Main menu
Jövőbeli eseményeink:
HCC HÓ - 2017

2017 - Utcsó?

Nagykoalíció

írta: Vince

Ez itt nem a német kormányválság, csak valami hasonló. Ugyanis mikor már azt hittük, hogy ez a csapat soha nem jön össze, akkor összejött.
Voltak:
- harckocsikkal, Gábor és Vince Ktm Exc 525, Levi  TM 530
- biciklikkel, Robi Gas-gas 280 és Pincés Ktm freeride 250
- kőbaltával, Taki Suzuki Dr 350
Az év utolsó motorozásának indult, ami szerintem lett is.
Kicsit ködben, de viszonylag jó kedvel indult a kiscsapat Szögedről. Bálint nem jött, de beköszöntünk neki Makón. A régi határ üres, így a lendületet csak az aradi útlezárás törte meg, ami fél óra késést eredményezett.
Indultak mocik 10 kor. Valamelyiket indítani elég volt, némelyiket rúgni kellett. 11-ig mintha jeges lett volna az avar teteje, mivel inkább korcsolyáztunk mint motoroztunk. Viszont utána mint a mesében, „jó a sztory, nincs hiszti”  mondaná a kolléga, aki uralja a netet. Annyira belemelegedtünk, hogy kihagytuk a kötelező camping látogatást is. Az idő egyre sürgetet, mivel egyre rövidebbek a napok és lámpája sincs minden endúrósnak. Ha van is, nem mindig működik, illetve csak a szerelőknek nem szokott.
Találkoztunk kollégákkal, akiket én individualistáknak hívok. Hogy miét: mert nem is kell nekik megszólalni és tudom kik. Gondolok én arra, hogy a mai körülmények között, ahol van ki szereti az enduróst, és van ki utálja, olyan spotkipufogókkal közlekednek az erdőben ami még ki is van herélve.
A nagy kérdést még nem fejtettem meg:
Taki  azért jött el most, hogy egész nap a mocsárban fetrengjen mint a varacskos…?
Vagy azért, hogy még ebben az évben ki szeretné mosni az egyenruháját?
Vagy csak szarvasgombát jött keresni?



 

 

Vágatlanul - tényleg csak időmilliomosoknak:

 

Taki túra - harmadik felvonás

Az előző két hétvége bebizonyította, hogy van értelme ennek a felállásnak. Felálltunk újra. ;)

 

Taki a bajaiakkal - második felvonás

Vince ígért élménybeszámolót... remélem, nem feledi. ;)
(2017-11-04)

És Vince nem feledte... ;)

Íme:

"Nem rossz a jó DR!!!!!!

Viszonylag jóllakottan érkeztünk haza az előző héten, mivel megettük Zaránd összes perecét és buktáját.  A frissen vásárolt DR 350 is jól vizsgázott, ugyan ha indít olyan mint egy T 34 es röffenne, viszont a motorhangját egy herélt szúnyoghoz tudnám  hasonlítani.
Tehát nagy kedve volt vezérünknek Takinak egy újabb motorozáshoz, mivel jó ismerősei is ezen a hétvégén Zaránd hegyeit faragták. Ez valójában egy csapat volt, de mára már kinőttük Gábor kis buszát.
Élünkön Takival Dr 350, Zsolti az Exc 400 al, Gábor a vagy indul vagy nem Yamaha Wr 450 nel, és Én az Exc 525 harckocsival. A terep sokkal jobb volt mint előző héten, de így is értek minket meglepetések, ugyanis az egyre vastagabb avar alatt nem ritka a nedves fa. Ilyenkor két variáció van az olyan képzett motorosnak mint mi. Vagy benyeli a kormányt, vagy csak leszúrja. Hát akadt bőven mind a kettőből.
A campingi találka elmaradt, viszont az erdőben összefutott a két csapat.  Hisztis kolléga hűtőjéből kilógott egy  faág, ezért kicsit kedvetlen volt az arca, de egyébként örült mindenki mindenkinek. Nekem a fejidomom széttört, mikor keménykedtem az egyik tölgyesben, ezért időben szerettünk volna visszaérkezni. Ez sikerült is.
Várom a jövő pénteket, mert akkor dől el, hogy játszik a jövő szombat vagy sem."

 

Csak úgy...

Tegnap gondoltam feldobom, hogy van-e valakinek kedve egyet endurózni... Persze, hogy rossz címre küldtem az e-mailt. Az idei takitúrázók helyett, a tavalyi dr-esekhez mint ki a felkérés. Persze gyorsan korrigáltam. Sorba jöttek is a válaszok - senki nem ér rá és különben is szar idő lesz... Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom: Holnap? Akkor viszem Zsoltot is... - mondta Vince... ;) Szuper. Ő a tavalyi csoportban volt benne - persze túrára nem jött, még szerencse, hogy nem vettem ki a csoportból... ;)

Szóval a véletlenek sorozata, meg az a hír, hogy a Zarándon új pékség nyitott nem hagyott minket nyugodni - reggel 7-kor már a kocsit pakoltuk. A határon iszonyat sor - nem számolunk mindszenttel... szerencsére gyorsan ment az átengedés. Tíz után már a jól felázott erdei utakon simogatta hátunkat előbb egy-két kósza napsugár, utóbb meg a talaj... Jól teltek a percek, az órák... a pékséget végül csak nem találtuk meg. Pedig mindent beleadtunk. Két GPS és sok sok helyivel való beszélgetés se hozott eredményt. A nap derekán még egy sor vadászba is belefutottunk, de ők se tudtak semmit - még jól le is kameráztak bennünket... Aztán egy vadőr hosszan ecsetelte, hogy az új választások egyik témája a román erdőkben való motorozás betiltása... Velem lehet értelmesen beszélgetni, de tényleg. Értelemtől csillogó szemeimet látva a bukó helyett munkavédelmi sisakkal a fejemen (aminek a rögzítését egy gumipókkal oldottam... a hőszigetelését egy sapkával...) Szóval hamar belátta, hogy ide információt nem tud bejuttatni, tovább állt...

Mi kerestük a pékséget... kerestük napnyugtáig, aztán feladtuk. Visszamentünk a kocsihoz és hazajöttünk.

Iszonyat jót gurultunk - köszönhető volt ez a tökéletesen elkopott hátsó gumimnak és a tapadást hírből sem ismerő talajnak. Szóval a pékség nem lett meg - de tuti, hogy valahol ott van, mert iszonyat mennyiségű perecet találtunk...

Videó:

 

T.T.t. (Tomi-Tibi túra) Erdély, Magyarremete, Biharfüred környéke.

A nyári Taki túra egyik megfogalmazott célja volt, új arcok keresése, és az endurózás ezen formájának népszerűsítése. Na, ez nálunk olyan jól sikerült, hogy azóta másodjára  álltunk neki szervezkedni. Sajnos a nyári csapatból csak ketten értünk rá, így Tomival az okt. 13.-i hétvégén nekivágtunk első saját, önállóan tervezett és kivitelezett erdélyi endurós kalandunknak. Nem nomádkodunk, szállás Magyarremetén a Turul panzióban (eddig csak jókat olvastam róla) az útvonalat pedig majd jól megtervezzük itthon valamelyik programmal, ahol meg kell, ott majd improvizálunk. Hát kellett bőven, ugyanis nem tudtuk, pár hete azon a környéken hatalmas vihar tarolt le mindent, falvakat, házakat, hegyoldalnyi erdőket, járhatatlanná téve rengeteg utat.

1. nap - Pének. 13. :)

Dél körül érkeztünk meg a Turul panzióba. A szobát el tudtuk foglalni, de vacsora az nem lesz, tudtuk meg. Mint kiderült házigazdánk az emailjeit nem olvassa, a kétszeri telefonos beszélgetésünkön meg úgy látszik nem ment át minden kívánságunk. L Gyorsan összekaptuk magunkat, és irány a terep, hisz ezért jöttünk. Mára csak egy laza köröcskét terveztem a gpsvisualizer-rel, melyet gondosan betöltöttem a Garmin GPS-be, de azért a jól bevált papír térképeket is bekészítettem. Ment is minden prímán, Magyarremetéről ki kelet felé, át az Meziad nevű patakon ÉK-nek tartva be a dombok, majd hegyek közé. Egy darabig nem volt semmi probléma, gurultunk a hangulatos dombvidéken, majd erdőkben, a hegyek körülöttünk egyre nagyobbak lettek, az utak tök jól járhatóak, a kilátás Pazar, többször megcsodáltuk a tőlünk délre elnyúló Zarándi-hegységet. Megy ez nekünk, vigyorogtunk. Aztán egyszer csak az úton keresztbe egy hatalmas kidőlt fa feküdt L valahogy kikerültük, nemsokára egy másik, azon átrángattuk a motorokat(szó szerint), majd egy harmadik ott a mélyút partfalra kellet felmásznunk, hogy átjussunk. Nem tudom hányadik ilyen akció után tele lett a hócipőnk, alternatív út után néztünk. Tomi nagyon felszerelte magát, három különböző navigáció volt nála, böngésztük a kijelzőket, meg a papír térképet erősen. Mentünk erre, megint egy kidőlt fa, megkerülhetetlen, irány vissza másik utat keresni, mentünk arra, ugyanaz. Nem így terveztük a dolgot, de azért néha motoroztunk is. J  Végül valahogy lejutottunk a Sohodol völgyébe, ekkor már igen csak ment lefelé a nap.

 

 így aszfalton visszagurultunk Magyarremetére, ahová sötétben, igen csak hűvös re fordult időben érkeztünk meg. Megismerhettük házigazdánkat István is , megbeszéltük az élményeinket, ekkor tudtuk meg, hogy miért van ennyi kidőlt fa a környéken. Kaptunk egy, majd még egy, majd még egy isten hozott pálinkát, István  és Tomi elmesélték az akkor érkezett orosz vendégeknek Erdély majd a magyarok történetét, én meg elmentem beálltam a forró zuhany alá mert már igen csak kezdtem fázni. Vacsora hozott anyagból, még jó hogy Tominál volt néhány tartalék konzerv, meg gázfőző. Mint kiderült fűtés sincs, ki tudja mért, így jó betakarózva alomba merültünk.

Nyárbúcsúztató nagy gurulás

Ezt is megéltük...

Akarunk vajon vágatlant is??

Akkor az igazán türelmeseknek itt a vágatlan is - hitted volna, hogy ebből jött létre a fenti? ;)