Következő esemény: 2014.12.28 09:30 HCC HÓ 2014.

Vázsérült DR250 újra bevetésen

Még év elején vettem egy nagyon vázsérült kis Suzuki Dr250-et. Két vezérműtengelyes, nem túl sok van belőle az országba. De mivel Bocival egy hasonló motor nyergébe nyomtuk le az Arad-Feket-tenger offroad túrát, így a kellemes emlékek súlya előtt meghajolva, de az anyagi lehetőségeimet szem előtt tartva, lecsaptam erre a viszonylag olcsó, papíros gépre - majd apránként helyre pofozzuk.

Az egész projekt ott csúszott el, hogy még vásárlás előtt felhívtuk a tarjáni bontóst, aki megnyugtatott, hogy van neki ehhez a motorhoz bontott váza. Mikor hazahoztuk, alaposan átnéztük, konzultáltunk egy eredetiségvizsgálóval, aki azt mondta, hogy lehetséges a vázcsere. Felhívtuk a bontót, hogy akkor mennénk a vázért. Na, ekkor derült ki, hogy mivel már 3 éve senki nem érdeklődött utána, a múlthéten elvitték, bezúzták... Opsz...

Több lakatos szemrevételezte, több hónapig kerülgették. Végül a fővárosi Sima Béla-féle vázjavító műhelybe kötöttünk ki. Kemény 65e Ft-ért helyre húzták a vázat és a megnyomott tankot is kikalapálták... Az első villát befogókkal együtt lecseréltük. Új blokktartók és még egy-két apróság. Átfűzött első kerék, gumik, aku... a végét nem is számoltam már...

És elkészült... fogyasszátok egészséggel!

Ja - ez a gurulás jó alkalom volt kipróbálni a Drift Ghost HD akciókamera ciklikus felvételi lehetőségét... - tetszik. Szeretni fogom ezt a kis kamerát.

 

 

Így jár, aki szar motorral indul el

Az áprilisi combtörésem után, rehabilitációs célzattal vettem egy kicsi, könnyű motort... egy Beta 260-as 2T triált. Elvileg felújítva, új hengerszettel... azóta háromszor voltam vele kint és egyere szarabb lett a hangja. Ez lett volna az utolsó útja, mert közben a vázfelújításon áteső DR250 már türelmetlenül vár (egyenlőre ládába...).

Na, szóval - elindultunk. Minden szépen ment, eltekintve attól, hogy néha-néha bebénáztam - de ehhez már szokva vagyunk... Aztán az egyik feljáró tetején megállva furcsak nyikorgó hangot hallottam a blokkból. Nem kell semmi drasztikusra gondolni, csak olyan épp, hogy meghallod... de ha már meghallottad, akkor zavaró. Megkértem Robit is, hogy hallgassa meg - azt mondta, hogy nem tűnik vészesnek, de ő alapjáraton visszamenne a kocsiig, addig, amíg lehet... Így tettem - szóval sikerült egy bő félórát motoroznom Románba. Fasza.

És ez csak az egyik bánatom. A másik, hogy a GoPro Hero kamermámat már rég eladtam, mert a tököm tele volt az iszonyat hosszú felvételek átnézésével... Órákat vesz fel az ember, hogy aztán legyen közte 10-20 másodperc, amit a kész videóba is bevág - mert az érdekes, izgalmas.

A haverok mondták, hogy a Drift HD Ghost (és a többi is) tud egy olyan funkciót, hogy folyamatosan veszi a történéseket, de csak akkor jegyzi meg az elmúlt 5 percet, ha megnyomsz rajta egy gombot... amúgy ciklikusan felülírja magát...

Ez az! Ez kell nekem...

Rábeszéltem Gábor barátomat, hogy vegyen egy ilyan készüléket. Vett... és ezen a túrán szerettem volna tesztelni.

A valóságban nem teljesne úgy működik, ahogy a srácok mondták, hanem annál kicsit összetettebben... A lényeg: meg lehet adni időintervallumot, ami közönként a felvett anyagot megjelöli. Ez lehet 10 másodperc, 30 másodperc, 5 perc stb.... (a lényeg: nem lehet bármennyi). Aztán ha megnyomod a felvevő gombot, akkor a készülék lement 3 ilyen szakaszt. A gomb megnyomását megelőző intervallumot. Azt az intervallumot, amelyben megnyomtad a gombot és a következő intervallumot. Én 10 másodpercre állítottam - hiszen így 30 másodperces felvételek lesznek a kamera memóriájba rögzítve - elég lesz azokat is átnézni.

Sajnos a teljesút olyan rövidre sikeredett, hogy még a gomnyomás tesztelésére is alig volt alkalmam, nem hogy használható felvétel kinyerésére...

Hát ez van - így jár az aki szar motorral megy el a hegyekbe.

Szóval 9 után indultunk és én már 11 előtt ott tébláboltam a kocsinál. Felpakoltam, átöltöztem... A fiúk kb. fél ötre fognak megérkezni... az még legalább 6 óra... meg fog ölni az unalom.

Így aztán a nyakamba szedtem a lábamat és elindultam gyalog a közelbe (15 km) lévő Világosi várat megnézendő.... Persze folyamatosan néztem az órámat, így aztán kénytelne voltam még a Siria kezdete tábla előtt visszafordulni, néhogy már a végén még rám kelljen várni... Sok érdekes dolgot láttam - de az 5. gyaloglással töltött óra után már éreztem is...

Még kb. egy órára voltam a kocsitól, amikor a hegyoldalból ismerős brummogásra lettem figyelmes... Tök szép látvány volt, ahogy az 5 motoros elhúzott a horizontotn... ej, szép magyar vitézek, szép magyar leventék... ej... De mi a faszt keresnek ezek már itt?? Még négy óra sem volt....
Összeszedtem az utolsó erőtartalékaimat és 25 perc alatt lenyomtam a kocsiig lévő szakaszt. Gábor kicsit ki volt akadva - már legalább 15 perce rám várnak. A kocsi  kulcs nálam... Mondom neki, hogy minek jöttetek ilyen hamar..? HAMAR?? Nézz az órádra! - mondja... Nézek... 15:55... Az képtelenség... Hát biszony Gábor elfelejtette az KTM-en átállítani az órát, így ő egy órával meg volt csúszva...

Na, ilyen volt ez a nap.

 

Hirtelen felindulásból

Váratlanul és teljesne meglepetés szerűen szabaddá vált a vasárnapom... Azonnal rá is csörögtem Gáborra, hogy vajon megyünk-e motorozni. Mondta, hogy ő menne, de én nem érek rá.... Ééénnn??

Szóval mentünk.

Robi lebetegedett, így otthon maradt. Csak Levi jött...
Valami iszonyat jót motoroztunk így hárman. Döbbenetes volt, az évszázad...

Esik? Na és? - avagy a Zaránd Hőse

Mivel vasárnap nem érünk rá, így kénytelenek voltunk bevállalni az esővel fenyegető szomati gurulást. Esett is rendesen - de mi is ízzadtunk, így ha nem esett volna se lett volna szarazabb... a ruha... Bezzeg a talaj. Csupa takony volt minden. A krossz gumik még úgy, ahogy boldogultak, de a triállal már elég nagyokat lehett szopni. 

Persze nincs lehetetlen, csak tehetetlen...

 

Öten a hegyen

Esik... és az előrejelzések szerint esni is fog. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem olyan dézsából öntős jelleggel. Ha nem a múlt hétvégén beszéltük volna meg, hogy most is megyünk egyet, akkor már rég visszamondtam volna az egészet.

Ki akar a hegyek közt szarrá ázni? Ki szeretne a felázott agyagon csúszkálni?

Reméltem, hogy a bandából legalább egy emberben legyőzi a kalandvágyat a realitás és visszalép - mert hogy elsőként nem én fogok visszalépni, az tuti...

Szombat reggel viharfelhőkkel a fejünk felett, kisebb-nagyobb zivatar foltokon átrobogva, öten feszültünk az autóba - senki nem lépett vissza. Sőt! Mindenki nagyon lelkes volt.

A célterületre érve megnyugodva tapasztaltuk az előző napok kiadós esőzéseit igazoló útmenti tócsák hiányát. Mázlink volt - erre nem esett. És napközben is csak néha-néha dörrent meg az ég, csak néha néha menekültünk a  nagylombú fák alá a hírtelen lezuduló áldás elől. És mázlink volt, mert ezek a ritka alkalmak is csak egy-két percig tartottak, a lombozatnak még ideje sem volt átengedni magán a vízet és már meg is szünt az utánpótlás.

Nagyon-nagyon-nagyon jót gurultunk - idén a legjobbat.

Hogy milyen volt? Szertnéd meg tudni... szeretnéd átélni? - hát tedd azt! Ettől az irámánytól nem kerülsz közelebb az érzéshez - de vedd elő emlékedi közül a legdurvábbat és a legkedvesebbet, gyúrt ezeket össze. Adj hozzá egy csipetnyi benzingőzt, egy hangyányi motorbőgetést. Fűszerezt meg egy szelepszakadással egy-két megmászhatalannak hitt hegy megmászásával és desszertként nézz végig egy Torrente filmet. Ezek után talán lehet egy kis halvány sejtelmed arról, hogy mi történhetett fenn a hegyekben az öt szép szál férfi emberrel...