Main menu
Nincsenek események

 

Egyik kedves barátomtól kaptam karácsonyra egy új kályhát az MB100-ba... Gondoltam, hogy mielőtt a jó öreg Jancsi kályhát nyugdíjba küldeném, tartunk vele egy búcsúpartit.

Mivel úgyis jó időt jósoltak - december 26-án kimegyünk... ott alszunk, másnap megmásszuk a Bulz követ, majd irány haza.

Na, az első éjjel olyan jól érezte magát a család, hogy rábeszéltek - maradjunk még egy éjszakát. Persze csak egy napra való fát vittem magammal, de hát balt az volt. ;)

Így reggel favágással indult a nap, majd a meziádi pihenőből átvágtunk toronyiránt a Jád völgyébe. Ez egy nagyon izgalmas és szerencsére nem felkapott erdei út, ami kifejezetten izgalmas és persze csodaszép helyeken visz át a hegyeken... A déli oldalt simán teljesítettük... az északin vastagon állt a jég. ;)

A Bulz követ egy patakon átkelve lehet csak megközelíteni - nem akartuk szarrá áztatni a cipőket, így maradt az autó. Jó volt. Megérte megemelni kicsit a hátulját - sehol nem ért le.

A kőről csodás volt a kilátás.

Irány a Pádis!

A Lesi (Lesu) víztározót ölelő murvás utat egy új, csodásan sima aszfalt csík váltotta fel... a múlthavi vihar elég izgalmas formákat hajtogatott a korlátokra dőlt fák segedelmével. Jádremete... Székelyjó... Doda Pili... az aszfalt vége - de szépen letaposott erdei út vitt tovább. Van remény. Ha ilyen lesz, sikerülhet feljutni hátulról a Pádisra. Kicsit kezdett alkonyodni.... az út egyre durvább lett.

Kiderült, hogy a nyomvályúkat vastag jégréteg borítja, amik a kátyúkat szépen kiegyenesítették... de a felmelegedés miatt néhol nagyon csúszott, néhol meg be-beszakadt. A beszakadás volt a veszélyesebb.

Na, a lényeg: ügyesen elmentünk a járható út végére... Sajnos egy kanyar után megszűnt az az egyetlen nyom is, amit követtünk. Felrakhattam volna a hóláncokat, de látható volt, hogy ahol megálltunk attól max. 30m-rel előbbről tolatott vissza az előttünk járó... Na, ennyit erről. Már csak 3 km... Ja 3... de vajon milyen 3?

Nem kockáztattunk - visszafordultunk és táborhelyet kerestünk.

Nem sokkal később kikanyarodott elénk egy parkőr egy Jimny-vel... bevárt minket. Elhúztunk mellette, ha akar valamit - csak leintene... - gondoltam.

Aztán csodás volt látni, hogy az MB100 kettesben milyen könnyedén utasítja maga mögé a kátyúkon pattogó kis terepjárót... - mindig mondtam, hogy az MB-t még akkor tervezték, amikor nem volt tükörsima az út. ;) (Mi lett volna, ha sietünk??)

A hegyen táboroztunk.

Vacsora, majd filmnézés (kettő is...), kis beszélgetés és szundi.

Ma én figyeltem a tűzre. Jól megraktam a kályhát - fél hat körül arra ébredtem, hogy Veronka próbál bele életet verni, de nem kap lángra - csak a parázs világít. Segítek! Elő a gázgyújtós begyújtós... nyitom, de nem gyullad... a gáz helyett folyadék folydogál belőle... Majd hirtelen lángra kap - minden, amire előtte csorgott egy kis "gáz". Megijedni se volt időnk. Már el is aludt. Na - ezért kell fémlap a tűzhely környékére... - végül csak begyúlt. ;)

Reggeli után - irány haza! De ha már idefelé elszáguldottunk a Rekettyei vízesés mellett és láttunk egy középkori várromot is az út mellett... - ezek mellett megálltunk és megcsodáltuk.

Na, ennyi vala... ;)

Jó volt... szép volt... kár lett volna kihagyni!