényszer. De aki akart (hangsúlyoznám, hogy aki akart...) az motorozhatott egy kurva jót - tele kihívással.  

Csak a kihívásokat sorolnám fel:
- önkéntes defekt szerelés,
- a homokbányában egy rakás jobbnál jobb fal volt, amin elég sokat lehetett gyakorolni a felfutást és a leesést...
- a lődomb előtti összekötő szakaszon, ha az úton ment az ember jó tempóban, akkor az azért odabaszott rendesen,
- az örkényi lődombnak a hátulján határozottan ütős feljárók voltak,
- a fenyvesbe betérve, majd a egy rövid csapatás után 4 fő lejött velem balra egy dombháton, amin kb. 1 km-t kellett triálosan végig egyensúlyozgatni...
- a taky dombnál a 20 perces intenzív foglalkozás, nem csak nézelődés.
A fenti felsorolás alkotta az évzáró lényegi részét. Igazából aki mindezen részt vett az ma biztos, hogy nem vágyik motorra... És persze ha akarod, akkor besorolhatod magad is mondjuk az előbb felsoroltak érnek 5-5 pontot... az országúton való csapatás - közel a felvezetéshez szintén 5 pont.
A lemaradva poroszkálás legyen mondjuk 1 pont.
Így mondjuk a túra nehézségére maximum kaphatsz 6x5+5 pontot vagyis 35 pont.
- 17 pont alatt nyápic vagyok...
- 18-24 között ültem már motoron, de inkább csak kényszerből,
- 25-29 között csak abban veszek részt, amihez kedvem van. Fejlődés korlátos.
- 30-32 Jó úton jársz, belőled lesz valaki... endurós?
- 33-35 Lényegében semmi keresni valód egy ilyen túrán. Nem is motorozni jötté, inkább szórakozni.
- 35 pont pedál!!! ;)

Ha elégedetlen vagy az eredményeddel, akkor az összpontszámodhoz add hozzá a motorod hengerűrtartalmának az egészre kerekített 50-ed részét.
Ha még mindig, akkor a motorod tömegének az egészre kerekített 100-ad részét.
Ha még mindig, akkor a megjelenésért járó plusz 10 pontot...
Ha még mindig, akkor tanulj meg számolni. ;)

Képek:

Taki képei:

Rudó képei:

Videó: holnap megcsinálom, de mivel lassú a netem, így valószínűleg csak hétfőn tudom feltölteni... de majd azért megpróáblom... Addig is itt a sportmotor.hu-s változat!

Akkor innen letölthetitek a teljes, tömörítetlen digitális anyagot... csak pár napig hagyom fent - aztán törlöm!!