Main menu
Nincsenek események

Régebben az endurósokkal csináltuk meg ezt a távot, de ahogy emelkedtek a benzinárak úgy érlelődött bennünk az elhatározás, hogy egy sokkal pénztárca-barátabb alternatíva felé fogunk nyitni... Így aztán már jó pár éve meghirdetem ezt - a kicsit eszement, de amúgy fantasztikusan jó kis bicaj túrát. Igazából sokan tartanak e-miatt őrültenek, meg "nem teljesen komplettnek", de szeretném hangsúlyozni, hogy én csak meghirdetem. Ha senki nem jelentkezne rá, akkor természetesen eszembe sem jutna tökön-paszulyon keresztül letekerni Ladánybenére...

A lényeg: idén 6 bátor jelentkező volt... eleinte többen jelezték az eljöveteli szándékukat, de aztán az időpont többszöri áthelyezésével és egyéb keresztbeszervezéssel elég jól sikerült leredukálni a létszámot. Amit végül is nem is bántam, mert kis csapat kis gond... nagy csapat - nagy gond, mondja egy ős öreg dakota közmondás.

Eljött Sanyika, az unoka tesóm, aki tavaly próbálta ki magát először ezen a távon, de az akkori áldatlan állapotok miatt kénytelenek voltuk Kecskeméten feladni a futamot .. mindenesetre megjött az étvágya. Azóta néha-néha már kocogni is eljár - csak úgy önként és dalolva... Nem is nagyon szerettük, ha ő ment elől, mert akkor bizony kicsit gyorsabb volt a tempó, mint a kényelmes. Mindenesetre azért neki volt közülünk a legjobb dolga, mert - mivel ő alapvetően Ladánybenén lakik - így igazából ő "csak simán haza biciklizett"... (Bár ennek érdekében vasárnap hajnalba meg felfuvaroztatta magát Szegedre... - mert ugye egyesek még áldozatokat is hoznak a szenvedésért...)

 

Aztán megjelent Palika is, akinek ez volt - ha jól számolom - immár a harmadik teljesítése... Ő egy tipikusan anitsportman... egész héten csak dolgozik, autóban ül, szervezkedik... közben nyeli az ideget és a bagót. A túra időpontjának az áthelyezését is neki köszönhetjük, mert az eredetileg szombatra hirdetett esemény ütközött egy fontos családi programmal. Mindenesetre, ha valaki ilyen sokszor megtiszteli a túrámat, akkor annyi már neki is kijár, hogy legyen beleszólása az időpont megválaszolásába... így lett vasárnap. Ő jelezte, hogy lehet, hogy eljön két haverja is - az egyik egy országúti bicajjal, a másik egy normális montenbájkkal. Mint később kiderült ebben csak félig volt igaza.

Mert harmadikként itt volt Imre - Palika országútis bicajos barátja... aki viszont, ellenben és de... a másik haver montenbiájkjával jött - így végül is már-már majdnem az lett, amit tervezett. Imréről alapvetően nem sok mindent tudok, de ha még eljön párszor, akkor majd többet is írok... ;) Mindenesetre azt többször is megállapította, hogy terepen biciklizni minimum kétszer annyi energiába telik mint országúton. Jól tartotta magát csak a vége felé kezdett (ő is) óvatosan ülni az ülésen... Ja - és végig nagyon vigyázott a kölcsönbiciklire! ;)

És végül - de tényleg nem utolsó sorban - eljött a Volford család képviseletében Laci (aki már nem mai gyerek, ellenben igen jó formában van...) és magával hozta Attila fiát is (bár az, hogy ki hozott kit végülis nem derült ki...) Laci jó pár maratonnal a háta mögött és majdnem ugyan évtizeddel... :)) - végig tartotta a bandában a lelkesedést, mindig volt miről beszélnie... Attila az utóbbi pár évbe magára kapott pár 10 kg pluszt, meg voltam győződve arról, hogy képtelenség lesz végig csinálnia... Ezért talán engem lepett meg a legjobban, hogy amikor Kecskeméten beiktattam egy kis esztelen száguldást (30-as átlagsebesség), akkor bizony Attis is a megszökők táborához csatlakozott...

Na, ennyit a csapatról.

A gurulásról túl sok mondani valóm nincs... egésznap tekertük a bicajokat... szidtuk a traktorosokat, akik néhol olyan rázóssá járták az amúgy jó minőségű utakat, hogy a végén már ülni se tudtunk. Volt egy-két bokorharcunk, egy minimális szántás járásunk.... De összességében elmondhatjuk, hogy ilyen ideális útviszonyok még soha nem fogadtak minket. Sehol nem volt járhatatlan szárazság, cukros homok... sehol nem volt járhatatlan sár... egyszerűen csak tekerni kellett és kész. Talán épp ennek köszönhető, hogy kb. 8 óra alatt tettük meg a kb. 140 km-es távot, ami a körülményeket figyelembe véve nagyon jó eredmény és úgy mellékesen elégé ütős is. A reggeli - szervezési hibákból adódó - tökölődős indulás után végig jól haladtunk. Az igen kevés és igen rövid pihenőket is csak módjával iktattuk be - nagyon jó részeredményeket értünk el. Már az első 60 km-nél látható volt, hogy nem lesz szükség az éjszakai felszerelésre. Persze azért a nap vége felé kicsit belassultunk, de még így is bőven világosban értünk Ladánybenére, ahol elfogyasztottunk egy kellemes vacsorát, megvártuk a kocsit. Bezsúfoltunk magunkat (6 fő) az autóba és bizony este 9 után már itthon néztük a tévét... :))

Szép munka volt, minden teljesítőnek gratulálok!! Ügyesek voltatok!

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés