×

Hiba

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló motornelkul/2010-10-08/szattis mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

×

Figyelmeztetés

JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/js/jcomments-v2.3.js?v=12
JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: /home/takacsek/public_html/components/com_jcomments/libraries/joomlatune/ajax.js?v=4
Main menu
Nincsenek események

Tartalomjegyzék

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló motornelkul/2010-10-08/szattis mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

SzAttis szerint (a végén Attis képeivel!):

Olyan Takisan csüt 4-5 között jött a kérdés, nincs-e kedvem másnap reggel túrázni. Erdély, szamos Bazár - ott még nem voltam.
Egy egy napos túra, kedvem volt, és az akadályok is elgördíthetőnek tűntek - hát el is gördítettem.
Péntek fél hétkor Taki sms-e: 5 perc. Kissé meglepett, de felnőttünk a feladathoz és összeszedtem a cuccokat, indulás.
Taki nyomta a gázt a fronterán, egyenletesen haladtunk.
Az utat simán végignyomtuk, Békéscsabán nem sikerült a motoros sráccal (később Szabolcs) összefutni, irány a határ.
Taki előbb otthonhagyni vélte a személyit, majd a GPS-t, szerencsére blöffölt. szerintem enegem kóstolgatott... pedig ismerhetne, nem olyan családból származom én...

Kicsivel 11 után értünk a fennsíkra, gyönyörű idő, nem kell több. 100 m megtétele után Taki visszafordult a fejlámpáért.
Majd 50 m után nem volt jelzés. Itt bolyongtunk néhány percet, ami nem baj, mert ilyet nem gyakran látni: az érintetlen erdő, olyan puha mohaszőnyeggel, hogy csuda. Alatta persze tócsa, sár, figyelni kellett a lábunk elé, de kemények vagyunk... Aztán meglett a jelzés is, gyorsan, de nem sietve haladtunk. Meseszép táj.
Az első láncos-sziklás akadálynál láttam, tetszeni fog ez nekem. A barlangnál már nagyon bejött, fejlámpa elő, hajrá.. nem is csúszott annyira, bátran haladtunk a barlangban. Visszagondolva meglepően bátran.
Kapaszkodóból nem volt hiány, sziklák, kidőlt, nyirkos fatörzsek, izgi...
Azért tudni kell, ez nem egy kiéptett túristaút, könnyed lépcsökkel, úgyhogy itt-ott ugrottunk...
A barlang végénél már indultam volna - az ellenkező irányba. A tájékozódó képességem (eddig azt hittem, nem is olyan rossz) teljesen megkavarta a barlangtúra.
Szóval Taki mutatta a helyes irányt, így gyorsan vissza is indultunk a tisztásra. Igen hamar vége lett a tervezett túrának, de nehogy má' túl hamar hazaérjünk...
Új kihívást kerestünk: Csodavár vagy Mócok temploma. Előbbi valahogy szimpatikusabb volt, gyerünk oda.
Találkoztunk Szabival, aki megörült nekünk, (szerintem később átértékelte ezt) elhatározta, jön gyalogtúrázni is.
Nagy kedvvel haladtunk, nem volt könnyű terep, de végül is nem ijedtünk meg - és a látvány kárpótolt minden erőfeszítésért. Ebben azért nem is volt hiány, a barlang bejáratának megközelítése zergeügyességet követelt meg! Mit nekünk... nehogy má ne... meg hasonlók. itt még.
Szabi szerintem itt gondolta meg először: a csizma, a bőr motorosruhával nem épp gyalogtúracucc.

A barlang sötétjében odaadtam a vésztartalékként mindig nálam levő ceruzalámpát, mondanom se kell 1,5 volt nem csinál fénycsóvát..
Az első 50 barlangi méteren sikerül benéznem egy stabilnak gondolt sziklát... megbillent ... én is ... ugrás másikra... így csak bokáig lettem vizes. Ez a kis malőr, meg a hideg víz gyorsan kijózanított: át kell ezt gondolni. Kb itt volt a kiscsapatunknak döntési kényszer: tudunk-e vajon továbbmenni? Nem sokat agyaltunk, tudunk hát... Megkerestük az utat.
Ilyen élményben még nem volt részem, mintha én lennék a SuperMario..
Kerestük az utat - eleinte, hogy lehetőleg száraz lábbal kijussunk, később - hogy lehetőleg kijussunk. 

Nagy kaland volt.
A baralang végénél hatalmas sziklák állták utunkat, látszólag megoldhatatlan akadályként. Szerencsére Taki már volt itt, ismerte a kivezető utat: be kell bújni egy kis résbe az egyik szikla alján, és ez balra fordulva átvezet egy másik alatt... és már kinn is vagyunk. Rá nem jöttem volna.
Kiérve ismát láncos kapaszkodó - ez annyira nem esett jól a barlangi ugrabugra után. Pláne, hogy sikerült zsákutcába érnünk, vissza. Hurrá.
Szabi szerintem itt már nem annyira örült a találkozásnak, de hősiesen jött tovább. Mondjuk más választása nem volt. Vagy 100 m kb. 45 fokos emelkedő után azt hittük felértünk, hurrá. Taki mondja: nem ám, még vagy ennyi...
Mikor kiértünk a "katlanból" Taki mondja: a gps megbolondult, nem is tudjuk, merre... Érzésből mentünk.
Jó érzés volt.
 

Visszaérve a kocsihoz összedobtuk Szabinak a száraz gúnyát hazaútra  és - Takitól nem meglepő módon - tempósan elindultunk haza.
A levezető változó minőségű földúton várt egy-két kamikáze dacia, meg tehén, de legyűrtük őket, áldozatok nélkül.
Hazafelé engem elnyomott a buzgóság, Taki szerencsére nem... vagy nem vallotta be ...
Békéscsabán elbúcsúztunk motoros  kisérőnktől, aki fagyott újjakkal kérdezte, mikor megyünk máskor. Szerintem kocsival jönne...
Felejthetetlen élmény volt, csodálatos helyeken, kösz Taki.

{gallery}motornelkul/2010-10-08/szattis{/gallery}

________________________________________________________________