×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2011-11-27 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2011-11-27 mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Mivel morcos minuszok köszöntek ránk, így egyre nehezebb volt társakat találni a hétvégi gurulásokhoz. Már ott tartottam, hogy egyedül vágok neki az erdélyi hegyeknek, amikor is megcsörgetett Sada barátom, hogy "Na, mi is lesz a hétvégén?" Mint kiderült - az utolsó közös gurulásunk (az országszelés keresztben, ahol is sikeresen eltörtem a lábam) óta Sada lecserélte az jó öreg Africa Twinjét egy 750-es Suzuki Dr Big-re. De mivel ezt kicsit nehéznek találta terepen, így vette egy Dr650-et is "játszós motornak". Persze idővel rájött, hogy az alföldi csapatásoknál a Big jobban teljesít, de azért a kisebb tömegű dr-t sem tette még pénzért, mert ugye ott is nőnek már a gyerekek.

 

Na, de a lényeg: vasárnap reggel kivételesen nem Deszk, hanem bízony Hódmezővásárhely irányában indultam a román határ felé, hogy fel tudjam venni a vállalkozó kedvű utitársamat. Olyan lelkesen keszültem erre a gurulásra, hogy az előző túrán kiégett légszűrőmet is csak késő este tudtam már kicserélni. A frissen mosott légszűrő okozta dugulás (az olajtól nehezen jut át rajta a levegő) következtében ilyenkor mindig nehezebben indul a motor, így úgy döntöttem, hogy még itthon túl esek ezen a procedúrán. Nehogy a hegyek között kelljen majd szopnom. Szépen szívatózok, majd önindít - és kb. 20 másodperc eredménytelne önindítózás után beadta az unalmast az aksim. Gyorstöltés - de egy óra múlva még mindig semmi. Még szerencse, hogy Szegeden 3 dr250 is van - és a tulajok közül egyedül én ítéltem motorozásra alkamassá az időt, kértem egyet kölcsön - de beszerelni már nem volt időm. Úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt az enyémnek: egész éjjel töltőn hagytam, ha reggel nem indít a terepen, majd kicserélem ott.

Mondanom sem kell, hogy megérkezve, lepakolva természtesenen nem indított. Aksi ki, másik be - az se indított... Na, így esett, hogy kénytelnek voltunk betolni a kis dr-t... Ez a nap is jól indul... de legalább a durván fagypont körüljáró hőmérsékletet sikerült kicsit melegebbnek érezni.

Lelkesen vágtunk neki a hegyoldalnak. Sada a 20 kg-mal nehezebb dr650-nel és a viszonylag kevés terepes tapasztalattal a háta mögött kisebb szívinfarktust kapott, amikor a járt útról letérve, egy meredek lejtő (amit az előző esti jegeseső még érdekesebbé tett) leereszkedve meglátta az előttünk elterülő völgykatlant, melynek az alján a futó út (vagy patakmeder??) tejesen járhatatlan volt a bedölt fák miatt. Pár perces gyalogos felderítés után úgy döntöttünk, hogy hát... khm... igen... és mi lenne, ha? de....

Na, amíg Sada ezen rágódott, addig én neki ugrasztottam a kis DR-t a patakvölgy partjának és azon túllendülve irány a kissé meredek szemben lévő domboldal. Felérve lepakoltam és lelkesen rohantam vissza, hogy segítsek Sadának. Kár volt... alig értem le és köptem ki a tüdőmet máris ott rongyolt el mellettem a Laser kipufogóval szépen zengő DR, rajta a lelkesen lebegő, lobogó rájder... nagyon állat módon mentek felfelé - jó volt nézni. Nem úgy visszagyalogolni a meredélyen...

Na, nem untatlak benneteket a részletekkel, a lényeg az, hogy a zord időjárás miatt kénytelenek voltunk viszonylag lassabb tempót menni, emiatt szinte végig erdőztük az egész napot. Volt egy-két feljáró, amely az avar alatt megbúvó jeges kövek és faágak miatt egészen extrém kihívásként állták az utunkat. De becsületünkre legyen mondva, hogy egyik elől sem futamodtunk meg úgy, hogy legalább egyszer ne hemperegtünk volna végig az oldalán....

Végül délután 2 körül megérkeztünk a lipovai várhoz, majd innen toronyiránt vissza a kocsihoz. Nem volt eseménytelen a visszaút sem - Sada a fáradsággal és a hegyekkel küzdve sikeresen leamortizálta a dr két hátsó irányjelzőjét és végül az egyik hegyhátat csak nem sikerült magunk alá gyűrni... így az utolsó pár kilométert aszfalton tettük meg.

Felpakoltunk a motorokat, majd kb. 10-20 percig kerestük az elvesztett frontéra slusz kulcsot, ami ott pihent a gyújtás kapcsolóba.... kellmesen elfáradva indultunk haza.

Köszi Sada!

Képek: {gallery}enduro/2011-11-27{/gallery}

Videó: