Main menu

Nyárbúcsúztató nagy gurulás

Ezt is megéltük...

Akarunk vajon vágatlant is??

Akkor az igazán türelmeseknek itt a vágatlan is - hitted volna, hogy ebből jött létre a fenti? ;)

 

 

Tamás kipróbálja a Djebelt terepen

2017.08.04-05 Suzuki DR 250 Djebel XC Off-Road test!

 

Spontán feldobott hétvégi motorozásra jött a válasz Taki részéről hogy ok! 

-Péntek-szombat?

-Gyerünk!

OK hogyan készüljek, csillagtúrázunk vagy vigyek sátrat?

Taki: - "Annyira meg fogsz halni, hogy az első nap könyörögsz, hogy indulhassunk haza!"

 Itt már sejtettem, hogy meg leszek fingatva mivel a legutóbbi szöcsketúrát "light-os kirándulós-nak" hívta.

Mivel a Djebelt két nappal előtte vettem ezért gyors szervíz (olaj, szűrők, betétek) persze az indulás előtti éjjel, majd pénteken dél körül már kint is voltunk. Teherautóval vittük a mocikat igy a szállás adott volt - csillagtúra hurrá!

 

 

Irány a terep olyan Takis kezdéssel... Gondoltam fél napra elég lesz három liter fagyasztott víz hát nem lett elég, már az első egy órában elfogyott a fele! Úgy éreztem akkor, hogy kb. húsz litert kellett volna vigyek.

Utat, ösvényt csak épphogy érintettünk, patak medrek kaptatók, sűrű erdő fák között veretős fel csúszós le, ja olyan száraz volt az erdő, hogy porzott! Azt sem tudtam hányas a kabát rajtam, csak téptem-húztam és a kis Djebel mindent megcsinált helyettem :-)

Nem tudom hogy festhettem, de Taki rám nézett és csak annyit mondott hogy:

- "na jó menjünk együnk egy jégkrémet" azt hiszem ez mentette meg az életemet. Valahogyan mindig nagyon jól ráérzett, hogy fojtogatás közben mikor engedjen egy kis levegőt :-)

Pihi után tempósabb kanyargós erdei ösvények majd megint egy kis hard - megint ösvény - megint hard. Egész jól ment, sőt talán kezdtem is kicsit elbízni magam. Egy kisebb faluba érve hirtelen balra fordultunk két kerítés között másfél méter lehetett a hely és tele volt építési törmelékkel meg békésen kapirgáló tyúkokkal, akik visítva repkedtek szét előttünk a forró napsütésben. Elég meseszerűnek tűnt, mintha nem is velem történt volna hanem csak egy filmben nézném...

Megint balra kicsit jobbra persze végig fokozatosan felfelé majd egy keményebb kanyarból kiérve azt látom, hogy autó nagyságú sziklák! "Taki baszki triálról nem volt szó!" Hogy hogyan mentem fel fogalmam sincs, de megcsinálta(m). Aztán egy napsütéstől kiégett füves kaptató, nem tűnt vészesnek neki is vágtam de a végére elfogyott az egyes, kicsit visszavettem a gázból majd újra rácsavarva olyat repült, hogy azt hittem soha nem ér földet. Ok, gondoltam nem volt elég a lendület.. 2-es! lendület majd vissza 1, hát ez sem jött össze ezt a porfelhőt láthatjátok a videón:-).

Nem jó, nincs tapadás nem tudok felgyorsulni… fogjuk a gumira!

Gyerünk krajcolva! A kiégett fű úgy csúszott, hogy keresztbe állt a motor alattam. Taki néz rám értetlenül... Mi van, nem akarsz feljönni?

Gyerünk még egyszer! Persze perec megint, akkora hogy kb. négy métert bukfenceztem hátra majd a galagonyás állított meg. Itt lett két ujjas a kuplungkarom :-)

 

Mondtam Takinak azt hiszem mára kimulattam magam, gyerünk vissza az autóhoz!

 

Útközben vettünk tojást az otthonról hozott erdélyi szalonnához, hagymához, és paradicsomhoz. Taki mondta, hogy a látottak alapján inkább viszi Ő a tojást, jó döntés volt mivel egy jobb kanyarban csak azt látom, hogy szikrázik valami előttem..! Hát az - az én új Djebelem! Az oldalára dőlve… én pedig utána pár méterrel lemaradva! Végre megáll - egy az út szélén parkoló Dácia mellett egy méterrel - aminek az oldalára az van írva, hogy Policija!

Én még futni sem tudok Románul, de a rendőrnek meg sem kellett szólalnia minden az arcára volt írva. Visszanézek az útra és látom, hogy egy 20 méteres olajfolt volt a meglepi okozója. Mutatom a rendőrnek a kérdőre vont szemöldökre, erre a válasz: "tempó problem" Én korábban - hogy-hogy nem - leszakítottam a rendszámtáblámat így jobbnak láttuk ha tovább állunk.

A vacsi mindent feledtetett, majd fürcsi a közeli bányatóban naplementében :-) na ezt nem adtam volna még San Alfonso Del Mar-ért sem! Másnap felkerült előre egy 12-es lánckerék és leengedtem a gumikból kb. 1 bárt, igy maradhatott 0,5. Taki sokszori nekifutással belsőt cserélt, de legalább 20x elmondta, hogy Ő mennyire utál szerelni.

Kerülgettünk forgolódtunk majd azon vettem észre magam, hogy ott vagyunk ahová tegnap nem jutottam fel! Na azt ott tényleg látni kellett ......... ezt leírni nem lehet, azt látni kell!

 

Visszafelé még benéztünk egy nagyon durva mederbe felfelé majd ugyanott vissza (videón) csak hogy érezzem a törődést, de a végére egy kellemes tempósabb erdei gurulással érkeztünk vissza az autóhoz.

 

Felejthetetlen élmény volt rengeteg meg nem említett kalanddal, képpel, videóval amit nem lehet leírni ezt át kell élni és látni kell!

 

Videó:

 

Ukrajna 6 nap – 5 éjszaka ( 2017.) avagy egy kárpátaljai elsőbálozó emlékei

Naponta frissilő tartalom! Gyere vissza és nézd meg holnap is. Már csak 2 db videó és 2 db élménybeszámoló várható... remélem, te is bánatos vagy emiatt... ;)

Sosem jártam még Ukrajnában. Mindig izgalmas dolog egy új ország szokásait megismerni, belelátni az ott élők mindennapjaiba, pláne egy olyan területen, ahol az elmúlt 100 év történelme heves viharokkal vonult át. Ezzel az izgalommal vágtam neki vasárnap reggel a mátészalkai találkozásipontnak. Kicsit hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál, ne kelljen kapkodni a készülődéssel; próbáltam a pontos címet keresni, de többszörös GPS támogatással is csak a közelébe jutottam annak, mint az később kiderült. A közelben beálltam az árnyékba, pakolászni kezdtem. Hamarosan egy ismert MB 100 tűnt fel, Takiéhoz hasonló, teljes meglepetésemre pontosan az… Hiszen azt mondta nem jön… Csatlakozott az árnyékos pakoláshoz, majd kis idő múlva befutott a csapat is, ki 2, ki 4 keréken. Gyors bemutatkozás mindenféle nyelven. Összeállt a 10+ fős nemzetközi társaság. Belga, osztrák, német és svájci részvevőkkel színezve.

Valahol Kocsord közelében az egyik motor benzin cső csatlakozója el kezdett szivárogni, lehet a ’zoxigén volt kevés, mert ott a ’vízbül is kiveszik. Rutinos, gyors szerelés, irány a határ. Az Unió és a vad kelet határa, ahol minden le van szabályozva. Kis papír felvesz és mint egy rendes akadályversenyen, az összes pecsétet meg kell rá szerezni, csak utána lehet kihajtani a sorompón. Nagyon elszoktunk már az efféle alaposságtól. Tankolás és pénzváltás az első kúton, kb. 10HUF/UAH (Ukrán hrivnya) ; 26UAH / 1 liter benzin… Sokkot kaptam. Összeállt a csapat 17 motor és lovasa.

Lájtos túra szöcskékkel a Zarándtól a Pádisig

Gonda Tibor tollából:

A takacsek.hu-t olvasgatva, a videókat nézegetve és pár Taki-fél túra és mopedrally után Robi barátommal elhatároztuk, hogy mi is nekivágunk terepen a Zaránd hegységnek, majd a Nagy Bihar csúcs meghódítása után megpróbálunk eljutni a Pádis fennsíkra. Az útvonaltervünk nem volt túl bonyolult és túltervezett, ami önmagában garantálta a változatos kalandokat. Tulajdonképpen az alábbi pontok között navigáltunk gyalogos módban:

 

3 napra terveztük a túrát, mivel úgy gondoltuk, hogy a szöcskékkel (TTR 250, DR 250) szépen fogunk haladni és egyébként is Robi felől kívánság volt, hogy inkább csak barangoljunk, túrázzunk. Szóval lájtos murvás utak, kis dombok, szép tájak, semmi motortolás, sziklás meredély, patakmeder.  :) Persze az élet megint mást hozott, de kezdjük az elején.

Budapestről kezdtük koptatni a gumikat a 0. nap és alvás után Békéscsabáról indultunk a Világosi várhoz szinte végig aszfalton. Gyors tankolás, majd irány a vár. Felfelé menet megláttuk a videókból ismerős „zergecsapást” és kis tanakodás (fejbiccentés - > ok válasz) után nekimentünk.  Sikerült persze az elején elakadnom, de újra tudtam indulni. Rá 10 méterre leesett a tanktáskám, megint meg kellett állnom. Róbert, a gyári áttételű és alsó, közepes fordulaton elég karcsú motorjával persze a megállás után el sem bírt indulni. Némi szerencsétlenkedés után megint haladtunk, de a vár alatt megint elakadtam, mivel egy iszonyú meredek csúszós kaptatón az utolsó pillanatban vettem észre egy jobbost, és nem bírtam rendesen rákanyarodni, majd elkezdtem motorostól visszacsúszni. Leszálltam és csúsztam tovább az apró köveken. :) Szerencsére egy idő után jött Robi és közös erővel mindkét gépet fel tudtul tornázni.  Róbert új kuplungja rögtön be is járódott, fél napig tekergette, mire újra hadra lehetett fogni. Itt értettem meg, hogy milyen fontos, ha extrém helyeken az ember információt kap arról, hogy mit hogy érdemes megoldani. Itt nemigen tud az ember elindulni, ha már megállt.

TakiTúra 2017

Megjöttünk...

Brutál jót motoroztunk - ha valakinek lenne kedve ezt egy kicsit bővebben kifejteni, örömmel venném... (élménybeszámolót várnék...)

Előzmények

Még tavaly kiírtam egy túralehetőséget az oldalamat látogatóknak (ez azt jelenti, hogy sehol máshol nem hirdetem meg). A jelentkezőktől bekért adatok és a motivációs levél alapján a 11 jelentkezőből előbb 7 főt, majd a motorok és időpontok egyeztetése után egy barátságos 5 fős banda állt össze, amiből végül 4-en jelentek meg a starnál. Velük indultunk el erre az ultra nomád endurós kirándulásra, aminek a célja leginkább a kirándulás ezen műfajának a népszerűsítése vala.

Róka Gergely tavaly már volt velünk, idén is nagyon szeretett volna, de hát az embert tervez az Úr végez. Mindenesetre a motivációs levele megér egy közzétételt:

"Szervusz Taki!
A leírásban olvastam, hogy "ismerősök kíméljenek" felszólítással próbálod riogatni az embereket. Szerintem ez egy újabb Taki-féle viccecske és egy szűrő a rengeteg jelentkező miatt. Én ennek nem dőltem be, úgyhogy bizakodóan írom soraimat (remélem nem hiába). :)
No, de viccet félretéve! Az előző év DR túrájához hasonlóan idén is nagyon szeretnék megbirkózni az újabb kihívásokkal, dombokkal, emelkedőkkel, meredek feljárókkal, patakokkal, kidőlt fákkal, hideg patakvízzel, a szupergyors sátorállítással és még sorolhatnám. Nyilván annyira nem szeretném bomlasztani a tagokat, mint a tavalyi DR túrán, de idén nem is terveztem. Azon leszek, hogy a korábbi nehézségekből, küzdésből tanulva újra megpróbáltassam magam a kihívást jelentő feladatokkal. Idén már szeretnék én segíteni másokon, nem pedig lihegve nézni, hogy rajtam segédkeznek. Szóval száz szónak is egy a vége és amúgy is nehezen megy számomra a győzködés. Szerintem nem is szükséges, hisz valamelyest azért ismersz. Szóval ha úgy látod beférek a csapatba örömmel veszem. Abban az esetben ha mégsem, nagyon szomorú leszek, de kitartó vagyok és legközelebb újra próbálkozom a bekerülésért. :)
Köszönöm, hogy elolvastad!
A legjobbakat!"

 

 

Taki túra 2017, ahogy Nagy Tibor látta


Ülök itt gép előtt, és azon elmélkedem, mit is írjak? Az ember fejében zsonganak az élmények, a négy nap szinte összefolyik, csak képek villannak fel. Készülődés, pakolunk, utak, (de milyen utak?! ) a táj, pillanatok, örökkévalóságnak tűnő percek a köves vízmosásban lefelé….
Bekerültem a csapatba. Mivel csak másfél éve van terepmotorom, és csak itt a környéken szoktam a dimbi-dombis löszös talajon „terepezni” sejtettem, fognak meglepetések érni. Jól gondoltam…..ill. ahogy a Moldova paraszt bácsija mondta: Na ezt azért nem gondoltam volna… A készülődés során jó pár kérdéssel szembesültem. Mekkora legyen a pakk, hogy rögzítsem , mit vigyek, milyen gumi (kellene) mert nekem Conti TKC 80 van? A témában igyekeztünk egyeztetni Takival. A csomag megállt 12 kg-nál, + víz, kaja hátizsákban, a gumi kérdéssel nem volt erőm foglalkozni mint kiderült kár  mert jobb lett volt valami terepesebb krosz gumi, meg vakszelep a gépre.
Némi emailes egyeztetés után pénteken este Kecskeméten találkoztam a csapat két tagjával  Gáborral  és Tamással , aki Bp-ről jöttek futóval. Feltettük a DRZ-t harmadiknak, majd irány Makó, ahol kempingben aludtunk.

 

1. nap Szombat

Mi nyolckor már a világosi benzinkútnál voltunk, kissé megcsúszva, megjött Taki és Zoli (továbbiakban Kendi). A kocsik maradtak, mi mentünk.  Az első feladat, feljutni a világosi várba. Na, számomra ez így elsőre nem tűnt túl jó ötletnek, ugyan is rögtön a kezdés egy meredek (nek tűnő) köves kaptató, majd ösvény, amit a többiek pik-pak abszolváltak, én meg jól lemaradva de nagy igyekezettel, és kevesebb sikerrel utánuk.  Valahol utol értem Kendit akinek kinek a motorja a földön feküdt, ő meg fájdalmas képpel állt mellette. Jól megütötte a csípőjét. Felállítottuk a gépet, Kendi ment tovább, én meg nem tudtam elindulni, mit elindulni, felülni sem így megfordítottam gépet és vissza gurultam. Ekkorra már Taki visszajött megnézni mi van velünk, aszfalton felmentünk a várhoz.
1-0 a terep javára, nem jól indul a dolog, gondoltam.
Ettől kezdve az első napról annyi maradt meg, hogy beigazolódott Taki megjegyzése: szopás lesz :-( Kb. úgy nézett ki a dolog, mentünk  mindenféle járt és járatlan (lsd. a saras elakadós részt a videóban) utakon föl, föl, föl, , majd amikor elfogyott az út Taki gyorsan keresett valami jó technikás lefelét, ami bármilyen addig számomra motorral elképzelhetetlen terep lehetett, hol a semmi közepén az erdős hegyoldalban toronyiránt le, hol egy meredek köves-sáros  partoldalon le, majd szemben fel, köves vízmosás, ezer éve nem járt út  tele faágakkal. Sajnos az én gumimmal és motoros tudásommal nem mindig ment a dolog. Tudjátok milyen szaladni a lejtőn amikor a motorod hengergőzik utánad? Megmondom, szar. A TKC 80 gumikat nem ide találták ki, plusz az én rutintalanságom sem segített a dolgon. Szerencsére a csapat az első pillanattól kezdve nagyon együtt volt, segítettünk egymásnak ahol tudtunk. A tízedik motor felállításnál nagyon jól esik egy segítő kéz. Jellemzően fogalmam sem volt hol, merre vagyunk, mentünk, gyűrtük a kilométereket. Valami erdei kempingben ittunk egy számomra életmentő sört, összefutottunk Taki enduros ismerőseivel, akik miután megtudták mi járatban vagyunk, csak prózaian ennyit kérdeztek nagy vigyorogva.: Tudjátok ti mire vállalkoztatok, hogy Takival elindultok???? Ekkor már sejtettük :-)  Valami rejtélyes módon, túléltük a napot, igaz az eredeti tervezett szálláshelyet nem értük el, de  nekünk a B verzió  is tetszett. Kerek erdő közepén egy völgyben , hegyi patak mellett egy tisztás. Tele hassal az ember hamar elfelejti a napi bénázásait, a (patak) hideg sört iszogatva, szalonna sütés közben hamar egymásra talált a társaság, vidám sztorizgatások közepette telt az este.

 

2. nap Vasárnap

Reggel a legelésző juhnyáj ébresztett bennünket. Mai cél a Nagy Biharig eljutni. Ez a nap nekem sokkal jobban bejött, kevésbé volt extrém. Tök jó utakon mentünk, a szokásos fel, fel, fel majd a semmin keresztül le stílusban. A videóban látható füves domboldali lejövetel is egy ilyen úttalan akció volt. Mi tagadás nagy levegőt kellett vennem amikor neki indultam...De megérte, mert a gerincről gyönyörű volt a panoráma  a környező hegyekre. Kezdődtek a műszaki problémák, két defekt egyszerre, nekem lelazult a váltókarom, amit csak a haspáncél leszerelése után lehetett javítani, megnyomódott a bal oldali hűtőm vele együtt a ventilátor kerete. Közös erővel uraltuk a problémákat. Ma jó sokat mentünk, kevesebb eséssel, sok élménnyel, számomra több élvezettel. Este nyolc körül értünk fel a Nagy Bihar lábához, ahol a dózer út mellett füves területen sátrat vertünk. De! Mielőtt nekiindultunk a hegynek, valami faluban bevásároltunk, Takiék vettek egy jó nagy dinnyét, amit Kendi motorjára gumipókoztak, hálóztak fel. Na, ezt menet közben haláli volt nézni hátulról, ahogy a tempós fölfeléken, mindenféle utakon ugrál a dinnye. Nem hittem, hogy egyben feljut vele Kendi. De csodák még vannak :-). A hangulat továbbra is kiváló, jó a csapat! A nappal együtt mi is nyugovóra tértünk.

 

3. nap Hétfő

Kicsit nehézkesen sikerült az indulás, valahogy sokat szöszmörögtünk a készülődéssel.  Szépen sorba álltunk a Nagy Bihar lábánál, majd Taki közölte, ott kell felmenni, szemben azon az úton. Hát ez nem hangzott valami jól. :-) A csúcsra toronyiránt felfutó köves izé tulajdonkép nem is út, hanem a közművek  nyomvonala, kezdő és/vagy béna endurósok és szopatására kitalált ultra brutál köves valami, ami vége felé egyre meredekebb. Kb. ilyen gondolatok támadtak a fejemben. Taki el(fel) tök lazán, hogy majd ő fentről videózik, mi meg utána. Szép lassan vérzett el a csapat, Én kb. a közepéig jutottam, Tomi följebb, Kendi még tovább, Gabi kétszer is nekifutott és hajszál híján meg is volt neki!!! Taki megkönyörült rajtunk, és előzetes ígérete ellenére, miszerint itt mindenkinek fel kell menni, egyszer csak elkezdett visszagurulni. Mi is így tettünk, miután összeszedtük magunkat. :-(  A "B" verzió szerint legurulunk a Biharról, majd a másik úton feljövünk, mert a Biharon át kell mennünk mindenképp. A lefelé út amolyan öröm motorozás volt, kivéve, hogy kaptam egy lassú első defektet. Kétszer is megálltam pumpálni, a második után a csapat felkészülve várt, mint a forma egyben. :-)  Mire leszálltam a gépről szinte már kint is volt az első kerekem!!! Kiderült a gumi szerelő szerszámom egy szarszám, folyton kicsípi a belsőt.  Ha már eddig lejöttünk együnk egy levest, ajánlotta Taki. Nem ellenkezett senki, az elhúzódó defekt szerelés miatt több részletben látogattuk meg az éttermet. Teli hassal vágtunk neki újra a hegyeknek, ismét fel a Nagy Biharra, csak egy másik úton. Mentünk ezerrel fölfelé, kezdtük (tem) érezni a hegyet.  Fent megint  megálltunk, Taki megint megmutatta, ott kell felmenni, majd megint előre ment videózni. Ezt a részt láthatjátok a video elején. Egy trükk volt, nagy gáz, és tempó. Taki szerint csak a gázt kell húzni, és csukott szemmel is felmegy a motor... Fent igen csak borongós idő fogadott, nem is vacakoltunk sokat a másik oldalon elindultunk le, mert várt bennünket a Pádis. A le út a hegy másik oldalán egy jó széles dózer út, haladtunk rendesen, majd némi aszfalt után megint be a hegyek közé fel a Pádisra. Jó kis út volt ez is. Fent megcsodáltuk a Pádis fennsíkot, megnéztük a turista központot, kerestünk egy boltot ahol bevásárolhatunk és pótolhatjuk folyadék veszteségünket. Az utat egy jó kanyargós frissen aszfaltozott utacskán folytattuk végig a gerincen, szuper kilátással. Közben  Takinak újabb defektje volt, amit 20 perc alatt megjavított. Megtudtuk, megint át kell mennünk a Nagy Biharon, így a széles a dózeren fel, majd ahol reggel nem bírtunk felmenni a köves izén le, itt jól betakaróztam  DRZ-vel, végül részben ahol már ma reggel egyszer lementünk ismét le. Voltak itt is érdekes dolgok, favágók elhagyott munkaterületén ahol mindenféle otthagyott faágakat, törzseket kerülgettünk, jó kis nyomvályús fűvel benőtt sáros út, a vége meg jó kis tempós dobálós dózer út. A szállás ezúttal bejáratott helyen volt. Hegyek, legelő, patakpart. Idill :-)

 

4. nap Kedd

Reggel Taki valami olyasmit mondott, ma tempó lesz mert vissza kell érnünk az autókhoz, nem nagyon lesznek "hardos" részek, nyomulunk. Azért csak sikerült becsempészni egy-két izgalmas szakaszt. Sosem felejtem el a favágó csapat arcát amikor elhúztunk mellettük fölfelé az erdei úton. Aztán megértettem miért néztek úgy.... Az útnak vége lett, mi meg valami köves vízmosásban próbáltunk felmenni, több, kevesebb sikerrel. Én kevesebbel, amikor elfogyott az összes lelkesedésem Taki lejött és megkérdezte segíthet-e? ..... Felült a DRZ-re és lazán felmotorozott. Hát ennyit a motoros tudásomról és a Takiéról.  Mentünk csodaszép helyeken, hullámos utacskákon, körbe mesebeli táj. Kendi itt addig bámészkodott hátrafelé, míg sikerült megfektetnie a gépet, szegény az ujját is odacsípte. Tomi szakszerű elsősegélyben részesítette, ezt láthatjátok a videón is. A nap második része nekem nagyon bejött, keskeny erdei utakon nyomultunk a fák között, fel, le, fel, le,  kanyar jobbra, kanyar balra. Ezeket imádom, a montis előéletem miatt itt otthon érzem magamat.  A nap végére maradt egy kis malőr.... elfelejtettünk tankolni. :-( Taki szerint a cél már csak 10 km légvonalban, amikor kiderült, mindenkinek alig van benzin a tankjában. Gyors kupaktanács, leengedtük az összes gépből a benzint, és hárman, Taki, Gabi, és Tomi elmentek Világosra tankolni.  Mi addig Kendivel az erdei kempingben söröztünk :-)  A fiúk útja kissé kalandos lett, Tomi talált egy jó mély sártócsát (videó) amiből komoly munkával rángatták ki a Hondát. Végre volt benzinünk, hajrá, indulhatunk, csak tíz km. (légvonalban.) amiből több mint egy órás út lett. Taki csak nem bírt magával, érdekes módon megint talált nekünk valami patak medret, meg valami köves fölfelét. De a csapat már teljesen felkészült volt az ilyen kis poénokra, jó tempóban vettük az akadályokat. Világosnál csináltunk egy csoport képet, örömködtünk egy sort, meg búsultunk, hogy vége.
Este kilenc körül értünk az autókhoz, mi 11 -kor már el is indultunk, én Kecskeméttől lábon jöttem Paksig. Fél kettőre itthon voltam.
Köszi Taki, köszi fiúk, hatalmas élmény volt!  
(hogy másnap hogy éreztem magamat , na arról írhatnék még egy agymenést....)

 

Rövid videó:

 

A vágatlan videó - az oldal alján található. Élménybeszámoló várhatóan szerdán kerül majd fel.

 

 

Most álljon itt az el is induló 4 résztvevő rövid bemutatása

Motivációs levél:
"A nevem Nagy Tibor , 53 éves vagyok. Aktívan sportolok, (futás, bringa, magashegyi túrázás) így a kondimmal nincs baj :-) A terep, a hegyek régi szenvedélyem, hosszú évekig terep bringáztam, mountainbike maratonokon indultam (100 km/3000-4000 m. szint) Újra motorozó vagyok, ifjú korom MZ-s időszaka után pár éve vettem egy Ducati Monstert, majd egy másikat, most egy 11 éves BMW 1200 GS-em van, amivel több napos főleg külföldi túrákra járok, egyedül (sátor) vagy a nejemmel. Tavaly vettem egy Suzuki DRZ 400 S-t is, kiélendő terepezési vágyaimat. Ezzel itt környéken járok hosszabb-rövidebb földutas túrákra. A motorjaimat igyekszem magam karbantartani. Mondjuk a blokkot nem állok neki felújítani, de ezen kívül szinte mindent megoldok itthon. Nagyon szívesen motoroznék komolyabb terepen, hegyek-völgyek között, nem gond a nomád élet, aludtam már sátorban -17 fokban is...
Mit várok a túrától? Sok motorozást változatos terepen, csodás tájakat, új ismeretségeket, a KALANDot!!!"

Bemutatkozó levél:
"Nagy Tibor, Pakson lakom, 54 éves leszek az idén. Az (atom) erőműben dolgozom 1985 óta, foly. három műszakban. :-(  Az ifjú kori MZ TS 125, majd JAWA 350 után hosszú kihagyás, majd negyven x évesen újrakezdés a motorozás terén. Két Ducati után most egy BMW 1200 GS motorom van, amivel leginkább több napos szóló ill. a nejemmel páros túrákat teszünk főleg külföldön. Mivel közel húsz éve  aktívan terep bringázom, így közel áll hozzám a hegyek világa,  tavaly jött az igény, kellene valami enduró, így vettem egy öreg Suzuki DRZ 400 S-t, amivel eddig a itt a környéken  tettem hosszabb-rövidebb túrákat. 
Ez vagyok én: https://www.facebook.com/tibor.nagy.775/photos_albums"

 

 

Motivációs levél:
"10 éve 10 napot voltam Erdélyben mtb kerékpárral ebből 8 napot esett az eső 600km tettünk meg... akkor megfogadtam, hogy egyszer "ide visszajövök motorral!". Sokáig downhill-eztem és terepjáróztam(zom) több enduróm is volt már és pár csúcsot is megmásztam de mostanra érett meg hogy valóra válthassam egyik dédelgetett álmom :-)"

Bemutatkozó levél:
"Csörgő Tamás vagyok 42 éves Bp. XI. ker. Ide születtem és itt is élek. 2 fiam van 16 és 12 évesek.
Imádom a "terepezést" biciklivel kezdtem (CC - XC majd DH) Aztán belecsöppentem a terepjárózásba amit mondhatni üzletszerűen is sikerül műveljem. 18 évesen vettem első 125-ös Aprilia endúromat, majd nálam is kihagyás csak robogóztam 😉 - disco, csajok ................ feleséggyerekek ...................... motor! ez az én evolúcióm -😀
Tavaly már nem bírtam magammal és vettem egy 98'-as Honda XL250R-t! Tudásomat (hátrányomat) bányákban csiszolgatom, ami igencsak igénybe veszi a kis Hondát, de tervezem, hogy én is szert teszek majd egy DR-Z 400-ra ha elég érett leszek hozzá.
10 évvel ezelőtt voltam egy 10 napos hard endurós bicikli túrán Erdélyben. Akkor megfogadtam, hogy ide egyszer visszajövök egy motorral!
Úgy tűnik most valóra válik egy álmom amit már nagyon várok :-)

Örülök a csapatnak, Nektek várom a túrát!"

 

 

Motivációs levél:
"Merk Gabi (bojler) vagyok Mogyoródról 43éves. Én voltam veletek szöcsketúrán. Akkor kawasaki klx 450r-volt a motorom. A második napon elszállt a kuplungom, ezek után csak segítettem nektek /Robival/ a Pádison. Nagyából (tudom) mire számíthatok. Nagyon jól éreztem magam akkor is. Most egy Honda XR250-nel indulnék."

Bemutatkozó levél:
"Merk Gabi vagyok 44 éves (férfi).
Feleségemmel két kislánynak (7-14 évesek) vagyunk a szülei. Mogyoródon /Pest megye/ lakunk, élünk, dolgozunk.
25 éve vállalkozók világában dolgozom, 20 éve saját magam ura vagyok.
Sajnos a termetem nem pont ideális a motorozáshoz /120kg/ de mentségemre parasztvér folydogál bennem.
Szeretném megköszöni,hogy bekerültem a csapatba. Szerintem tök jó csapat leszünk!
Motorozásomról:

10-14 éves koromtól Simson, Pannonia, peregyes. Aztán 28 éves koromig semmi. Majd Honda, Suzuki, Kawa,most KTM. Csak hobbi szinten. Takival egyszer voltam szöcsketúrán nagyon jól éreztem magam, sajnos a paripám széthullott a második napon de minden métert élveztem."

 

 

Motivációs levél:
Kenderes Zoltán - Yamaha TT600: "Kendi vagyok és szeretnék megtanulni parkolni."

Bemutatkozó levél:
"Üdvözletem az uraknak, .Kendi. vagyok (Kenderes Zoltán)     
Takács úr  most vett fel a csoportba, bemutatkozásképpen:  43 éves mások által szépnek mondott sportos testalkatú fiatalember vagyok egy Yamaha TTr 600-at fogok terelgetni ami kb 175 kg 44 LE + a csomag. NO ÉN EBBŐL FOGOK SPÓROLNI  minimál cuccot viszek. Llábon gurulok végig.  (Vagy nem, ha beférek egy futóba ami Budapestről jön .. ....)
Csípom a zrikállást és az esti sörözést meg a jó feljárókat   ... feléig."
Taki - Dr250  

 

Képek

Taki képei:

 

Nagy Tibor képeit itt nézhetitek meg:

https://goo.gl/photos/9tGg6Y9qWk9fjaj1A

 

Az alábbi térképen nyomon követhetitek, hogy kb. merre járunk a 4 nap alatt - az össz táv 570 km lett.

Vágatlanvideó:

 

 

A domb

Idén alig-alig sikerült kijutnom a hárdos bandával... s amikor sikerült, akkor olyan tempót diktáltak, hogy alig volt lehetőség elővenni a kamerát. Így magam is meglepődtem, hogy találtam valami kis anyagot a kamerámon - már el is felejtettem. De ha már felvettem, megosztom veletek: