Main menu
Nincsenek események

Mivel jövőhét végén lesz a kétnapos triálos évadzáró túránk, így a mostani hétvégére senkit nem tudtam elcsábítani - készülnek a jövőhétre... Végül nagy azért Isti barátunk csak bevállalta az utat, bár a esőzések miatt nem volt túl őszinte a mosolya... Na, de a lényeg: még az indulás reggelén is pozitív volt a hozzáállása és ebben a folyamatosan cseperéző eső sem tudta meghátrálásra bírni.

Így aztán egy gyors tankolást követően már át is léptünk a határon és meg sem álltunk Gyorokig... Itt aztán pikk-pakk motorra pattantunk és bizony csepegő esőben vágtunk neki a hegyre vezető ösvénynek. Sajnos a lendületünk kb. 500 m-ig tartott csak ki, mert ekkor a szemből csorgó saras trugyin állandóan kitörő hátsó kerék próbálkozásait a felhordott sártól beragadó elsőkerék hatékony segedelmével csak megállásra bírt bennőnket. Sőt, nem csak megállásra, hanem megfordulásra is...

 

Menjünk haza??

Ha már itt vagyunk próbáljuk be egy másik ösvényt is... hátha azon kisebb a sár. Márzlink volt. Pár perc múlva már a hegy tetején mosolyogtunk... De ez a mosoly is múló volt - megpróbáltunk lemenni a Wellness völgybe, de az útról letérve nagyon hamar érzékeltük, hogy az avar alatt felázott agyagos talaj mindenre alkalmas csak motorozásra nem... és ha már ezt így sikerült megállapítanunk, akkor motoroztunk rajta egyet.

Estünk, keltünk... tényleg csúszott. Iszonyatosan... de idővel teljesen hozzá szoktunk, a nap vége felé már-már nem is tetszett volna ha nem csúszott volna.

Főbb mozzanatok: Szoktuk (vagy szoptuk?) a talajviszonyokat... dél körül már az eső sem esett. Isti KTM-jén kicsit kopott, de méginkább öreg volt a hátsó gumi, és bizony a túltengő nyomaték sem tett jót a tapadásnak - de azért szépen haladtunk. Eljutottunk egészen a Világosi várhoz is. Itt találkoztunk 3 terepbicajossal... majd úgy döntöttünk, hogy az egyre jobban sötű napnak köszönhetően nem a már jól ismert úton, hanem kicsit toronyiránt megyünk vissza a kocsihoz. Egy-két völgy, egy-két meredély és máris vágytunk az útra... Végül az utolsó 3 km-nél csak ismertünk egy rövidebb utat... keskeny gyalog ösvényen téptünk felfelé a hegyre, de bizony itt néha olyan szakadékokat kellett megkerülnünk, hogy kénytelenek voltunk a motorról leszálni és kézzel ellensúlyozni a mélység vozását. Nem esett, de a végén azért rólunk folyt a víz.

Aztán csak kiértünk, jó volt... kár lett volna kihagyni.

Ja - és csúszik a kuplungom.