Main menu
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
Ukrán túra (2019. May. 29. - 2019. Jun. 2.)
Közeledő eseményeink közül kettő, többi az eseménynaptárban:
MopedRally (2019. Jun. 8. - 2019. Jun. 8.)

Szekérutakon az Erdélyi-szigethegységben

A facebookot böngészgetve akadtam rá a Szekérutakon az Erdélyi-szigethegységben rendezvényre. A főszervező Domonkos Lajos már megtisztelte az általam szervezett TBK évadnyitó rendezvényünket, így nem is volt kérdés, hogy ezen meg nekem is ott a helyem.

Hétfő

Mivel maga túra kedden reggel fog indulni, de nagyon korán – így abba maradtunk, hogy már hétfőn este oda utazunk a start helyszínére. Döntés: munka után, 18 órakor találkozunk a sarkadi MOL kútnál.

Négykor már a felcuccolt DR350 nyergében feszítettem… Oly nagyon siettem az útra kelesben, hogy még a csizmámat sem csatoltam rendesen be – hiszen csak egy laza 130 km és már ott is vagyok. Gondoltam. És így is volt.

Egészen Kiskunfélegyházáig, amíg a frissen épített elkerülőn kerülve egyszer csak el nem kezdett zuhogni az eső. Megálltam ízibe - áldottam az eszem, hogy a poncsómat a hátsó zsák legtetejére tettem, így pikk-pakk előkaptam és immár a menetszéltől néhol denevérré duzzadva folytattam az utam. Sajnos a jó kedvem nem tartott sokáig, mert a hátsó kerék által felcsapott víz jelentős része a csizmámban kötött ki. Szerencsére Békéscsaba előtt elállt az eső. Megálltam – levetkőztem, írtam a srácoknak egy üzit, hogy kicsit kések. ;)

18:20 körül gurultam be a benzinkútra. A srácok se sokkal előbb, mert még csak a tankolásnál tartottak.

Ott volt a főszervező: Domi, aki nem rég kezdte a motorozást egy Honda CRF250L nyergében, amit a kezdők „magabiztosságával” jól fel bukócsövezett. Szinte kis páncélossá léptette elő a gépet.

A Mongóliát megjárt Dini és leendő sógora: Laci bácsi, akit régebbről már ismerhettünk.

Tibor barátunk majd csak a szálláson csapódik hozzánk, mert ő észak felől közelít meg minket (amúgy neki csütörtökig tart csak a szabija is).

Lóra pattantunk és kémény 70-80-akkal neki vágtunk a határnak. Méhkeréknél könnyedén és gyorsan engedtek át minket (személyi, forgalmi és vezetői engedély ellenőrzés után). A határt követő sztyeppéken megcsodáltuk a legelésző bivalyokat. Majd Szalonta központját kikerülve irányba álltuk Tenkének – valahol ott lesz a táborhely. Sajnos a célterület felett elhelyezkedő sötét felhők nem sok jóval kecsegtettek. Sokáig úgy tűnt, hogy megússzuk, de nem – eleredt.

Lendületesen vágtunk át az esős sávokon – sajnos nem veszteség nélkül, mert Domi vadonatúj esőruhája a víz és a menetszél kombinációjából képződő erőknek nem tudott ellenállni és el kezdett cafatokra válni… A Domit követő Dini eleinte csak kapkodta a fejét, nem értette, hogy milyen fekete átkokat szór az előtte menő – de végére kiderült. Az eső is alább hagyott.

A kijelölt táborhelyet végül nem tudtuk megközelíteni és a nap is lemenőben, így az aszfaltcsík másik oldalán hagytuk magunkat elcsábítani egy patakpartján nyíló kis zöld szigetnek, amelyet meredek töltés védett a széltől.

Sátorállítás.

Dini – az évek és a rutin miatt (két hónapon keresztül volt ideje gyakorolni a mongol túrán…) nagyon gyorsan felállította a sátrát.

Laci bácsi most jött rá, hogy az új és iszonyat könnyű kis sátra lehet, hogy nem is az ővé… Nagyon kicsi, nagyon fiataloknak való – de ez van.

Közben próbáltuk Tiborral is kommunikálni, aminek az lett a vége, hogy mi a töltésről adtunk le fény és hangjelzéseket, ő meg az aszfalton a hídon állva próbálta venni azokat… Ezzel elég sokáig kísérletezgettünk, mire kiderült, hogy ő nem egy másik falu, másik hídján áll… ;) Hát van ez így. De ezek után pár perc múlva már ő is köztünk volt. ;)

Alvás…

 nem sokára folytatjuk... még 5 nap van vissza... meg egy kis videó... ;)

 

Taki képei:

Taki Baráti Kör II. (TBK) évadnyitó avagy Baráti szívás Erdélyben

Idén is megtartottuk a Taki Baráti Kör évadnyitóját Erdélyországban.
Az idei terv: Világostól átmotorozunk Mennyházára, ahol eltöltjük a következő napot, majd harmadnap vissza Világosra.
Hogy mi jött ebből össze? - hát ha megérkeznek az élménybeszámolók és a videók... - majd neked is világossá válik.

1. nap videó:

 

 

1. nap vágás nélkül...

 

 

Egy kis fejkamerás a patakvölgyből:

 

 

 

Így látta Tomi:

Van egy srác Szegeden. Próbálja össze hozni a motoros népeket.
Na ez a krapek rá szokott arra, hogy Évad Nyitóval kezdi az Erdélyi túraszezont, és meg hív boldog-boldogtalant, kicsi-nagy motorost. Lényeg a lényeg, ha már jelentkeztünk két robogóval a turnéra, vagy együtt érzésből, vagy csak mert szimplán ő sem százas, szintén robogóval tervezte a túra megtételét.


Így látva, hogy nincs veszteni valónk, bátran bólintottunk a robogóinkkal az indulásra.
A rajt péntek reggel 10 óra, Világosi benzinkút.
Utálok hajnalban, illetve este vezetni, Gonda Tibor Robogós szaktárs fel ajánlotta szerény szálsálehetőségét Békéscsabán, így a csütörtök este ott aludtunk már. Ezért péntek reggel csak rövid távot kellett pihenten megtennünk az indulásig. A sok ismerős arc, a gépsárkányok látványával arányosan egyre csak nőtt bennem az adrenalin, ez kérem kemény lesz. Az indulást már lassacskán megszokom, többnyire elcsesszük, nehéz elindítani egyszerre ennyi embert.
Aztán jött az első kihívás, a VÁR.
Kiváló kis robogóinkkal úgy vágtattunk fel mintha mindig ezt csináltuk volna. A látvány már-már megszokott odafent, mégis minden alkalommal új és izgalmas.
Szokták kérdezni, hogy nem unalmas, robogóval menni gyök-kettővel terepen? Igazából sosem siettem sehova, ha már nem vagyok otthon, akkor jó helyen vagyok! Ha kiszabadulok az udvarról, és kicsit is szebb helyre érkezek, minek rohannék. Ennek a gondolatnak aztán lett böjtje is. Minek is rohanni?! A vár után a Zarándon, Zarándokoltunk - Zarándoltunk? valami, lényeg, hogy a terep részletei ismerősek, nem emlékszem kirívóan durva terepre.

Ja. Meg még mit nem! Jött pár, patakmeder, csak az érzés kedvéért. Aztán olyan kaptató, hogy a robogóink gyengeségét MOTIVÁCIÓVAL kellett pótolni. Az emlékeimben teljesíthető emelkedő ki fogott sokunkon. A seggemen is levegőért kapkodtam. Volt egy gyenge Zoxigén hiány!

Minden pólusomon keresztül a levegőért esedeztem. A kihívás! A Majd Megmutatjuk, végül felsegített a csúcsra. Asszem itt volt a lelki mélypont, a legmagasabb részen. És ahogy szokott lenni az emelkedő után lejtő jött. Mit lejtő, inkább néhány szakadék. Jó pár alkatrészt hátra hagyva azért át értünk egy biztonsággal járható erdei útra, itt az időhiány miatt döntés született: irány le a hegyről.
Az első kis település üzleténél rövid regenerálódás után, mi robogósok visszatértünk a hátra hagyott transprterért, és azzal mentünk a szállásig, a csapat zöme pedig lábon, mocival. A szálás, a vacsora teljesen megfelelő volt. Hosszas beszélgetés után mindenki lepihent, szerintem senkit nem kellett altatni.


Jött a szombat. A reggeli esős idő nyomasztólag hatott ránk robogósokra, nekünk ma nem terem babér! De a kiadós reggeli után egy autós túra mellett döntve, kezdett visszatérni a pénteken elvesztett életkedvem is. Irány a Pádis.
.... de miért mentek a hosszabb úton..?
És kezdődött a kaland ismét. Elsőnek az aszfalt fogyott el, aztán a köves út, s végül az út is, no de a lényeg, hogy egy jót saraztunk.

Persze ezen a RÖVIDEBB úton, nem értük el a Pádist. Visszafordulás után döntést hoztunk, robogós fejjel láttuk felesleges maradnunk, annál inkább, hogy a Tibornak közbe jött egy "muszáj haza mennie telefon", én pedig simán hazaérek még éjszaka előtt, igy mi leléptünk. Jó kis Zarándolás volt, ha máskor meghívnak ismét szívesen megyek majd.
Köszönjük TAKI.
____________________________________________________________________________________________________________________________

Így látta Nagy Tibor a TBK évadnyitó 2019.  3. napját:

 

TBK 3. nap. Menyháza-Világos

Ez a nap sem úgy alakult, ahogy elterveztük. Reggel felvágtattunk a hegyre, hogy Taki régi vágya teljesüljön (Arad hegy vagy mi ahová fel akartunk jutni?) de a tervezett track  nem volt járható a sok bedőlt fa miatt...De legalább az időjárás kegyes volt hozzánk. A tegnapi egész napos eső után ma ezerrel sütött a nap.  Így dózer úton átgurultunk Cil ( Alcsi)-ba. Itt egyeztettünk, kiderült az egyébként is megfogyatkozott csapat még tovább oszlik. Taki, Tünde és babettás Gábor műszaki hiba miatt nem vállalja az offroad  szakaszt, aszfalton mennek Világosig.  A "kemény magot"  így Robinak és Tibinek (nekem) kell vezetnie vissza a pénteki nyomon.  Kis csapatunk hét fővel,  csupa nagy gép, S. Robi, B. Joci, Domi Lajos, Király Feri, L. Jani,  N.Tibi és   B. Tibi  a pitbikekal, vágott neki a hegyeknek. A lelkesedésünket mely eleinte maximális volt,  időnként megtörte egy-egy sáros, köves,  avaros feljáró.  Amikor Robi megáll az úton és olyan Taki módra jobbra fel-fel nézeget, majd egy bő gázos fordulóval bevágtat az erdőbe, neki a járhatatlannak tűnő hegyoldalnak, nos ilyenkor a csapat nem minden tagjának volt őszinte a mosolya :-(  És volt ilyen néhány. Mi tagadás volt ahol kudarcot vallottunk, másik utat kellett keresnünk. De haladtunk, fogytak a kilométerek, élveztük a járatlan utacskákat, patak medreket, ösvényeket.  Én voltam a záró ember, de valami rejtélyes módon egyszer sikerült elhagynom pitbikekos Tibit, aki a hiányzó lóerőket izomerővel  igyekezett pótolni a nehezebb helyeken. Amíg én hátul kerestem az elveszett társunkat, ő valami csoda folytán legelőre keveredett.  Újra együtt volt a csapat. Egy kopár hegyoldalon megpihentünk, élveztük a napsütést. Nádasdon iszunk valamit, szólt a terv, de a bolt(kocsma) zárva volt :-(  Így hajrá, tovább Kaszoya-ra. Itt tovább oszlott a csapat.  Jani elfáradt, Jocival és Domival aszfalton mennek Világosig.  A maradék négyes a tervek szerint a leggyorsabb offroad úton  megy Világosig.  Nem jól kezdődött.  Alig járható csupa sár út kilométereken keresztül. De aztán..... eszméletlen jó egynyomos ösvények, kanyar kanyar, kanyar, gyökerek, kövek!!!! És egyszer csak mit látunk!!! Taki-Tünde páros jön szembe a Tünde motorján. Egy kis örvendezés és rövid eszmecsere után tovább Világos felé. Annyira belefeledkeztünk Robival az élvezetekbe, hogy egyszer csak azt vettük észre, ketten vagyunk. Erősen bíztunk Takiban mint söprögetőben, így nem vártunk , nyomultunk tovább. Jaj de jó volt!!!! A világosi várnál rengeteg ember élvezte a korai nyarat, mi legurultunk a városba, ahol asszonyaink vártak ránk jó kis uzsonnával. :-)  Ettünk, beszélgettünk.... Ja, hogy közben mindenki ránk vár a benzinkúton??? Hát erre nem gondoltunk. De jött egy SMS.  Este tízre már haza is értünk.

Bár nem teljesen a terveink szerint alakult ez a három nap, de jó volt. Mit jó volt, nagyon-nagyon jó volt!!! :-)  Küszönjük!

 

Képek:

HCC HÓ 2018

Na, megérkeztünk... aki pár mondattal, képpel, videóval meg szeretni lepni minket (természetesen az eseménnyel kapcsolatban), azt a taxitak kukac gmail pont com címre küldheti az anyagot, amiket mi nagy örömmel fogunk fogadni...

 

Köszönöm mindenkinek a kulturált részvételt és a kivezényelt közeggel szemben tanúsított fegyelmezettséget...

 

 

 Epstein motor videója:

 

 

És, ahogyan Joci látta:

 

 

Így látta egy babettás:

 

 

 

Üdv: taki

Taki Baráti Kör I. Túra (TBKT) avagy Baráti gurulás Erdélyben

Az első napról itt olvashatsz (videóval): http://www.takacsek.hu/index.php/endurozas/460-taki-barati-kor-i-tura-tbkt-avagy-barati-gurulas-erdelyben

 

A vasárnap történéseit N. Tibor meséli el nektek...

 

"Biharmezőn aludtunk, szokásos Taki féle hely. Volt mező, patak, forrás, villany, világítás, és egy kis fapavilon. Csak hősugárzót nem vittünk…Én tök jól aludtam a -14 fokos hálózsákomban, de Tamás nem, mivel csak valami vékony játék hálózsákja volt L Egész éjjel fázott. Bezzeg Taki. Mint a medve…Mivel Tamás nem bírt aludni, korán tüzet rakott, ami nem is volt baj, mert csupa dér volt minden, volt vagy -3-4 fok. Megébredt Taki is, üldögéltünk a tűz mellett, raktuk rá a Merciben talált Taki szerint húsz éves akácot, vártuk az éltető napsütést, ami valahol a hegy túloldalán erőlködött.

 

Az idő múlott, már kilenc is elmúlt amikor Taki nógatására nekiálltunk készülődni. Gyorsan ment, ilyen hidegben nem szöszmötöl az ember nagyon. Indulás után hamar kiértünk a napos részre, és kiderült, nincs is olyan hideg J Egy kis aszfalt után befordultunk valami utacskára és elkezdtünk mászni. Irány a Nagybihar. A kezdeti egyszerű dózer út után jöttek sorba az erdészet által összeb….-tt, a kicsit köves, a nagyon köves, kicsit meredek, nagyon meredek szakaszok váltakozva, és hogy ne legyen unalmas még egy-egy vízmosás is beugrott. A lényeg, jó tempóban, élvezetes motorozással gyorsan haladtunk. Taki néha megállt, és kaján vigyorral közölte, itt is, meg itt is, meg ott is, feljöttünk a robogókkal…A Nagybihar lábánál megálltunk szájtátani, szikrázó napsütés, hideg csípős szél, 1-2 centis hófoltok, eszméletlen látvány. Tamás előszedte a drónt amit nagy féltéssel hozott a hátizsákban és beüzemelte. A kevésbé meredek oldaláról „támadtuk” hegyet, Taki és én elsőnek, Tamás a drónnal filmezett. Odafent újabb gyönyörű kilátás és kellemetlen, már már fagyos szél fogadott bennünket. Fentről néztük, ahogy Tamás készülődik, elindul, felvágtat a vége felé erősen köves úton. Közben arra járt valami mini terepjáró, amiben négyen ültek. Óvatosan lecsorgott a meredélyen, majd pár perc múlva visszajött. Készítettünk pár sztárfotót a csúcskőnél, majd elindultunk lefelé a hegy másik oldalán  széles dózer úton, ami néhol igen jól be volt havazva. Itt rendesen hidegem volt...

Alig pár percig száguldottunk, amikor Taki lassított, és erősen jobbra nézelődött. Tamással összenéztünk: Itt valami készül. És úgy is lett, az elhagyott faházak után egy hírtelen kanyarral jobbra fordultunk. Be az erdőbe, majd egy a fakitermelő gépek által igen csak tönkrevágott erősen köves, útnak nem nevezhető meredek valamin le. Egészen addig, míg egy az utat teljes szélességében elzáró jégpálya szerű képződmény meg nem állított bennünket. Megálltunk, leszálltunk, csodálkoztunk. Taki közölte, ez a szakasz amolyan felderítő jellegű, itt még ő sem járt. Nézegettük tovább tudunk e menni, nem volt valami bíztató, Tamás erősen tiltakozott. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk a Biharra, le a nagy kövesen, aztán vissza a kocsikhoz. Mára elég lesz ennyi. Így is tettünk, a nagy kövesen ki ki vérmérséklete szerint zerge módra leszáguldott vagy teknős tempóban leóvatoskodott (ez utóbbi én voltam). Lent Tamás erős késztetést érzett, hogy kipróbálja a "nagykövest" felfelé. Akkor hajrá, mondta Taki, visszagurult, hogy ő majd videózik. Én lentről elképedve néztem, ahogy Tamás megmássza a meredélyt!!! Felért a csúcsra! Még kurjongatott is akkorákat, hogy lent is hallottuk. Ez után a csapat ismét egyesülve elindult le a hegyről. Jó kis útvonal ez is, van benne minden, mi egy endurósnak örömet okoz. :-)  A végén a völgyben Takit elkapta a versenyláz, olyan tempót ment a murvás úton, hogy a ötödikbe fel kellett kapcsolnom, hogy bírjak menni utána.  Csak azért ment így, mondta lent, mert tudja, hogy Tamás szeret gyorsan menni! A kocsiknál a mező melletti hegyoldalban még tartottak egymásnak és nekem egy kis endurós bemutatót: Fel a meredek hegyoldalban, körbe a nagyfán és legurul. Tamás a fiatal bika, Taki az öreg bika tempóban:-) Én meg lentről néztem. 

Itt a mese vége. Mentünk 45 km-t, tök jót motoroztunk, bámészkodtunk, élvezkedtünk.  Megkoronázása volt ez a tegnapi napnak.  köszönjük Taki, jövünk máskor is!"

Taki Baráti Kör I. Túra (TBKT) avagy Baráti gurulás Erdélyben

A cikk végén videó!

Megesett, hogy N. Tibor felvetette, hogy miért nem csinálok egy Taki Baráti Kör facebook csoportot… Mondtam neki, hogy azért, mert miért is? Szó, szót követett és végül lett egy ilyen csoport. A csoportba bekerülni nagyon bonya. Több lépcsős kérdőíves és azonosítási eljáráson kell túlesnie minden jelentkezőnek.

G. Tibor felvetette, hogy ha már ilyen szépen megalakultunk, akkor guruljunk már 17-én egyet a hegyekben, de szigorúan motorfüggetlen felállásban. (Gondolom háttérben azt mozgatta a szálakat, hogy megszerezte B. Tomi egyik harcigépét és szerette volna felavatni…) OK - guruljunk.

Meghirdettem Baráti gurulás Erdélyben címmel az eseményt és jöttek is sorban a jelentkezések… volt, aki határozott és voltak, akik bizonytalan elszántsággal emelték fel a kezüket.

A végére 6 főre redukálódott kis csapatunk. Fájó szívvel itt hagytuk a gyerekeit ápoló ötletadót és Tündét, akinek a motorja bizonytalankodott:

1.      N. Tibor exc400

2.      S. Róbert exc400

3.      T. Tamás drz400

4.      D. Robert dr650se (TKC???)

5.      G. Tamás valami 150-es pitbike

6.      Taki - DR350

Reggel 8:30-kor randi a világosi benzinkútnál…

Jómagam T. Tamással szövetkeztünk – a benzinköltségek csökkentése érdekében. Mi értünk oda utoljára, vagyis a minket követő G. Tamás egy kicsit lemaradt, mert az utolsó faluban eldőlt a motorja a futón…

  

Indulás után – ígéretemhez híven – nagy ívben elkerültem a Világosi várhoz felvivő igen meredek és sziklás feljárót. Tekintettel a robogósokra.

Jaaaa…, hogy nem jöttek robogósok. Akkor nem.

Így esett, hogy mindenki megízlelhette a vár bevételének nehézségeit. A 650-est egy pillanatra elveszítettük, de aztán ő is jött szépen – siker!

 

Innen úgy terveztem, hogy átmegyünk Kaszojára. Az első pár métert megtéve az erdei úton konstatáltam, hogy hiába megyek óvatosan, iszonyat port kavarok. Így a kitaposott utat próbáltam minél kevésbé kitaposott ösvényekre váltani. Tervemet szép siker koronázta. Néhol már-már vadcsapáson haladtunk, de legalább láttunk. Egy-két favágók által használt nyom kellőképpen emelte a vérnyomásunk, ezt hűtendő megnéztünk közelebbről egy-két patakmedret is.

Ez egyik általunk választott nyomvonal hirtelen és váratlanul ért véget. Tanácstalanul néztünk körbe… Jobbra és előttünk meredek parttal szegélyezett patakmeder járhatatlanul bedőlt fákkal, balra meg megmászhatatlannak tűnő partoldal, ami minél magasabbra néztünk, annál veszélyesebbnek tűnt. Sokat hezitáltunk. Aztán a N. Tibor csak neki ugrasztotta az EXC-t. Az út patkája persze ezt kicsit zokon vette és jól földhöz verte…

Rakoncátlankodó akkumulátorának hála egy végtelennek tetsző rugdosásba kezdet, melyet a barbár endurós istenséghez címzett varázsszavak sugdosásával próbált hatékonyabbá tenni… (Mi@kurv@f@szértnemindul? – meg hasonlók…)

Robi-Vince-Taki nem bír magával... avagy a B osztály kalandjai

Résztvevők:

Taki: örökzöld DR 350
Robi: Karcmentes, tükrös, indexes Exc 400
Vince: Hol super, hol endúró Exc 525

 

Kedden még senkinek semmihez nem volt kedve. Mivel Takival telefonon nem lehet értekezni még tőmondatban sem, ami korábban még ment, így maradt az SMS írás. Holnap 7 kor nálad, írtam. Jött is a válasz két óra múlva: OK.

Kiértünk időben.  Az idő jónak ígérkezett, így vezérünk fölhúzta az endúrós rövidújas pólóját. Így vágtunk neki a világosi várnak toronyirányt. Az első métereken legeltem egyet a köveken. Eszembe jutott első közös szöcsketúránk (már idejére sem emléxem), ahol itt kellett 500 m megtétele után haza mennem, mivel a dörzinek kilyukadt a fékcsöve egy ugyanilyen bukfenc kapcsán.

Hegyen-völgyön zakatoltunk, na nem vonattal, hanem a 15 és 30 év közötti technikáinkkal. A sokadik Taki bukfencnél, amit nem esésnek, hanem inkább gurulásnak minősítenék, mivel ilyen testalkattal (széle-hossza-egy) inkább így jellemeznék, megbeszéltük, hogy nem a DR önsúlyával, hanem az összsúlyával van a baj. Hiszen ha egy T-34 es seggére ráülne Taki-doki, annak is elkönnyülne az eleje. És bizony elkönnyült elsővel nehéz kanyarodni. (Amúgy csak megjegyzem: összesen kétszer estem el, de mivel annyira ritkán szoktam, így a kívülállónak ez is nagyon-nagyon soknak tűnhetett - taki)

Történt közben, hogy elveszítettük Robit. Ebben az évben én ilyen fóbiában szenvedek, mivel 4 hónappal ezelőtt ugyanitt két kollégát elveszítettünk, és azóta nincs beszélő viszony. Na, itt hál istennek nem ez történt, csak Robira rájött a has-mas, és ezt a medvék és madarak társaságában szereti lebonyolítani. Megírtuk a legközelebbi kocsma helyét sms-ben, és ott újra találkoztunk is.

A szaporodó esőfelhők nyomása alatt következett Casoja, majd a leggyorsabbon haza. Kicsit porolt 3.-nak, de érkezésünkkor a légutakból a sarat, otthon meg a légszűrőről a port kimostam.

A kérdés még fúrja az oldalam: Ha Gábor után megyek, fele annyit sem tudok abszolválni, mint ha Taki mögött muzsikálok. Pedig az útvonal ugyanaz. A kérdésre Taki sem tudta a választ. És ha Ő nem tudja, akkor nincs is.

Vince