Main menu
Nincsenek események

Szanki terepmotoros összejövetel

Endurózás 2t és 4t-kel...

Idén nem túl sokszor sikerült kijutnom a fiúkkal... Így ezt a lehetőséget meg kellett ragadnom. Közben a DR350 is kezd végleges formát ölteni - jól szerepelt.

 

Krókusz virágzás a Bihar hegységben

Az idei évadnyitónk elég kalandosra sikeredett, köszönhetően a hirtelen visszatérő télnek. A kis dr250-t nem mostam le a sózott utakon való közlekedés után, így iszonyat kezdte enni a rozsda, a féktárcsák alig akartak átfordulni, a lánc is az utolsókat rúgja... Mit volt lehet ilyenkor tenni? Hát el kell menni motorozni.


Gyorsan meghirdettem - időben, mert mindig azt mondják, hogy azért nem jönnek, mert az utolsó pillanatban szólok... - szóval már a hét elején felraktam, hogy a hétvégén kétnapos offroad gurulás nomádra és nézelődősre hangolva. Alig bírtam kiválogatni a sok-sok jelentkezőből azt az egy főt, akivel el is mertem indulni. ;)
Tiborral a tavalyi dr-es szöcsketúrán ismerkedtem össze - régi terepes, csak eddig bicajjal nyomta, most kezdi felfedezni a robbanó motorban lakozó lehetőségeket - jött örömmel. A világosi vár árnyékában randiztunk. Mivel az én motoromnak már semmi se tud ártani, így talpon gurultam ki - legalább nem kell átöltöznöm. ;) Tíz órakor már a világosi várhoz csapattunk. Az első pár kilométer alatt felmértük a motorokban rejlő potenciálokat, meg én az első gumimon megnyíló hasadás mértékét... Izzadtunk, de haladtunk. Sajnos a kidőlt fák miatt iszonyat sokat kellett kerülnünk, erdőznünk... az erdei utak szinte járhatatlanok voltak. Hatalmas fák kidőlve, kerülni némelyiket képtelenség volt, mert jobbról szakadék, balról hegyoldal... Ejj.... Jól elment az idő a keresgéléssel, délután 3-kor még csak Nádasdnál jártunk és a kitűzött cél a Pádis közelsége volt.
Így belevágtunk a lecsóba és murvás utakon próbáltuk behozni a lemaradásunkat. Egész jól haladtunk, néhol még egy kis aszfaltot is bevállaltunk... Almás-Dezna-Menyháza... szuper.
Susd előtt, az út jobb szélén csábító tisztás a patakpartján... piknikező helybeliekkel. A boltnál megálltunk, csak a mi kedvünkért még kinyitották... Meghánytuk-vettettük a dolgokat és visszamentünk a patakhoz - ideje sátrat állítani. Állítottunk... Tábortűz nélkül nem túra a túra - gyújtottunk. A megerőltető nap után jól esett a csicsíja. (Áldom az eszemet a derékalja vásárlásáért - mintha itthon aludtam volna...)
Reggel előbb elgurultunk kicsit a tordai úton egy olyan helyre, amivel már évek óta szemezek. Kellemes árnyas út a patakpartján... olyan MB100-nak való. De vajon hova visz? Mi lehet a végén? - megnéztük. Jól indult, tényleg sztráda - aztán a szokásos forgatókönyv... Hirtelen jött meredek feljárók, középütt óriási vízmosta vályúval és persze a csúcson zsákutca. Alig tudtunk lejönni... De nézd már, ott a patakban mintha traktornyom lenne - megnéztük és tényleg. Kb. 100m patakozás után ismét úttá szélesedik az ösvény. Hawaii.... Aztán persze újra jött az előző hegy menet... és zsákutca. Ennyit erről.


A Pádisra a szokásos aszfalton mentünk fel. Mivel a kis dr-en meg-megcsúszott a kuplung, így nem erőltettem a szerpentinezést. Hál istennek... mert a téli hó sózás apró kavicsai igen érdekessé tették a pályát. A felfelé úton kb. ennyi az izgalom, de a fennsíkra felérve: tátott szájjal néztük az 50-60 cm-es hóval fedett fehérséget... Csak az aszfalt volt járható, még a Szamos bazárhoz vezető utat is járatlanul fedte el a hó. Kerestünk egy boltot - nem igen találtunk. Gondoltuk eszünk valami meleget (11 óra tájt járunk) - semmi... még nincs élet. Vagyis élet az volt - de kiszolgálás semmi. Oké - átmegyünk a Mama utára - úgyis kellemes a murva odáig.
Pádisról le - szembe egy sport túra, sport motoros társaság küzd az zúzalékkal. Bátrak. A Galbinához vezető út álomszép és jó állapotú. Egészen a Virágos rétnél lévő házakig. Onnantól már nem igen használják, kidőlt fák, lezuhant sziklák teszik érdekessé, de nem járhatatlanná... A vízkitörés bejáratánál kicsit elmélázunk, de a hasunk kordul -  indulás! Alig megyünk 5-10 km, már épp kezdjük megszokni a kellemes murvát, amikor is egy friss aszfalt csík kéredzkedik a kerekeink alá. Mi a szösz? Az aranyisi völgybevivő utat egy keskeny, de jó minőségű aszfalttal borították be. Lassan megszűnnek a jól bevált erdélyi murvás utak is? Ez is olyan lesz, mint a Pádisra felvivő..?
Kiérve a főútra - Aranyos felé vesszük az irányt. A Nagy Biharnál javaslom, hogy nézzük meg - hátha át lehet vágni ;) ugye... Tibor, aki lenyomott két szendvicset - beleegyezik. Jó tempóban indulunk, se jég, se hó... nem vagyok én ehhez szokva a Bihar esetében...
De nem kell sokat várni, előbb csak foltokban, majd az utat vastagon borítva megmutatja fehérségét a tél. Ezer méter felett még ő az úr. Mivel látok magunk előtt két bütykös gumi által vágott kis csapást - megyünk. Aztán elsüllyedünk.
Az olvadó hóban nem túl jó motorokat emelgetni. A hó alatt víz van - befolyik a csizmába. A hó meg olyan vastag, hogy nem tudjuk átkaparni, hogy talajt fogjunk alatta. Szégyen gyalázat - megfordulunk... kb. félóra alatt. ;)


Közben kb. 80 m-rel előttünk halljuk a két román motoros is küzd rendesen. Intünk egymásnak, de kb. ennyi a kommunikáció. Elindulunk lefelé... szemből jön a motorosoknak a mentés: nagy hótaposó, mögötte egy terepjáró - ezt mi már nem várjuk meg, húzunk le. A főúton Garde de Sus felé veszem az irányt - csak jó lesz egy tál meleg leves. Amíg azt meghozzák, lecserélem az áttételt országútira, innentől már nem sok terep lesz a kocsiig. Jó lesz haladni.
A leves finom - életmentő.
A mennyházára vivő murvát azért visszafelé is bevállaljuk. kb. 17 óra körül érünk a kocsihoz... Tibor felajánlja, hogy ha felférek a futójára, lehoz Szegedig... - még szép, hogy elfogadom, alig tudok már ülni a motoron. Azt nem tudom, hogy hány  kilométert mentünk, de kb. 4-szer tankoltam kb. 6-7 litert...
Persze az autópálya előtt pár méterrel derül ki, hogy nincs matricánk. Kockáztatunk - mázlink volt.
A határon alig találtam meg a személyimet, mint kiderült a kabátomban hagytam egy nyitott zsebben... a kabát az egész túrán a csomagok tetején gumi pókkal... - mázli. Tibor is fáradt, így személyi helyett a jogsiját adja a román ellenőrnek, amikor az kéri a passportott, mondja, hogy odaadtam... - és simán átjövünk jogsival... ;)
Az élet szép, a túra meg jó volt... a krókusz meg virágzik... ;)

A képek minőségéért elnézést, de csak egy kis hagyományos telefont vittem - attól ez csodálatos eredményt. ;)

 

Videó:

 

 

 

Videó csak a Krókuszról:

 

Évadnyitó a takacsek.hu-val - 2018

Ezt élte meg Kendi:

 

Így látta Lacika:

Évad nyitó záró bálna szöcske túra
Ala: Taki

Sziasztok! Ismét túl vagyunk egy Taki túrán ami extraként téli. Kicsit összeszedem ezt a 2 napos túrát ami nekem 4 remélem tetszeni fog.

0-ik nap:
Itt a péntek az indulás napja kint -10 fok de Taki megnyugtat Menyházára és környékére jó időt jósolnak a hétvégére. Délig dolgozom, utána megyek haza pakolni. A héten eddig 2 terv is már befuccsolt a Takihoz való lejutásra Szegedre de optimista vagyok. Beszélgetünk közben Norberttal, aki már-már feladta a lejutást mert nem szeretne 350 km-t lábon megtenni a Transalpal. Én közben nagy nehezen szereztem futót, de nincs aki húzza. Közben itt a dél, megyek haza, felhívom rokonom, hogy ha esetleg ráér pont levihetne Szegedre (210km). Pont ráér, de kicsit megfázott így nincs olyan jól, de bevállalta. Így Norbertünk is tud jönni, mert a futóra felfér 2 motor. Meg is beszéltük, hogy jön 5-re, de előtte felgumizza a transalpot. Én közben kész lettem. 4 óra hívom Norbit, hogy hogy áll. Még gumizik. Hujjuj, ebből nem lesz indulás 5 kor. 4:45 ide ér a sofőr, de láthatóan nincs jól. Megint telefonálás. Norbinak még 1,5 óra ide érni. Agyalás közben elindultunk a futóért a másik utcába. Felrakjuk a kocsira, a futót dugnám be az elektromos csatlakozót, nem megy bele. Mi a fene?! Hát, mint kiderült az autón német szabványos csatlakozó volt, a futó pedig magyar ez pont kapufás öngól. Elhúztuk hozzánk a futót, közben hívtam egy másik ismerősöm, hátha ráér sofőrködin, de már fél 6 volt. Felveszi, azt mondta elvisz - boldogság. Pilóta megy haza gyógyulni, mi pedig akkor mehetünk is. Hívom Norbit, ne jöjjön inkább jusson fel az M0 ára minél gyorsabban, mi pedig ott felvesszük. Hozzám 5:50-re jöttek - felraktuk a motort (DT 125) a futóra. Irány Szeged! Felhajtunk a pályára, hívom Norbit... Felveszi - hát elfordult a szelep, úgyhogy egy kúton azt szerelik Diósdon. Ez nap valahogy sehogy sem akar összejönni. Sebaj, megyünk. M0 első benzinkút csepeli pihenő. Zsolti barátom és barátnőjét meghívom enni, közben ezerrel hívom Norbit, aki már kezd idegbe tenni pedig nyugodt természet vagyok. Hát most indul, mindjárt ott van. Ez kb 25 perces művelet volt. Épp kint ülök a kocsiban, láttam jön valami motor. Ez csak a Norbi lehet. Látom full kész van, alig bír már beszélni is. Gyors felraktuk futóra TA-ot, lekötöttük és végre 4-en indulás Szegedre. Közben Norbi az életéért küzd annyira fáradt, de már tudja jó úton van.
Még nem tudja mire vállalkozott. :D 100 km re szegedtől elkezdett szakadni az ónos eső. M5-ös autópályán mentünk. Az út szépen lefagyva, autók az árokban, mi pedig szakadatlan mentünk. Már este 9 óra, még 100 km és torlódás. Pedig nem akartam későn zavarni Takit, ha már vállalta, hogy elszállásol minket. Egyik előzésnél megcsúszott az autó, utána már csak 40 el mentünk, mint a többiek. Csodák csodájára oda értünk Takihoz, még azért a végére fel kellett tolni az autót az emelkedőn, hogy fel tudjunk menni. Lepakoltuk a futóról a motorokat, felpakoltunk Takiéra, bepakoltunk az MB100-ba. Elindultak haza a Zsoltiék, ők hajnali 2 re haza is értek épségben. Köszönet érte, hogy bevállalták. Mi, éjfélre beértünk a lakásba Takiékhoz. Gyors megbeszélés, Taki ellát minket vacsorával és irány aludni.

1 nap:

Csörög az óra idő van. Reggelire sütemény amit Taki felesége – Vera - csinált tegnap este. Nagyon finom volt napindítónak a legjobb. Pakolás, irány ki. Összerendeztünk mindent, hívjuk Jannert, aki reggel indult Dunapatajról, hogy merre jár. Hát még jó fél-egy órára el volt késve a megbeszélt indulástól. Vártunk. Megérkezett - gyors pakolás, indulás. Végre elindultunk. Autó üzemi hőfok 80 fok, de fűtés sehol. Anyós oldalon jött a meleg egy kicsit, de máshol sehol. Vajon mi lehet? Határnál megálltunk. Megbeszéltük nézzem meg, mi a gond. Kiszállok, alá nézek a fűtés konzolnak, hát látom ott egy kar, ami a lábra irányuló levegőt szabályozza. Gondoltam, ha megnyomom,  akkor látni fogom, nyitva  van e. Hát nem volt. Innentől lett fűtésünk. Itt csatlakoztak hozzánk Jociék is. Határ után gyors pénzváltás és irány Menyháza. Jó hangulatban telt az út, így nem tűnt hosszúnak a 3 órás út. Oda értünk, szép havas táj, egy gyönyörű kastélyszerű szállás.
Zoltán és Csaba már ott voltak. Lepakoltunk, közben megjött a banda többi része. Motorok lepakolása átöltözés közben véltem felfedezni, hogy elég sok motort bikázni kell, de így jutott idő jól felöltöznöm.
Össze állt a banda:
Takács Zoltán (Taki)  DR650 RSE;
Molnár János Dr250;
Bács Norbert Transalp 600;
Simon László DT125;
Báló Joci XR 650;
Dukai Zoli Tenere 600;
Gonda Tibor RC600;
Horváth Tünde XT225;
Deli Robi DR600;
Szabó Csaba Transap700;
Kenderes Zoltán TT600;

Meg is van a 11 fő. Mindenki indulásra kész kivéve Kenderes Zolit. Neki nem indul a motorja vagy ha elindul akkor nem pörög. Ő sajnos nem tudott velünk jönni. Elindultunk várva várt pillanat, az első lehetséges úton elindultunk fel a hegyre. Én és Norbi kicsit lemaradtunk a többiektől, mert a Dt és én könnyűek vagyunk, plusz a gumik már bakelitok. Kb 0 tapadással küzdöttem felfele magam a hegyen, Norbi pedig a T.A-val orr nehéz, így az alapjáraton is kapart hiába az új gumi. Ebből kifolyólag Norbi párszor megnézte közelről a hó vastagságát. Látjuk, többiek jönnek vissza, keresünk másik utat. Megyünk kifele a városból, egyszer csak elfogy a tiszta aszfalt és átvált letaposott havasra. Norbi azzal a lendülettel szemem láttára nekiment egy nehéz pótkocsinak kb 2 km/h-val. Ilyen lassított felvétel effektus. Eldőlt, de nem lett baja. Letaposott havas úton lementünk a völgybe, ott dobtunk egy jobbost és friss hó várt minket az úton. Itt már lett némi tapadásunk, de haladni nem tudtunk sokkal jobban. Eljutottunk az út 3/4-éig, persze többek jól elhúztak előre a jó tapadással, mi pedig megálltunk teázni meg enni és gyönyörködtünk a tájban. Vissza értek a többiek, Taki kiadta a vezérszót irány Panzió (Pensiunea Mayumi Moneasa), mert tiszta víz a csizmám. Mi a Norbival szép lassan vissza mentünk a 0 tapadással. Beértünk, szobák elfoglalása, pakolászás nézelődés. A Panzió egy kastélyszerű épület igényesen megcsinálva fürdő, WC, franciaágy, lap tv, 30 fok meleg, szóval nem volt gond. Este vacsi, összeült a társaság. Kaptunk egy nagyon finom vacsorát, ami elképzelésem sincs mi volt, de nagyon finom volt. A vacsora elfogyasztása után jöhetett a pálinkaszépségverseny. Kezdte a panzió főnöke azzal, hogy meghívott mindenkit egy pálinkára, ennek elfogyasztása után én is lehoztam a pálinkát meg Dukai Zoli is. Utána ment a beszélgetés. Kóstolás közben Kenderes Zoli kapta a szurkálódást, hogy milyen jót motorozott. Megjegyzem, szerintem Dukai Zolinak a barack pálinkája mindent visz, mint a piros hetes. Kenderes Zoli miután megitta a kellő mennyiségű gyümölcs koktélt, elkiabálta magát, hogy kiteszek az asztal 30 ezret annak, aki megcsinálja a motorom. Nem is kellett több felállt a banda egy része kellően felbátorodva a sok gyümölcstől és a −10 fokban nekiálltunk TT600-t szerelni, aminek az lett a vége, hogy egy simson gyertyakábel felhasználásával beindult a motor és Zoltán ki is próbálta (Zárt pályán Józanul) és elégedetten konstatálta, hogy működik. Irány pihenni reggel indul a buli.

2 nap:

Reggel, helyi idő szerint 8-9 körül, felkeltünk, lementünk nézzük: nagy csend. Ebédlő ajtó zárva. Átfutott az agyunkon, hogy mi sokáig szoktunk aludni. Ezek lehet már elmentek. Bekopogunk az ajtón, kinyitják, még csak most pakolják össze az esti háborús övezetet. Janner haverommal segítettünk össze pakolni, kértünk 1-1 teát és vártunk míg megjelent sorban a többiek. Mert ugye a román idő most a magyarhoz képest 1 órát siet. Mindenki leért, hozzák a reggelit, egy nagyon jó villás reggelit kaptunk - le a kalappal.
Ha nem tudnám, hogy Taki túrán vagyok, nem hinném el. :D
Jól megreggeliztünk, közben a szakácsnak én előző nap oda adtam a Dt gyertyáját és tudta mit kell vele csinálni. Szépen kiégette nekem gázon. Mondjuk sokat nem segített, mert kb 5 percig járt alapjáraton és megint megállt, de a szándék megvolt. Gyors gyertya csere, addigra mindenki kész lett és irány a megbeszélt útirány. Itt kicsit megpróbáltam jobban haladni, de amint volt tempó, bedöntés lett a vége..... fejjel.
Szépen mentünk felfele a hegyre. A banda szét volt szakadva elég jól, a hó alatt a jégréteg nem segítette a haladást, de izgalmas volt az tény. Felértem a dombra, de ez még nem volt a teteje. Jobbra volt egy jó nagy emelkedő, ahol egy terepjáróval megpróbáltak felmenni sikertelenül, az volta cél, hogy ki tud tovább feljutni. Taki épp panaszkodott a hátsó gumijára, ezért Tibi megpróbált felmenni vele a dombra. A terepjáró ameddig eljutott, addig eljutott ő is. Kiderült, hogy a gumi jó. Lassan felért Norbi a TA-val, kifáradva, de tele elhatározással. Kis beszélgetés után indultunk tovább -  innentől lefele.
Ha nem lett volna elég izgalmas idáig, innentől tükörjég. El is dobtam a gépet egyszer lefele. Leértünk az útelágazódásig várjuk Norbit és  Kenderes Zolit. Látjuk, jön a jégen lefele Zoli a Transalpal vagy 25-tel, ami nagyon soknak számít. Kanyarog jobbra-balra mögötte szép lassan Norbi TT600 al. Át is futott az agyamon, ha Zoli most nem áll meg az egy vicces sztori lesz. De szerencsére probléma nélkül leért mindenki. Indulunk tovább. Sásd falu fele tükörjég marad. Én most nagyon lemaradtam, mert kifáradtam, meg a bakelit jól csúszik a jégen. Oda értünk egy kocsmához, beszélgetés Kv, tea, nasi. Feldobta Tibi, mi lenne ha felmennénk a nagy Biharra? Közben beszélgettem Jannerral. Mondta, hogy elesett és elszállt a váltó a dr 250-en. 4-ben maradt. Kimentünk próbáltunk kezdeni vele valamit, de sikertelenül. Nagy Bihar aszfalton 30 km, megszavaztuk menjünk. Egy nagyon jó szerpentines kanyargós 30 km kell elképzelni, gyönyörű jégcsap falakkal és nagyon hideggel. Aszfalton azért hideg volt csak úgy motorozni. Oda értünk a Bihar lábához, Janner meg sem próbálta csak 4-ben az utat felfele, meg is értem mert a kuplung lefőtt volna. Én meg azért nem, mert a Dt köpte a gyertyát és már nem volt pót gyertyám. Így ketten elindultunk visszafele a benzinkútra, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk. A kúton tankoltunk beültünk inni egy teát beszélgettünk és kb 1-1,5 óra múlva jöttek is a többiek. A kúttól aszfalton a hegyet megkerülve menyháza 110 km kb. Hegyen át kúttól 40 km kb. Mi Jannerral az aszfaltot választottuk, én lettem az útmutató mert nekem volt GPS tartóm. Együtt a többiekkel visszagurultunk 30 km-t, ahol kettéválik a banda és megbeszéltük ki kivel megy. Az aszfaltos felállás: Janner, Tünde, Robi, Csaba, Norbi, Laci (Én). Az aszfalt visszafele teljesen száraz volt, nem kellett félni, hogy elesünk. De így 80 km aszfalton sok volt. Nagyon fáztunk. 3 x álltunk meg. Az utolsó megálló menyházáról 8 km, ott már gimnasztikáztunk. Kb 20-30 perces késéssel beértünk a terepes csapat után a szállásra. Gyors pakolás a futókra búcsúzkodás és már sötétben indulás Szeged felé. Indulás után 5 perccel beszéljük, hogy mi nem megyünk haza, mert hétfőre szabit kértünk. De Norbi is jött velünk, aki nem és említette, hogy zokon vennék, ha csak úgy nem menne be. Így azt találtuk ki, hogy ő Tibiékkel megy haza, a motorját pedig elvisszük mi Jannerral. Kiraktuk Norbit a Menyházától 20 km-re eső benzinkúton és 3-an mentünk Szeged felé. Egy jó hangulatú 3 órás út következett. Beértünk Szegedre este 11 óra kb. Lepakoltunk a futókról, átpakoltunk az én futómra. Utána gyors egy pizza, aztán hajnali fél 1 kor könnyes búcsú, túra megköszönés és irány Jannerral a 2 motorral hátul Dunapataj. 3 óra után értünk oda. Alvás reggel 6-kor kelés és fél 9-kor otthon - Adonyban pakoltuk le a motorokat. Megköszöntem a fuvart és mindenki ment amerre látott. Ugyanitt Honda transalp 600 eladó forgalmi megvan, de a kulcs nincs meg. :D (nem ám komolyan venni)

Köszönöm a szállás lehetőséget pénteken este Takács úrnak a feleségének, Verának a türelmét és a nagyon finom vacsorát. Köszönöm a túrát. Ez egy nagyon emlékezetes, jó hangulatú túra volt, jó szállással, jó útvonalakkal. Összességében az egész nagyon jó volt. Persze a csapat sem maradhat ki köszönöm, hogy eljöttek nélkülük nem lett volna ilyen jó.
Kösz Taki.

Üdv Simon László.

 

Így látta Dukai Zoli:

Részlet a túrakiírásból:

 

" Idén szervezünk egy kis erdélyi kiruccanást, aminek keretében megnyitjuk az évadod. A túra terepere íródott, de kellően tekintettel leszünk az évkezdésre... - szóval, az elvetemültek el se jöjjenek! "

Már sejteni lehetett egy kis huncutságot, Takit ismerve.

Szerencsére elfogadták késő jelentkezésemet, két héttel a túra előtt, amikor is 12-13 fok körüli hőmérsékletek tomboltak, kellemes kis túrának ígérkezett.. Ettől a pillanattól kezdve az előrejelzések rohamosan romlottak, de kivártunk.

Egy pár vadiúj AC10-et felpattintottam a motorra, szükség lehet rá.
 

Utolsó pár napban már nulla körüli hőmérsékleteket vizionáltunk, még mindig híre sem volt havazásnak, de egyre nőtt az esélye, hogy behavazik. Ez már kezdte elrettenteni a jelentkezők egy részét.

Mindenesetre utánfutók szerveződtek, nem fagyoskodunk 350km-t.

Még pénteken sem volt hó, jelezték a szállásadók, szuper lesz!

Mindenesetre B tervként túrabakancsok, hótaposók is bekerültek az autókba, jobb híján természet járunk majd!
 

Szombat hajnalban több irányból indult az ostrom, deles érkezéssel számolva. Magam 4kor keltem, irány Makó, majd onnan Menyháza.

Szabadkán, Szegeden előző este már meglepett minket az ónos eső, de elszántak voltunk. Útközben konstatáltuk, hogy itt bizony hó lesz!

Helyszínen szép fehér lepel rejtette a fagyott földet, jeget, latyakot.

Hát akkor kóstoljuk meg!

Szállásra be sem csekkoltunk, motorok indítása (kinek önindítóval, kinek berúgókarral, kinek kölcsön árammal :) ), öltözés és az első földes úton irány a hegy! Sajnos már itt elveszítettük Kendit, motorja megmakacsolta magát, visszament kialudni magát.

Fel a hegyekre beállt egy sorrend, ki-ki bevállalós volta, felkészültségi szintje, gumija szerint. Amíg a küzdelmek folytak hátul az elemekkel, Tibi és Taki megtámadtak egy patakmedret. Persze ezt tétlenül nem tudtuk sokáig nézni, Joci és Csaba után én is megindultam. A patak folyása kövekkel, vízzel kellemesen motorozható volt eleinte, de kis figyelmetlenségből a hátsó kerék oldalra futva, egy farönk által megvezetve megpróbált megelőzni. Megnéztem közelebbről a havat, szerencsére puha volt, motor felállít, tovább. Egy kanyar után Joci pihenteti az XRt, kikerülési manőverbe belebuktam én is. Motor emelkedőn felállít, persze a lefelé dőlve pihent meg. Egyik index a patakban maradt. Itt már látszott, hogy fel tudjuk még magunkat küzdeni esetleg 50m-t, de ezt meghagytam Csabának és Takinak, motor visszafordít, lecsorogtam és bevártuk a többieket. Picit még motoroztunk, de elég volt ez bemelegítésnek mára. Visszaúton leereszkedve már könnyebb dolgunk volt, de azért mindig résen kellett lenni, huncut dolgok bújtak meg a hó alatt. 22km megtett út 2 óra alatt, nem is rossz! Hóban tízes szorzó jár a kilométerekhez Taki szerint.

Szállást elfoglaltuk, vacsora, pálinka, Kendi szívatása volt a program. Addig fajult a szívatás, hogy egy elszánt mag megpróbálta beindítani Kendi motorját. Egy pillanatban megmutatta magát az öreg gyertyakábel hibája. Lacika Simson gyertyakábele életre keltette a TT-t. Nagy örömködés, nem kell szégyenszemre motorozás nélkül hazakullognia Kendinek.

Másnap reggeli, szobák elhagyása, öltözés, bikázások után elindultunk át a hegyen. Szépen haladtunk, kezdtek hozzászokni az emberek a nem mindennapi körülményekhez. Pár kisebb pihenő, bevárjuk egymást. Transalpok nagyon küzdenek, orr nehéz a motor, nem is annyira crossosak a gumik. Egyik pihenő alkalmával Taki nekiugratja Tibit a hegynek a saját motorjával, panaszkodik a gumira. Ez magában furcsa, Taki nem szokott panaszkodni. Tibi olyat megy a DR-rel, hogy csak lesünk, feljebb senki sem jutott tőle. Hát, nem biztos, hogy olyan rossz az a gumi, többi sem jobb. Egy utolsó necces, jeges szakasz után kijutunk az aszfaltra, kocsma, forró tea.
Tibi felvetésére jön a terv, Bihart meg kell nézni. Nekem aszfalton lefagynak a kezeim, Takitol kapok kesztyűt, menjünk.

Aranyos patak völgyéből irány a Bihar! Tudjuk hogy nem teljesíthető a csúcs, de vajon meddig jutunk!??

Egyre több a hó, Tibi és Taki elhúztak, Joci segít leemelni rólam a motort ;)
Utánuk veretve egyre furcsább a hó. Az úton félig letaposott hó valamilyen lánctalpas jármű után. Sok kishijján-esés után nagyon nehéz elindulni, hátsó kerék csak beássa magát, nincs fogás, ki tudja milyen mély ez a réteg...
Beértük Takiékat, Taki motorját kiemeljük a hóból, hoppá, Tünde is itt van velük! A kis 225 Serow nagyon jól bírja ezt a terepet. Tünde lealázza Tibit is, megfordulunk és otthagyjuk, majd lejön ha ráun ;)
Lefelé már érzem hogy sokat kivett belőlem a hegy, egyre többet bénázok, sokszor akadok el, indulok el újra.

Főútnál bevárjuk egymást, pihi, beöltözés a visszaútra. Dilemma kerekedik, visszaút aszfalton 30km, onnan tovább vagy +22km terep vissza a hegyen át, vagy +80km aszfalton a hegy körül. Két részre válunk majd. Elválásig együtt haladunk. Szerpentinen lefelé nekem váratlanul elmegy a hátsó fékem, ráfékezek elsővel, megnézem közelebbről az aszfaltot. Önérzetem sérül csak.
Ez mi a picsa volt!?? havat dobok a fékre, lassan olvad, ez tuti nem melegedet túl. Mindegy, haladjunk, majd vigyázok. Útközben még párszor próbál megtréfálni a fék, de már számítok rá, nincs gond.
Elválunk az aszfaltosoktól, négyen a hegyen át a délelőtti útvonalon visszafelé szépen haladunk. Másodikban, alapjárat közelében "száguldunk".

Már csak 3km, egy elágazásnál Takit megtréfálja egy jégvályú, esik mint egy zsák krumpli. Feláll, kérdem jól van e, de nem jön válasz, arca piros mint a kandúr pöcse... Egyszer csak kinyögi, minden OK, csak kiszorult belőle a levegő.
Nagy DR sokat feküdt pöfögve, felállítás után nem indul. Talán belefolyt a benzin a légszűrőbe? Tibi kiszereli a légszűrőt, motor beröffen, öröm. Összerak, csak fél órát veszítettünk, de félő, hogy aszfaltosok megelőznek minket :)

Innen Taki már óvatosabban közlekedik, megérkezünk, sehol senki.
Átöltözés száraz ruhába, pakolgatunk, mikor befutnak a többiek. Szétfagytak.

Motorok futóra, könnyes búcsú és kellemesen lefáradva indulunk haza.
Éjfélre érek haza, nem kellett sokat ringatni :)

Nagyon jó túra lett!
Társaság első osztályú lett, mindenki tudta, itt szívás lesz. És úgy is álltak hozzá, senki sem panaszkodott, hogy fázik, fáradt, éhes... pedig 11-en voltunk.

Köszönöm mindenkinek a maradandó élményeket!

dZoli

 

 

 


Így látta Gonda Tibi:

Évadnyitó (záró) a takacsek.hu-val

 

Több – a címben szereplő webhely-en meghirdetett – túrán is sikerült már részt vennem és elmondhatom, hogy szinte minden alkalommal igencsak maradandó élményekkel gazdagodtam. Tavaly sajnos lemaradtam a szokásos enduros évadnyitóról, idén – habár épp kislányom született és -10 fokok repkedtek – rendíthetetlen voltam. Róbert barátommal (kék DR650SE) a tervek szerint talpon, a mopedrally nyomvonalán (főleg terepen) motoroztunk volna, majd Békéscsabán alvás után értük volna el az eredetileg meghatározott indulási helyszínt, a Világosi Várat. Innen az egész csapat terepen átvágott volna a Zarándon a Menyházán lévő szállásunkig. Másnap Pádis, Nagy Bihar, vagy bármi komolyabb.

Az élet persze keresztülhúzta a számításokat, a túra előtti napokban mindenki az időjárást figyelte és a válságstáb - nagyon helyesen – úgy döntött, hogy a szállásnál pakolunk le és első nap a környéket fedezzük fel. Második napot pedig ráérünk az ott tapasztaltak alapján újratervezni.

Mi sem mertük kockáztatni a 350 km motorozást, így futót béreltünk és Tündével kiegészülve 3 motorral szombat délelőtt leautókáztunk. Érkezéskor mindenki próbált életet lehelni a motorjába, ha máshogy nem, hát bikakábellel a legtöbb elindult. Kendi motorja azonban nem volt túl biztató, egyenetlenül járt és nem igazán vette a lapot.

13:00 körül el is indult a csapat, Kendinek is jutott aznapra pár száz méter motorozás, mielőtt a Yamaha végleg feladta volna. Neki maradt hát a szálláson sörözés és halk sírdogálás. J A többiek viszont terepre éhesen vetették magukat a murvás útra, amelyre az előző napokban 10-15 cm hó esett. Ez még nem is lett volna baj, ha nem olvad és fagy meg újra a hó alatt. Így közel járt az út ahhoz, hogy motorral járhatatlan legyen, de ez a banda lelkesen esett-kelt, amíg lehetett. Öldöklő pozícióharcok bontakoztak ki, 10-25 km/h sebességtartományban. Néha valaki felbátorodott, de általában esés lett a „száguldozás” vége. Szerencsére „csak” a motorom bánták a mutatványokat.

 

A komolyabb akadályt az emelkedők jelentették, a gyengébb tapadású és/vagy nagyobb motorok ezzel már nem tudtak megbirkózni. Szegény Norbi sokat feküdt a Transalppal, egyet én is láttam, akkor épp egy leállított pótkocsit trafált telibe. A kegyetlen útviszonyok ellenére a társaság jókedvűen szelte a kilométereket. J Az új gumikkal és könnyebb gépekkel rendelkezők még komolyabb emelkedőket is bepróbálhattak, egyes elvetemültek pedig egy patakban folyatták a túrát.

 

Azt viszont gyorsan beláttuk, hogy a nincs értelme tovább erőltetni a helyi utakat, másnap tovább kell állnunk. Bejelentkeztünk hát a szálláshelyre, ami minden szempontból kifogástalannak bizonyult. (Pensiunea Mayumi Moneasa). Kiolvadás után jó hangulatú beszélgetés indult. Sör, bor pálinka mindenféle sorrendben történő fogyasztása, majd a bőséges és finom vacsora után beindult Kendi ugratása. (700 km autózás, több hét szerelés, vadi új gumiszett, stb után 1 km motorozáson nem tudtunk túllendülni.) Szegény hősiesen tűrte a válogatott poénokat, aztán jött az ötlet, hogy miért ne javíthatnánk meg azt a TT600-ast ott helyben részegen sötétben -12 fokban.  Evidens.

A műszaki vénával rendelkező részeg horda kivonult és elkezdett mindenféle tanácsokat osztogatni Kendinek, aki magabiztosan bontani kezdte a motort. (Hozzányúlni nem akartunk, ellenben a tanácsadási díjat már meghatároztuk  J)

Addig-addig szerencsétlenkedtünk, amíg ki nem derült, hogy tényleg nincs szikra. Ahogy matattunk a gyertyakábel környékén, egyszer csak áthúzott egy szikra a kábel oldaláról egy csavarra. Lacikánál pont volt Simson gyújtókábel, csere után pöcc-röff. Gyors próbakör (zárt német autópályán, nappal kijózanodva), a motor hibátlanul működött. Ezután magunkat istenítettük egy darabig, aztán szundi.

Másnak finom reggeli, tea, kávé, majd 9-kor indulás. Susd faluig motoroztunk különböző szinten járhatatlan utakon. Volt ahol csak hó, volt ahol natúr bordás jégből állt az út. A táj viszont lélegzetelállító volt, csak ugye nem nagyon lehetett rá figyelni, mert a keresztbordák rögtön büntettek.

A faluban megérkezve beültünk a vendéglátó egységbe és kitaláltuk, hogy ha már csak 34 km a Nagy Bihar csúcs, miért is ne mennénk el megnézni. Hát hajrá. Igaz Janner DR-én egy komolyabb esés után nem lehetett váltani, így 4.-ben nyomta le az oda vezető szerpentint. Ahhoz képes igen jó tempóban. A Nagy Biharra felvezető út előbb jeges volt, aztán a hóláncos részre felkanyarodva sima hó fogadta a nagyon elvetemülteket, élünkön Takival. J Páran teljesen jogosan neki se kezdtek a dolognak. Mi is tudtuk, hogy kudarcra van ítélve a csúcshódítás, de kíváncsiak voltunk, meddig jutunk. A körülményeket valahogy így kell elképzelni:

1100-1200 méter magasság után már csak a lánctalpas hó járgány nyoma maradt meg, ami viszont csak a talpak alatt tömörítette valamennyire a havat, tehát ha le kellett tenni a lábunkat oldalra, akkor az bizony besüllyedt és beborultunk a hófalba motorral együtt. Sajnos egy idő után már annyira puha volt a „talaj” és nagy az emelkedő, hogy 1350 méter környékén sorra akadtunk el. Kis tologatás után beláttuk, hogy kifutunk az időből, ideje visszafordulni.

 Lefelé sem volt könnyebb, vért izzadva csatlakoztunk a lent várakozókhoz. Itt egy kis motorgenerál, sebek nyalogatása, majd irány a szállás. Tankolás után kettészakadt a banda, volt, aki az aszfaltos kerülőt, volt, aki pedig a rövidebb terepezést részesítette előnybe. Én fáztam, inkább terepeztem. Szívtunk, estünk-keltünk, de legalább kevésbé fáztunk és alaposan meg is előztük az aszfaltosokat. Pedig nyugisan mentünk és 15-20 percet tuti elszerelgettünk az erdőben. Szóval a terep a király. J

Miután befutott a banda, felpakoltunk és este 6 körül hazaindultunk. Norbit kidobták a kocsiból az előttünk haladók Takiék, így őt is felvettük. Kellemes hangulatban beszélgetve telt el a hazaút, bár a Pajero hátulja felől érkező súrlódó hang azért beparáztatta a bandát. Közben érkezett a szokásos -10 fok is. Hulla fáradtak voltunk, éjjel Romániába pont ez hiányzott. Kiszálltunk és felfedeztük, hogy a bal hátsó fék melegszik. (Ugye aki dombon lakik, szereti behúzni a kéziféket) Szerencsére azonban addig mozgattuk, amíg engedett és megszűnt a hang. A melegedés is alábbhagyott.

Éjfél és 1 óra között kiszórtam a népet, majd hazaindultam. Megláttam az üres mosót és az az ötletem támadt, hogy ne tegyem már el ilyen koszosan, sósan a motort, csak lemosom. Na, -8 fokban ez nem volt olyan briliáns ötlet, összefagyott minden mindennel. Hazaérve persze csak nem bírtam ki, hogy ne vegyem le jeges motort a jeges futóról. Nekem így a túra legnagyobb szívása ez volt. Alakulhatott volna rosszabbul is, ugyanis másnap a házam előtt beesett a kuplungpedál a kocsin, akárhogy pumpáltam vége volt a munkahengernek. Szerencsénk volt, hogy nem előtte.

Összefoglalva hatalmas nagy élmények, kitűnő szállás, sok hó és jég, hideg és jó kiadós szívás jellemezte ezt a laza kis évadnyitót. De mindenért kárpótolt a jó csapat, a szép tájak és közös gurulás és motorszerelés élménye. Máskor is megyek, ha tehetem. Köszönjük, Taki!

 

És akkor nézzük a videót:

 

HCC HÓ 2017

37.5 °C... Gondolom nem kell elmesélni, hogy mit jelent ez egy férfi életében... HALDOKLOM!!!!!

Így bocsássátok meg, hogy nem vágom és zenélem meg a videót - ennyire futotta.

114 regisztrált induló, 85-nél több elfogyasztott ebéd - köszönöm, hogy ilyen nagy létszámba megtiszteltetek minket! Jó volt látni az egymástól független motortípusok milyen jól boldogulnak egy nagy csapatban. ;)

 

2017 - Utcsó?

Nagykoalíció

írta: Vince

Ez itt nem a német kormányválság, csak valami hasonló. Ugyanis mikor már azt hittük, hogy ez a csapat soha nem jön össze, akkor összejött.
Voltak:
- harckocsikkal, Gábor és Vince Ktm Exc 525, Levi  TM 530
- biciklikkel, Robi Gas-gas 280 és Pincés Ktm freeride 250
- kőbaltával, Taki Suzuki Dr 350
Az év utolsó motorozásának indult, ami szerintem lett is.
Kicsit ködben, de viszonylag jó kedvel indult a kiscsapat Szögedről. Bálint nem jött, de beköszöntünk neki Makón. A régi határ üres, így a lendületet csak az aradi útlezárás törte meg, ami fél óra késést eredményezett.
Indultak mocik 10 kor. Valamelyiket indítani elég volt, némelyiket rúgni kellett. 11-ig mintha jeges lett volna az avar teteje, mivel inkább korcsolyáztunk mint motoroztunk. Viszont utána mint a mesében, „jó a sztory, nincs hiszti”  mondaná a kolléga, aki uralja a netet. Annyira belemelegedtünk, hogy kihagytuk a kötelező camping látogatást is. Az idő egyre sürgetet, mivel egyre rövidebbek a napok és lámpája sincs minden endúrósnak. Ha van is, nem mindig működik, illetve csak a szerelőknek nem szokott.
Találkoztunk kollégákkal, akiket én individualistáknak hívok. Hogy miét: mert nem is kell nekik megszólalni és tudom kik. Gondolok én arra, hogy a mai körülmények között, ahol van ki szereti az enduróst, és van ki utálja, olyan spotkipufogókkal közlekednek az erdőben ami még ki is van herélve.
A nagy kérdést még nem fejtettem meg:
Taki  azért jött el most, hogy egész nap a mocsárban fetrengjen mint a varacskos…?
Vagy azért, hogy még ebben az évben ki szeretné mosni az egyenruháját?
Vagy csak szarvasgombát jött keresni?



 

 

Vágatlanul - tényleg csak időmilliomosoknak: