×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2010-12-30/bakk mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

Tartalomjegyzék

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló enduro/2010-12-30/bakk mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Vasabi szerint (a végén Bakk Viktor képeivel):

Ismét csak gratulálni tudok a túrához! Nagy izgalommal vártam ezt a napot, mert nekem az idei tél az első  amit effektíve motoron töltök ..pláne terepen! Készültem is a túrára 2× kicsit kimentem a hóba próbálkozni  jól elmókáztam! Előző nap felverettem  Paksról  Pestre -10 fok de száraz utak már ez is egy kaland volt! Az este már jó baráti társaságban, jóféle magyar szeszesitalok kóstolgatásának jegyében telt! Nehezen aludtam el  mert izgultam mint szűzkislány az első aktus előtt! Mikor eljött a reggel, Már pattantunk is a motorokra és irány Gyál! A benzinkúton már ott sereglett a sok ..MOTOROS   a légkör ugyan olyan jó volt mint pl egy nyári túra kezdetekor ..rá is jöttem nincs a téli motorozásban semmi fura azon kívül hogy mindenki bankrablónak van öltözve!

Kis ismerkedés és tankolás után nekiindultunk a kalandnak! A  négy kerék hajtású kolléga  hamar megszabadított a csomagomtól ami ellen valahogy semmi kifogásom nem  volt (ezúton is köszönet érte)   Még a kúton Bakkvik meg jegyezte hogy biztos ezzel a gumival gondoltam védekezni a hó ellen ! Ahogy ráértünk a terepre már éreztem hogy ez egy jó kis kaland lesz..úgy vonultunk végig a fehér tájon mint egy portyázó HUN horda .

Egyszer csak megláttam a távolban a hídon pár toporgó alakot ..igen Taki volt az és a „Dabas-Sári különítmény”  .Itt nem sok időt vesztegettünk  ... én is gyorsan megszabadultam a maszkomtól, és a vastag kesztyűt crossra váltottam, mert Taki sokat mondó vigyorából, és operatőrként elejtett mondataiból arra következtettem, hogy  fázni azt bizony nem fogok ... de levegő után kapkodni azt igen .

Nekivágtunk a bemelegítéshez pont ideálisnak mondható  ... hát hogy is jellemezzem … nehéz rá szavakat találni! Talán ahhoz hasonlítanám mintha a Máv egyik tehervagon telepén a váltókkal teletűzdelt kesze-kusza sínpályák között folyamatosan vágányt váltva szeretnél motorozni . De ami meglepő volt számomra ez különösebb gondot nem okozott ... itt még egyet sem estem és jól haladtam!

Ezek után következett a keményre lejárt, néhol jeges, és friss havas, szakaszokat váltakozva  felsorakoztató alföldi táj! Gyönyörű helyeken jártunk, néhol a deres fák alagutat képezve borultak fölénk, máshol pedig a dombokkal tűzdelt hófödte messzeség árasztotta magából a végtelen békét! Ez az egyik fő dolog amiért szeretem az endúrózást  a gyönyörű erdők mezők amiket az ember szeme csak úgy szippant befelé! Sokan soha nem fogják megérteni, hogy a motorozás ezen formája nem az állatkodásról szól, hanem a civil életben is használható emberi tulajdonságok erősítésére is kiváló ... megtanít a kitartásra, a kitűzött célok véghezvitelére, az akadályok leküzdésére, és még sorolhatnám..!! De ezek mellett még megajándékoz csodás látvánnyal, a mező illatával, és egy nagy adag lelki békével!! Jól megfigyelhető, milyen magas fokú összekovácsoló hatása van a közös terepmotorozásnak! Nincs én, csak mi! Mindenki segít a másiknak... nem a versengés a fő szempont, hanem a jó hangulat, és egymás segítése, ez mind-mind példaértékű a mai társadalomban!!!!

Na kissé elkalandoztam. Szóval haladtunk szépen libasorban Taki pedig  folyamatosan dokumentálta az eseményeket. Ezeken a részeken kezdtem érezni, hogy a gumi fogalma az nem az én motoromon lévő fekete kaucsukszármazékot jelöli. A Jó Isten által kapott hosszú végtagjaimnak köszönhetem, hogy  60 helyett „csak” 6 eséssel megúsztam a távot! Olyan 5-7 méter hosszúságú salakmotorosokat megszégyenítő keresztbecsúszásokat produkáltam egyenesen, néha az útról az erdőbe történő berongyolással, hogy a mögöttem haladók szórakozása tuti garantált volt! Infantry meg is jegyezte néha attól félt elesik a nevetéstől..! 

Folyamatosan éreztem ahogy leszív a terep ..na nem úgy ..hanem fizikailag ! Néha már annyi energia sem volt bennem mint egy zárlatos akksiban! Ha megálltam alig bírtam elindulni ügy fogott a hátsó ... ha a felmenők előtt gyorsítani akartam, lett volna ha már távcsővel benézem előre, hogy honnan fussak nekiJ, sokszor már kínlódtam azzal hogy merre menjek, mert a gumi és a talaj szövetkeztek ellenem ,így a motor önállósította … csak húztam a gázt hogy haladjak és feljussak a dombokra. De mind ez megérte ..mert egy nagyon szép, és tartalmas napot tölthettem jó társaságban! Ismét sokat tanultam motorkezelésből is, sokszor magam is megleptem bizonyos helyzetek kivédésénél, vagy leküzdéséné!

Mikor beértünk a célba már nagyon vágytam egy kis pihenésre..és sok kajára! Takiék-nál a vendéglátás egyszerűen öt csillagos, bár az is biztos sokan olyan éhesek voltunk, hogy akár Bear  Grylls vendégei is szívesen lettünk volna egy kis mókushere pörköltre! Takiéknál kissé tisztába raktam magam.., majd Janerrel  elindultunk a Magyar Közútkezelő által  fantasztikusan letakarított, Dabas-Sári irányába ez a 32km gyorsan ment  20-40 km/h tempóval! Ott felzsúfoltuk a 2 gépet, a futóra és haza útig hosszasan beszélgettünk... az nap egy új baráttal lettem gazdagabb ;-)!

Szeretném még egyszer megköszönni Takinak hogy időt fáradságot nem kímélve, ilyen jó túrákat szervez a magam fajta endúrósoknak ,és mindezt dokumentálja is! (Ez nem egy hálás feladat!!!! De egy ilyen jó csapat  remélhetőleg minden alkalommal kárpótlást nyújt számára, és ösztönzést hogy tovább folytassa ezt mindannyiunk örömére) Sokak a komoly profit reményében szerveznek csak ilyen kalandokat!!!! Továbbá szeretném megköszönni Infantry és Kanyar barátomnak, hogy invitáltak erre az őrültségre, és mindenkinek a segítséget, meg anyukámnak is  ..ja és VILÁGBÉKE

 
U.I.: Este éjféltájt mikor lefeküdtem, becsuktam a szemem és havas keréknyomokat láttam magam előtt, és éreztem, hogy megy el a motor eleje hátulja még rúgtam is néha.. kellett vagy 20perc mire lenyugodtam és befejeztem az ágyban hó-motorozást J (tényleg nincs meg valakinek véletlenül a Csernus doki száma )
Üdv.: Vasabi(xttenere) Fekete Dakar Dominator

 Viktor képei:

{gallery}enduro/2010-12-30/bakk{/gallery}