Main menu
Nincsenek események

 Már-már hagyományosnak tekinthető, hogy hosszabb-rövidebb időre kiruccan a kis családunk Erdély vadregényes vidékére. Idén különböző okokból kifolyólag csak egy hetet tudtunk erre szakítani és azt is nagy fiúnk, Peti nélkül... :(

Kicsit izgultam, hogy sikerül-e majd olyan programot összehoznom, amely kielégíti az igen nagy kritikai érzékkel megáldott családom igényeit is. Próbáltam az endurós túrák és az interneten fellelhető tapasztalatok alapján egy olyan nyomvonalat kitalálni, amelyet személyautóval és kis gyerekekkel is lehet élvezni. Mivel - így utólag már látható - hogy egy kifejezetten jó gurulás kerekedett belőle, ezért közzéteszem itt is, hátha más is kedvet kap hozzá.

1. nap
Szeged-Mezgéd

Mivel a Frontérámat lecseréltem egy Mecedes MB100-as hosszított 9 személyes kisbuszra, ami már tavaly bebizonyította, hogy ideális kirándulást támogató gépezet, így nem is volt kétséges, hogy a panziók és a sátrazás helyett idén is az autóba fogjuk tölteni az éjszakákat. Természetesen az indulás napján jöttünk rá, hogy még ez sincs kész és az sincs összepakolva stb... így esett, hogy végül csak délután 3-kor gördült ki, az amúgy igen szépen megpakolt autó az udvarból. Az előző túrán elégé lemerített kemping gázpalackot sajnos nem sikerült feltöltenem, mert a szegedi gáztöltő állomás sajnos közlekedési balesett miatt nem nyitott ki ezen a napon. Próbáltam menteni a helyzetet úgy, hogy a határig útbaeső nagyobb települések valamelyikén majd feltöltöm. Makó, Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, Gyula, Sarkad... ezek jöhettek szóba. Persze az internetes keresgélés egy találatot se dobott ki, csak az időm ment rá. Így aztán kénytelen voltam a nagy palacknak is helyet szorítani, nem is beszélve a gázzsámolyról. Persze ez a konyhai cuccok újragondolását is maga után vonta... Na, szóval nem volt egyszerű, de leindultunk...

Az MB100-nak az előnye, hogy bárhol meg lehet vele állni... Nem gond, ha nem jutunk el a hegyekig az első nap.
Sarkadon a Penny-be még megálltunk egy utolsó nagyvásárlásra. Vettünk egy rakás egészségtelen üdítőt - ha már nyaralunk... Aztán irány a határ. Sajnos útmatricát már nem tudtunk venni, mert bezárt az eladófülke. Ilyen késő van már? Jé...
Szalontán megálltunk pénzt váltani - és irány a hegyek! Jól haladtunk. Még sötétedés előtt megpillanthattuk a hegyeket, sőt még a dévai főútról is szürkületbe térünk le. Irány Mezgéd! Irány az erdélyi mopedtúrán megismert fantasztikus sátorhely. Már csak 50 km... Az aszfalt szép lassan átment murvásútba, majd kurva meredek murvásba... de én csak nyomtam töretlenül. Ha a legkisebb bizonytalanságot is mutatnám - ezek megennének élve... Mentünk...
És este 10-kor már az ismert patakpartján táboroztunk. Gyors vacsora - alvás.

 

2. nap
Mezgédi cseppkőbarlang

Mondtam már, hogy hatalmas az MB100 beltere? Nem? Na, akkor kapaszkodj: a gyors reggeli után előkerültek a bicajok is, mert persze, hogy befértek. Veronika Hugót, én Teót vittem... Közel a barlang. Légvonalba alig 4 km... eltekerünk oda - úgyis ez az egyetlen programunk van mára. Tekertünk... sokat... vagy inkább eleget. Persze tájékozódtunk rendesen, így képbe is voltunk... De hadd említsem meg, hogy kb. semmi se úgy volt, ahogy el van írva a neten. Ezért én is leírom, hogy hadd legyen már valami naprakész infó is a Mezgédi barlangról. ;)
Szóval a nyitvatartás helyi idő szerint 9-19 óráig, de 17 óra után már csak minimum 5 (?) fős csoportot hajlandók indítani. Minden egész órába indul csoport (ha vannak). Autóval kb. 300m-re lehet legjobban megközelíteni (ez régebben sokkal több volt), a bicajokat is itt hagytunk, ennyi gyaloglás mindenkinek jól esik. A 9 órás csoportot egy jó 15 perccel lekéstük (ez ugye magyar idő szerint azt jelenti, hogy negyed 11-re értünk oda - szóval nem kell minket sajnálni a korán kelésért.) Türelmesen megvártunk a következő csoport összeállását. A pénztárnál lehetett emléktárgyakat venni... mi vettünk két túristatérképet - jó lesz az még. Felnőtteknek 15, gyerekeknek 10 lej a belépő. Hugó ingyen jöhetett (4 éves), mintha 6 alatt lenne ingyenes. Sajnos csak románul beszéltek, meg aztán kiderült, hogy angolul is szépen... ;)
A túravezetés sajnos csak románul zajlott - meg se kérdezték, hogy milyen nyelven ért a többség (kb. 40-50 fő indult és nagy részük tudott magyarul is...). Szerencsére az egyik túratárs fordította a magyarázat nagy részét. Utólag is köszönjük neki! Több helyen olvastam, hogy 4-5 órás túrájával (kb. 5 km) a legnagyobb cseppkőbarlang Romániába. Na, akkor a túra 1 órás... és kb. 1-1.5km-es. Szépen kiépített lépcsők, kapaszkodók. Normális világítás. Érdekes látnivalók. Mivel a legnagyobb kánikulába mentünk, így vittünk magunkkal meleg ruhát is - na, ezt nem kellett volna... Kb. 3-4 perc kellett, hogy hozzászokjunk a benti - hűvösebb - klímához, aztán már vetkőztünk is neki.
Mivel a barlangtúráról relatíve korán értünk "haza", így a közvetlen környék alaposabb felfedezésével folytattuk a napot. A gyerekek órákra képesek voltak eltűnni a mellettünk folyó patakba játszva... Jó  volt, szép volt.

3. nap
Mezgéd-Jád völgye

Erre a napra egy kb. 30 km-es autós utat terveztem, így nem kapkodtuk el az indulást. Reggeli.... patak... majd pakolás és gó! A hegygerincen átvivő út még nem igazán van kijárva. Néhol nagyon szűk és elégé siralmas az alja is, de mivel még csak most készült el a túlsó végén keresztbefolyó bővizű patakon átívelő híd, ezért ezen nem is kell csodálkozni. Pár év múlva főút lesz itt. Tuti.

Felküzdöttük magunkat a hegyre, majd megpróbáltunk úgy legurulni róla, hogy a fékek se égjenek le teljesen. A híd még se készült el... így kénytelenek voltunk a gázlót használni. Még szerencse, hogy relatíve aszály volt. Simán ment. Elgurultunk a Lesi víztározó irányába, mert ott régebben találtam egy nagyon klassz, gyerekbarát pancsolót. Ez most senkinek sem tetszett, így elindultunk Biharfüred felé, majd valami kevésbé lakott részen megállunk és jól érezzük magunkat... Szerencsénk volt. A nagyon rossz és keskeny út, a szűk szurdok ellenére találtunk egy eldugott, nagyon fajintos helyet.
A mellettünk csordogáló, bővizű patak nagyon csábító volt... ruha le... Aztán a benne hemzsegő rákok láttán ruha fel... De azért jó volt. Tényleg.

4. nap
Jád völgye

Ismét előkerültek a biciklik. 3 szép vízesést terveztem mára... Sajnos végig felfelé kellett tekernünk, így hiába vitt az út látszólag síkon - nyumni kellett keményen. Az első vízesést kb. 3-4 km tekerés után találtuk meg. Szépen kiépítve, közvetlenül a nagyon elhanyagolt aszfaltcsík mellett.
A következőért még kb. 1-2 km-t kellett tekerni, majd a bicajokat lezárva még kb. 1-2 km gyalogtúra következett... Jól esett - szép vidék, jó meredélyek. Mindenki élvezte. A végén még sellőt is láttunk... ejj...
A bicajokhoz visszaérve úgy döntöttünk, hogy a rákok várnak ránk. Visszamentünk és ettünk, ittunk... aludtunk. Ja - nem tudom, hogy mondtam-e, de minden estére készültem egy-egy kellemes mesefilmmel....

5. nap

Jád völgye - Lesi víztározó - Tutajos barlang - Dragán víztározó - Becsászó csúcs

A mai napnak az MB100 lesz a főszereplője. Relatíve hosszabb autó út. A Lesi tó meglepően kevés vízet tárolt... mondhatni, hogy csont száraz volt. Döbbenetes látványt nyújtott a meredek falak. A Tutajos barlangot nem találtuk a megadott GPS koordinátán. Szerencsére volt nálunk térkép, így úgy tájoltuk, hogy mintha egy kicsit fentebb lenne még... így mentünk még egy kicsit fentebb... autóval... ;) Megtaláltuk.
Az úttól kb. 200 m-re van maga a barlang, elég meredek ösvényen lehet megközelíteni. Megközelítettük... Írták, hogy kellhet gumicsizma is, főleg az első pár méterre... Na, nem kell... Konkréten nem látogatható a barlang (csak gondolom vezetővel). Ugyanis a barlang belsejéből nyíló járatot egy vasrácsos ajtó zárja le. Plusz az a kb. 160 cm mély víz, amin nem is lenne könnyű átgázolni. Szóval ez a barlang inkább barlangászoknak szól és nem amatőr pancsereknek, gyerekekkel... Kocsiba vissza. Irány Dragán. Nagyon durva az útminőség (aszfalt) és nagyok a meredélyek is. De átértünk. Csodás a látvány, visszasétáltunk a gát közepére is.
A Becsászó irányába vivő murvás út nagyon jó minőségű. Szinte 4-esbe mentem végig. Porzik, de sima... Jól haladtunk. Erről a jó útról balra letérve egy nagyon elhanyagolt úton mentünk tovább - itt már látszott, hogy nem túristabarát útról van szó. Erről tanúskodott az út melletti szakadékba belezuhant lakókocsi maradványa is. Nem mertünk megállni megnézni, mert félő volt, hogy nem fogunk tudni elindulni. Mentünk-mentünk... egyre durvább, egyre szűkebb. Megegyeztünk, hogy addig megyünk, amíg olyan helyhez nem érünk, ahol meg tudunk majd fordulni. Elég reménytelennek tűnt, de aztán találtunk egy zsebkendőnyi helyet. MB100 megfordult, mi meg gyalog vágtunk neki a légvonalba kb. 3.5 km-re lévő csúcs meghódításának. Persze tudjuk, hogy hegyvidéken mint jelent a légvonal... ;) Szóval kb. egy órás hegymászás után még mindig 3.5 km-re voltunk a csúcstól. Ha nem ilyen csodálatos, háborítatlan természeten vitt volna az út, már rég feladtuk volna. De mentünk... sokat. Amikor felértünk a nyeregre, még mindig kb. 3 km légvonalba, de látszott, hogy kb. most már ennyi lenne ténylegesen is. Na - itt ettünk, ittunk és fordultunk... Majd jövőre.
Visszafelé megszavaztuk, hogy megnézzük az Ördögmalom (valami Drakula..) vízesét, amit szinte minden csúcshódító ki szokott hagyni, mert kb. 1-1.4 km-es kitérőt jelentene. Na, nekünk most erre futotta az időnkből. Megérte.
Mondjuk a viperás, köves részen azért ügyeltünk rendesen, de már maga az út is nagyon szép volt. A vízesés is tetszett. Pipa.
Visszaérve a kocsihoz, elindultunk vissza, a Dragan felé... Bőszen nézelődve, a nap lemenőbe - táborhely kel. Találtunk, megszálltunk... vacsi, film, csicsi.

6. nap
Dragán víztározó - Rekiceli vízesés - Bélisi tó - Pádis fennsík

Ismét hosszabb autó útra készültünk (persze ez nem több száz, hanem inkább több tucat kilométert jelentett). Az aszfalton kanyarogva kitárgyaltuk az ablakban elénk táruló dolgokat. A szegénységet, a boldogságot. Szóval mindent.
A Rekiceli vízeséshez közeledve egyre több parkoló autóval és gyalogló turistával találkoztunk, így a vízesés előtt kb. 1 km-re mi is megálltunk egy gyanúsan behajtani tilos táblánál. Oszt, hogy most itt tényleg meg kellett-e állni... na, az soha nem fog kiderülni. Mindenesetre egy kis gyaloglás senkinek sem árt, és tény, hogy egy-egy autó azért elment még mellettünk.

A vízesés szépen kiépítve, bő vízzel megáldva... szép látvány volt. Visszasétáltunk, vettünk nagyon rossz főtt kukoricát - irány a Bélisi tó. Az alattunk kígyózó utat már akkor is javították, amikor kb. 6 éve először jártam erre. Most is javítás alatt állt. Bár tény, hogy az út két szegélye nagyon szépen ki volt betonozva - de közte még mindig csak döngölt murvás felület feszült. Persze, hogy utolértünk egy böszme teherautót, ami sehogy se akart tudomást venni rólunk. Hosszú kilométereket araszoltunk mögötte, port nyelve. Nagyon keskeny az út - végül csak kielőztük. Ekkor meg a meredélyek okoztak gondot. El kezdett túlmelegedni a hűtőrendszer... aj-ajjj... Na, mindegy - felértünk. Aztán jött egy kb. 3 km-es első osztályú friss (még meleg) aszfalt... aztán újra múrva... De látszik, hogy hamarosan befejezik a feltöltés és akkor nagyon jó lesz ez az út. DodoPilinél letértünk a tó felé. Ha lehet rontani az út minőségén, akkor ez itt sikerült. Egyre rosszabb... De meg lett a tó. Lesétáltunk a partjára, de nem nagyon volt neki olyanja... Meredeken kezdődött, sziklásan és sötét mély vizet sejtetett. Hosszan mentünk, amíg homokosabb részhez nem értünk - ez már igazi part volt. De a víz itt is hirtelen, meredeken mélyült. Senkinek nem volt bátorsága belemenni. A picurok jót játszottak, szerettek volna itt táborozni, de mi úgy döntöttünk, hogy még sokáig szeretnénk élvezni a társaságukat - nem kockáztatunk, kevésbé veszélyes helyet keresünk táborozásra.
Mivel csak tizen pár kilométerre van a Pádis fennsík, átmegyünk oda - igaz, hogy már kezd későre járni, de belefér.
Belefért. Ez annak is volt köszönhető, hogy IcPonor után egy-két kilométeren már ezt a szakaszt is leaszfaltozták, mondjuk a Pádishoz közelebbi vége még mindig elég nagy sziklák kerülgetésére kényszeríti az embert.
Kolozsváriak mellett táboroztunk le - három család, még 6 gyerek... Az esti filmvetítést közösségi mozizássá alakítottuk. Csicsika.

7. nap
Pádis

Mivel megígértük a picuroknak, hogy a nagy csúcshódítás után pihenünk egy napot, így most nem csináltunk semmit.... csak tespedtünk. Szomszédoltunk... A három magyar családból délkörül kettő hazaindult.

8. nap
Pádis fennsík - Galbinai vízkitörés - Aranyosi völgy - Szeged

Nem kapkodtuk el az indulást. Mivel az utolsó szomszédunk is mára tervezte a hazaindulást, így együtt készülődtünk.
Megvettük az utolsó placsinánkat, vettük fenyőszirupot (megfázásnál nagyon jól jön majd) és a szülőknek egy kis áfonya pálinkát.
Pádisról lefelé a nem túl régen elkészített új aszfalt minőségét élveztük. Csak Boga telep feltűnésekor tűnt fel, hogy hogy kicsit égnek már a fékek. Szerencsére a lejtőknek is épp a végére értünk. Pietrosa előtt letértünk az erdei, murvás útra Galbina irányába. A vízkitörésnél sok-sok terepjáróval találkoztunk, igen nagy tömeg indult meghódítani a patak által kifájt szurdokvölgyet. Az első akadályt simán vettük: a függeszkedés helyett szikláról sziklára szökellve száraz lábbal teljesítettük a távot. A következő meredélynél előre engedtük a terepjárósokat, ne mi tartsuk fel a bandát. Kár volt aggódni - a gyerekek lelkesen mászták a sziklákat. A szirt tetejéből egy barlangnyíláson keresztül kellett a mélybe leereszkednünk. Hiába volt kiépítve a sodrony kapaszkodónak, sajnos az alja nedves, agyagos volt - csúszott mint a nyavalya. Mondjuk az se könnyítette meg a dolgunk, hogy Hugó testmagassága nem volt elegendő ahhoz, hogy a sodronyt elérje. Így aztán elég nehézkesre sikeredett a leereszkedés. Tényleg veszélyes volt... alattunk kisebb tömeg várta, hogy mikor kell elkapnia egy-egy lezúgó gyereket. Nem kellett... A többi már gyerek játék volt... ;) Kb. másfél-két óra alatt megtettük a kis kört.
Az Aranyosi völgyet murvás utakon autóztuk végig. A településen jól bevásároltunk, jégkrémeztünk... Majd kisebb tanakodás után - elnézve a közeledő esőfelhőket - úgy döntöttünk, hogy jó lenne már hazaérni - így a lovak közé csaptunk és bizony a kései indulás ellenére, este 10 már a fürdőkádba talált. ;)

Jól sikerült ez a kis kiruccanás, mindenki élvezte.

 

Rövid videó:

 

Hozzászólások   

0 #1 nanoo 2017-03-29 02:41
I do accept as true with all of the ideas you've offered on your post.
They are really convincing and will certainly work. Nonetheless,
the posts are too quick for newbies. May you please extend them a bit from subsequent time?
Thank you for the post.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés